A nagydorogi Szenes-legelőn

Nemrégiben Kalotás Zsolttal többször is beszélgettünk legutóbbi albumai ( itt és itt) kapcsán az alföldi táj szépségéről, amelyről régi előítéleteim - Pósfai Györgynek hála - már sokat módosultak. Éppen ideje, hogy a közelünkben lévő egyik homokpuszta gyepet is behatóbban megvizsgáljam, gondoltam. Egy igen jó kis vezetőt is találtam, ami három nagy szenzációt ígért nekem: 1. fekete kökörcsin 2. ürge  3. cikta juh. Ez mellett persze még reménykedtem esetleg méretes eperfában, akácban, ritka szép madarakban. 

Fekete kökörcsin nem volt, talán ennyire még nem tart előre a természet. Virágos növény se sok. Még a fürtös gyöngyike volt a leglátványosabb. Azt mondanom se kell, hogy ürgét se láttam, talán még nem jöttek elő. De lehet, hogy kicsi az állomány, erre is találtam irodalmi adatot.

A vezető nem fukarkodik nagyszerű madarak felemlegetésével sem . Hát ez sem jött be, legfeljebb ilyenformákat láttam,  nem kerecsensólymot. 

Tipikus táj, homokbuckákkal, akácokkal. Találunk itt láprétet, telepített erdőket és mocsaras, ingoványos vizes élőhelyeket is.  

Elzúgott két vadliba, ez is eseményszámba ment.

Az időseknek mondott eperfák. 

Hungaricum erdő?

Pöfeteg

A híres cikta juhok , más néven tolna-baranyai sváb juhok. Eredeti nevük Zaupelschaf volt, de ma már német nyelven is ciktának mondják.  "Őseim" hozták be, és Magyarországon maradt fenn ez a fajta. A világon  összesen csak mintegy  800 db  él, tehát még mindig veszélyeztetett.  Hazánkból telepítettek vissza néhány egyedet Németországba is, rekonstruálni ezt az ősi fajtát eredeti hazájában is.   Bővebben innen. 

A tavasz biztos jeleként beindultak a bogarak is.