Egy szerencsétlen sorsú kastély

Oroszlános bejárat. 
A Vértesből hazafelé megállok Lovasberényben. Minden magyar kastély szerencsétlen sorsú volt, főként a szocializmus éveiben,  néhány kiválasztott sorsa jobbra fordult. Lovasberényé nem. 

Elsőrangú klasszicista kastélyegyüttesünk békés türelemmel várja sorsának beteljesülését. Nem került be a kastélyprogramba. Lelkes helyiek néhány évvel ezelőttig mutogatták. Most az állam el akarja adni, a kastély és a kápolna zárva. De egy lelkes nyugdíjas lokálpatrióta  így is kiszúr a kastély körül sétálgató emberek közül, és hosszasan - időnként már hiperaktivitásomat is próbára téve-  mesél a kastélyról. 

A kastély előtti parkrészlet egykor impozáns fáiból nem sok maradt. Japánakác.

Karcsú törökmogyoró. 

Egy másik japánakác.

Odvas.

Akár a  női egyenjogúság ékes előfutárának is gondolhatnánk (tévesen), hogy az építtető nagyhatalmú Cziráky Antal felségének, Illésházy Júliának a címerét is felrakta a homlokzatra. 

A kápolna homlokzatán Szt. Sebestyén és Szt. Flórián szobra

A homlokzat frízsora, talán a négy évszak mitologikus jelenetsorával. 

Ennek a szobortöredéknek az értelmezésén elvitázunk a kedves öregúrral. Ő a helyi hagyományokkal érvel, én a keresztény ikonográfiával. 

A kápolna ablakán bekukkantva elsőrangú falképeket látni. János és Lukács.
A kastélyegyüttes a Margit-vonal kellős közepére esett. Így a berendezése már a harcok alatt megsemmisült. Szovjet katonai kórház lett. A berendezés, a levéltár, a könyvtár megsemmisülése után  jöttek a téeszes és gépállomásos szokásos idők. 

A Czirákyak 1945-ig a  a falu gondos gazdái voltak. 1860 körül tűzoltóságot is emeltek tűztoronnyal. 

A Lovasberény környékén a dendromán elit minden tagja megfordult már, de csak a falu határából került fa a listára. Így nem nagyon reménykedtem nagy fában a parkban. Talán ez az eldugott helyen lévő eper lett volna érdemes egy rámérésre. 

Délutáni kikocsikázás, mint a grófék idejében.

A park a helyi gondozási igény, de a központi források hiányának eredőjeként alakul mostanában. Itt egy szép tölgy. 

Ez a kerti tó is látott szebb napokat. 

Nyomokban még sok nívós, de vékonyka parki fa. 

Ez például egy kicsit foszlott ginkgo.

A kastélyegyüttes hátsó oldala. 

És akkor még nem is beszéltünk a hatalmas kiterjedésű majorsági épületekről. 

Szent Flórián nagyméretű, színvonalas szobra. 

Ez szép nagy fa, sokat szerencsétlenkedtem fajának meghatározásával, végül nyárfának néztem. Azok közt viszont ekkora méretekkel sem rúghatunk labdába. 

A Czirákyak jóvoltából egy impozáns elsőrangú templommal is gazdagodott Lovasberény. 

Az alkonyi percek a Velencei-tó partján érnek. Szörnyülködve látom, hogy "hávái bícset" gondoltak valakik egy nyugatabbra sodródott alföldi szikes partjára, de most legalább még nyitva van a kerítéskapu. Na persze ízlések és pofonok. 

Amerre a muflonok járnak

A Vértes egy kevéssé ismert látványossága a Pamlag-völgy környéke. Ide nem vezet turistaút. Szombaton ide tettem kis kitérőt, ha már munkám erre a vidékre szólított. 

Csákvár felé közeledve feltárulnak a sziklaszirtek.  Ezek a Haraszti-hegy sziklái. Itt vezet egy tanösvény, de nem ide igyekszem. 

Csákvártól kissé északabbra található az a rész, ami felé indulok. 

Mellettem egy új stílusban vadászó ölyv. 

Alattunk vizenyős rétek. Már itthon látom, hogy valahol errefelé az út mellett kellett volna egy listás, de kimúlt szilnek állnia.  Vagy teljesen kidőlt, vagy figyelmetlen voltam. 

Pusztán a a helyismeret hiánya miatt azonban nem a Pamlag-völgyön indulok el, hanem a vele párhuzamos János-völgyön.

Ebből sem lesz már listás. 

Mindössze egy koordinátám volt, ami a hasadékbarlangra mutatott. Itt jelezte a GPS, hogy felfelé kell indulnom, hát elindultam felfelé. 

Nyílnak a kankalinok. 

Egy klassz  sziklaszírt tetejére érek fel. 

Itt lesz világos, hogy nem a  Pamlag-völgyön jöttem fel. Valahol a szemközti sziklák rejtik a hasadékbarlangot is. 

Gyönyörködők a kilátásban. A Velencei-hegység.  

Nyílnak a gyöngyikék.... 

...meg a pimpók. 

Nem vágok át  a Pamlag-völgyön, hanem kerülök. Visszatekintek az előző sziklára. 

Som. 

A sziklák közt megkezdem a leereszkedést a barlangot keresve. Nehéz terep a csaknem nyugdíjas korú izomzatomnak, ízületeimnek. 

Vagy fél órát keresgélem. Közben jókat napozok. 

Ez a szikla lett a nyerő. 

Ott a nyílás. 

Valahogy oda is feljutok, szerencsére a hasadék elejére valaki odatett egy nagy rönköt, ez segít a felkúszásban.

