Év végi visszatekintés - 2025

Az év fája nálam

Mint tavaly is írtam, a blogom mára már nagyon sokat vesztett dendromán jellegéből. Egykori énjét kihangsúlyozva, tavaly bevezetem az "Az év fája nálam" címet, amit annak az általam újonan látott fának osztok ki, ami abban az évben a legnagyobb hatást gyakorolta rám.  Íme a nyertes: Torma Zoli 919 cm-es fűzfája a szaporcai Holt-Dráva mellett. 

Az év legemlékezetesebb eseményei

Január: 

Majdnem mindjárt kioszthatom "az év legérdektelenebb bejegyzése" címet is januári kétnapos Balatonozásunk után. Remek idő volt, szép felvételek készültek, még fák is voltak benne,  a szöveget pedig Eötvös Károly  - szerintem a mai embernek is hallatlanul érdekes- 1875-ös balatoni utazási élményeiből válogattam. Ez sem segített. Maga az eötvösi "Utazás a Balaton körül" című útinapló a maga korában páratlanul népszerű volt, az 1900-as első kiadása után az I. világháborúig még 9 kiadást élt meg. 

Február: 

Az év dendromán eseménye számomra hármunk baranyai fázása volt, harkányi alvóhellyel, a bogdásai 800-assal, Torma Zoli drávai fáival, mecseki és egyéb kitérőkkel, váratlan találkozásokkal. Nagy élmény volt. 

Március: 

Ez a hónap a rövid kirándulásokról marad emlékezetes. Jártunk a Pes-kőn, és a meglepően gazdag természeti és művészeti élményeket  kínáló Tatán, a kissé csalódáskeltő Gödöllőn, én még  a Vértesbe is eljutottam, a muflonok nyomait járva egy barlangba felkapaszkodva. 

Április: 

A repülős utakat én magam nem nagyon kedvelem, de el kell ismerni, hogy így különlegesebb helyekre is eljuthat az ember. Ilyen például Málta, ami azért annyira nem különleges már (lásd a turisták magas számát), bár szépsége, kulturális látnivalóinak gazdagsága, és némi egzotikuma tagadhatatlan. Volt egy hosszabb családi Gemenc-túránk is ebben a hónapban, ahol aggódva figyelhettem a címer-foki tölgy hirtelen rosszabbra forduló állapotát. 

Május: 

Egy fizikaversenyre kísérve tanulóimat a Mátrába is eljutottunk szép sétákat és egy túrát téve itt is. Egy-két -nem túl jól sikerült- kosborozás a környéken és a Villányi-hegységben, és egy éjszakai gemenci túra fért még bele ebbe a hónapba. 

Június: 

Strapás érettségi időszak terheli ezt a szerencsétlen hónapot, de egy egynapos túrára így is átrándultunk a horvát Papuk-hegység környékére, sőt Sümegen a túlturizmus ellenoldalán folytattuk a hazai kastélyprogramunkat, az egyetlen idei balatoni fürdésünkkel egybekötve.

Július: 

Hirtelen elhatározással leugrottunk az Adriára, a hozzánk legközelebbi részre.  Főként fürdeni akartunk, de aztán sok minden mást is láttunk, főleg várakat.  A trieszti kiruccanásunk képeivel pedig még mindig adós vagyok.  Vártnál kisebb tömeg, kevesebb dugó, de a berobbant árak miatt az éttermeket jól meg kell válogatni, és inkább a Lidlbe vagy Triesztbe menni.  Itthon a kánikulában bakonyi szurdokba menekültünk, és egy újabb kastélyt néztünk meg. 

Augusztus: 

A hirtelen elhatározással megtervezett út a kontinens egyik legnépszerűbb turista célpontja - Dél-Tirol - felé is működött. Hét nap tömény élmény, hét bejegyzésben. Ugyanakkor megdöbbentő fenyő pusztulás is Tirolban. Itthon két nap lazulás  lányainkkal a Börzsönyben, jelentősen szelídebb hegyek közt. 

Szeptember:

Szeptemberig kellett várni az első fatalálatomig. Két fa, egy hatszázas és egy hétszázas a Hátfői-erdőben, a Gemencben. Egyébként az apadó vizek voltak a hónap fő témái.  

Október: 

Még  mindig apadó vizek és Kaposvár mellett  egy kis fázás. Egy beerdősült somogyi fás legelő szíven ütött itt. Két új vörös tölgy egy faluszélen, ezzel dendromán aktivitásom nagyjából véget is ért. 

