2017. május 26., péntek

A Mecsekben

Az út legnagyobb dendromán hozadéka egy Abaliget környéki ősbükkös felderítése, számos listásnak tűnő bükkökkel, de haladjunk csak szépen sorjában.
Egy osztálykirándulásra hívott meg egy nagyon kedves osztály és osztályfőnöke. A programot nem én állítottam össze, de az első napé szinte ideális volt számomra is. Pécsről gyalogtúra a Mecseken át Abaligetig. Az osztály a Kis-Tubesnél.
Helyreállt a dolgok rendje. A Misina és a Tubes környékén annyi nagyezerjófű van, hogy ha nem lenne védett és ehető lenne, akkor  kombájnnal aratnák a pécsiek (némi barokkos túlzással élve). Sorrento a Budai-hegyekben a kanyarban sincs ehhez képest. 
Akkora példányok vannak, hogy szinte derékig érnek.
Itt is lenyűgözött a sziklagyep fajgazdagsága, bár éppen fajváltás időszakában vagyunk.
A kosborok első nemzedéke már levirágzott. Így olyan szerényebb növényekkel kellett beérni,
mint a hasznos tisztesfű...
...vagy a varjúháj...
...vagy a vajfűveknek valamelyik faja.
Persze kínált a Mecsek igazi nagyágyút is, mint amilyen például a pázsitos nőszirom.
Kosborokból tényleg minimális volt most a teríték. Unalomig madárfészek kosbor...
...helyenként kardos madársisak, de ezek nagy része is már levirágzott.
Nyilván csak a kifejezetten rosszul halló és lassú  állatok jönnek csak számításba egy erdőben vonuló, csaknem harmincfős osztály esetén. Ilyen lehet pl. ez a cincérféle...
... vagy a lábatlan gyík...
... vagy a  kétdimenziósra lapított erdei sikló.
Hol csapatokra szakadva....
...hol szépen libasorban vonul az osztály több mint 16 km-en keresztül.
Kilátás a tubesi kilátóból a Zengő felé. A sok híradástechnikai toronyból csak egy vékony antenna volt kikerülhetetlen.
A Misina a kilátóból. A fenyegető felhők szinte végigkísérték utunk, de szerencsénk volt.
Furcsa egy csuszka szemből.
Nagyon kevés békát láttam eddig az idén. Konkrétan ez a varangy az első.
A Spirál-víznyelő kis kémlelőablakán bepillantva nem gondolná az ember, hogy a Mecsek legnagyobb barlangrendszerébe néz be.
Az orfűi Sárkány-szakadékba is lenéztünk.
Beérkeztünk Orfűre.
Orfűn is a svábosan  falusias hangulatokat fényképezem.
Szépen helyreállított ház, ami egykoron módos gazdáé lehetett.
Az első dendromán szívdobbanás: korai juhar az abaligeti elágazónál.
Kisasszony szitakötő kollégám ujján.

Az Abaligeti-barlang. Valami érthetetlen okból ebben a barlangban a Duna-Dráma Nemzeti Park nem engedi a fotózást. Érdekes, hogy a jóval jelentősebb  barlangokat gondozó Aggteleki Nemzeti Park igen.(Nyilván vakú nélkül.) Példának itt a Rákóczi-barlang vagy a Baradla. Nyilván, ha DDNP nem csinálja ezt a hülyeséget, akkor most a várhatóan néhány száz főre tehető látogatóseregem  egy többé-kevésbé élvezetes beszámolót kap a barlang szépségeiről, és kedvet kapva esetleg többen meglátogatják azt, ezzel is bevételt hozva a DDNP-nek. 
Amíg a buszra vártunk, addig a barlang feletti hegyoldal bükkösében néztem szét.

Persze az ember osztálykirándulásra nem hoz centit.

Így pusztán szemmértékre hagyatkozva meri kijelenteni, hogy...

...legalább 3-4 fa listás lehet errefelé.

Például ez szinte biztosan az.

Gyökerek.

Persze lehet, hogy már több dendromán is járt itt, és...

azért nem szerepel egyetlen listán sem, mert ezek a fák nem elég nagyok, vagy mint
Lukács Robi, ők sem hoztak centit.

De például ezt a fát elnézve, a fenti hipotézisem nem valószínű, hogy helyes.
Ma reggel már ragyogó idő volt, és az ébresztő előtt csavarogtam még egyet Sikonda környékén.

Sikondán volt a szálláshelyünk.

Komló a reggeli párában.

Ez egy fantasztikus tölgytalálat lett volna, ha fél méterrel feljebb ágazik szét.