Lentről nem is tűnt olyan nagynak, de tisztes méretű hasadék lett belőle. 

Romantikáját nagy mennyiségű állatcsont fokozza. 

Visszafelé a Pamlag-völgyön keresztül már hamarabb révbe érek. Mindenfelé hunyorok, de nem az illatos, ami felénk tenyészik. 

Hazafelé még megállok a csákvári kastélynál. Látogatási tilalom miatt a park is zárva. Sebaj, itt régebben már jártam.  Ennek a kastélynak sikerült a kórházi státuszt megőriznie. 

 

Egy délután a platánok városában

Tatát nevezik a "vizek városának", újabban a "biodiverzitás városának" is, de én új nevet adok neki. Platánokkal mindenfelé találkozhatunk itt, ez a négy a Cseke-tó alvégén áll

A városi sétát a nemzeti kastélyprogramban részben felújított Esterházy-kastélyban kezdjük. 

A kastélyban egészen kiváló kiállítás van, majdnem a fraknóival vetekszik az ősgaléria is. Példaként  az itteni legkorábbi családtag, Tamás (1625-1652) portréját látjuk. 

Egy korábbi egyszerű épületet kellett Fellner Jakabnak az uradalmi építésznek kibővítenie, így nincsen itt impozáns lépcsőház. 

A legszebb terem a zöld szalon.

Középen a kastélyt építtető Esterházy Miklós koronaőr (1711-1764).

Fürdőszoba a  portugál azulejok stílusában. 

Barokk kukucska.

Az Esterházyak annyit voltak hadi sátrakban, hogy a kastélyban is divatba jött az ilyen stílusú falfestés.

Az elmaradhatatlan rókavadászat. 

A kis kastély még felújításra vár. Az egész együttesen éreztem  a barokk fantáziát és kreativitást, amit például Gödöllőn nem, ott csak a nagyúri nagyzás dominált. Mindez az uradalmi építészt, Fellner Jakabot  dicséri. 

A melléképületek még a kórházmúlt terheit nyögik, és lerobbant állapotban vannak. A parkot nagyban feldobja, hogy egy patak csörgedezik végig rajta. 

Parkja elég ritkás, de itt is megcsodálhatunk egy elmaradhatatlan, karcsú platánt sok fiatal mellett.

Kis tó, kis grottával. 

A kastély előtti parkrészlet nem lehet túl öreg, mert a 19. század végén itt  egy cukorgyár állt. Ennek ellenére a kép előterében egy hatalmas példány áll. Állhatott ez a cukorgyár udvarán is.

A platánok városában eddig ez az egyetlen listás platán. Közvetlenül az Öreg-tó partján áll. 

Ha már útba esett, akkor megnéztük a vár kiállítását is. Ez is pazar volt. Igen gazdag római kőtár, főleg  Brigetio környékéről származó anyagokból.

A középkori anyag is pazar főkéként vértesszentkereszti faragványokból.

Az emeleti gótikus terem rekonstruált díszkályhával.

Nemzetközileg is számottevő a Brigetioból származó szoba festése. Az 1961-es ásatáskor találtak rá többezer freskótöredékes vakolatdarabra. 30 évi puzzle után összeállt a kép.

Közelebbi kép Párisz ítéletének részlete.

Az Öreg-tó a Gerecse vonulataival.

Schweiger Antal uradalmi szobrász mesterműve külön wikipedia szócikket is kiérdemelt. 

A vár falai mentén.

A vizek városában a különböző tavak közt csordogáló patakok számos malmot hajtottak. A Cifra-malom romos lapátkerekei

Olyan alacsony az Öreg-tó vízszintje, hogy sziklás, homokis partja van. 

Kiálló sziklák és az alvég rengetege.

Itt a hangulatos tóparti sétányon áll a zseniális mérnök-fizikus, Blátthy Ottó Titusz szülőháza. 

A Pötörke-malom

Az Öreg- és Cseke-tavakat összekötő egykori ér medre is csontszáraz. 

A mellékutcákban is elképesztő fasorok platánokkal jegenyékkel. 

Közelítünk a Cseke-tó partján fekvő Angolpark felé. 

A Cseke-tó partján. 

Furcsa, megdőlt platán a tóparton. 

Az Angolpark műromját a főként Bécsben tevékenykedő Charles Moreau tervezte 1803-ban. Ez úttörő építmény volt akkoriban. Bőven jutott erre is vértesszentkereszti....

...római faragvány. 

A nyári lak. 

Listás hárs a nyári lak közelében. 2011-ben már láttam, aztán Szél Győző is megtalálta, és listára került. 

Sok-sok csóka. 

Ezeket a fákat Kazinczy-platánoknak nevezik, mert a jeles irodalmár 1830-as látogatása alkalmával már megcsodálta őket. 2011-ben én a legnagyobbat 5,5m-nek mértem csak, Szél Győző sem talált itt listást.  

Ha Kazinczy tényleg ezeket látta, akkor több mint 200 évesek. Ehhez képest nem nagyok. Annak idején ez vizenyős, forrásokkal tarkított terület volt még, elvileg gyorsan kellett volna nőniük. 

A Kazinczy emlékpad. 

Moreau idejére az oszmán hóditás emlékét már keleti romantika váltotta fel. 

Az alvégre is jut platán bőven. 

A Baji-vízfolyás. 

Lassan alkonyodik. 

Itt az alvégen mocsári ciprusok állnak, közülük kettő listára is került Szél Győző nyomán. 

Az Angolpark grottája. 

Az egykori pálmaház. 

A váron Moreau végzett romantikus hozzáépítéseket. 

Fellner mesterművei esti fényekben. A plébániatemplom...

...és a kastély. 

Tata klassz város,