November: 

Novemberre maradtak a bejegyzések, de még október végén,  az iskolai szünetben ugrottunk le ismét az "igazi Adriára." Római amfiteátrumtól a velencei barokkig, tömény romantika és nosztalgiázás, marsi tájak, vízesések tucatja, és persze ezeréves ( történeti forrásokból a 17. sz. óta igazolható) olajfaliget (lásd a képet),összesen négy bejegyzésben.  Itthon mozgalmas a november, a szokásos utak mellett a bogyiszlói őstölgyes precíz leltározására is sor kerül, több veszteséggel mint nyereséggel. Aztán megint fák (iregszemcsei kastélypark, tamási parkerdő)  és aszály, a hó végén csatangolás a Budai Várhegy környéken. 

December: 

Pangás. Mecseki kitérő mellett már csak itt a környéken egy-két séta.  

Az év legérdektelenebb bejegyzése: 

Feleségem némi iróniával jegyezte meg, hogy nekünk a zsúfolt Adrián is sikerül olyan helyekre elvetődnünk, ahol a kutya sem jár. Ezek után nem lehet azon csodálkozni hogy az Adria mellett lévő egykori Frangepán-várak nézettsége alul múlt mindent az idén. 

Statisztikák

Itt már nem kell illeszteni trendfüggvényt. A bejegyzéseim száma meredek zuhanása folytatódott, az idén csak 57 bejegyzés készült.   Kevesebb út, de azok esetenként távolabbra. A jövő sem ígér jobbat. 

A leglátogatottabb helyek listája a bejegyzések száma szerint a korábbi éveknek megfelelő:  

1. Gemenc:15 bejegyzés. Ennek túlnyomó része  - 9db-  keselyűsi sétát jelent. Lényegileg a tavalyi számok. Semmitmondó bejegyzések, esetleg a  keselyűsi apró változások nyomon követése. 
2. Szekszárdi-dombság: 13 bejegyzés. Kisebb séták, újdonság semmi,  inkább csak veszteségek, mint tavaly.
3. Horvátország, olasz kitérővel: 9 bejegyzés. Egy  júliusi és egy október végi "nyaralásunkból", és egy egynapos útból állt össze ennyi bejegyzés, ezzel őrzi harmadik helyét. Az M6-os úttal kicsit még közelebb is került.  Horvátországban vannak még tartalékok, de lassan képbe jön Bosznia, Szerbia is, ha nem esnek egymásnak.
4. Alpok: 7 bejegyzés. Lásd augusztusi utunk. 
5. Geresdi-dombság:  4 bejegyzéssel még befért az ötödik helyre, de újdonságok nélkül. 
6. Mátra:  az idén  3 bejegyzéssel be lehetett ide kerülni az első hatba, lásd  május. 

A blogom "nézettsége" nagyot emelkedett.  A tavalyi 78 ezer után 112 ezer "látogatóm" volt az idén. Ez a növekedési  tendencia már három éve tart. Tavaly még nem értettem az okát, amikor minden arról szólt hogy a blog elavult műfaj lett.  Ma már tudom a valódi  okot:  az internetes forgalom nagy részét(egyes vélemények szerint már a felét)  automatikus botok generálják, és az AI technológiák ezt a forgalmat erőteljesen növelték, nemcsak az én blogomban, hanem mindenütt. 

Ennyi volt tehát ez az év, és még mindig szerencsésen telt el ez is.  Ha a jövőre csak kicsit lesz rosszabb, az már jó. Ahogy öregszik az ember, úgy nő az egészségi-lelki  összeroppanás veszélye, ezt is figyelembe kell venni.

Boldog karácsonyt és új évet kívánok minden olvasómnak!

Majdnem volt egy napos nap

A Mikulás-nap környékét Püspökszentlászlón töltöttük a szokásos baráti társaságban.

Még soha nem voltunk itt decemberben. Ilyenkor kicsit szürkébb minden. Főként lepketapló telepeket fényképezek.  

A novemberi hónak már semmi nyoma. 

Baráth Gábor mohácsi művész egyik nagyszerű szobra Szentlászló és Hetény közt, a Kőmorzsoló óriás. Ez a szobor  gyerekeknek készült utazós játék egyik állomása.

Jelek egy tölgy törzsén. 

Ismét lepketapló.

Még több lepketapló.

Pusztabányán a nap is kisüt egy kis időre. Ez volt decemberben az egyetlen Napélményem. 

Valamiféle kilátás a Hárs-tető felé.

Gubacs, talán tölgygubacs. 

A közép-tengelici kastélyparkban szinte apokaliptikus látvány fogad. Kidőlt fák sokasága. 

Rendkívül alacsony, büdös és barnás víz, haltetemekkel. 

Még nem láttam ilyen alacsonynak ennek a tórendszernek a  vizét. 

A nagy tölgy még áll.

Egy kis sárga.

Sok fa vízbe dőlt.  

A másik nagy tölgy is áll még.

A következő vízbe dőlő. 

Itt égésnyomok teszik még apokaliptikusabbá a látványt. 

A kerítésen túl, a park lezárt részén  sem megnyugtató a látvány. 

A szomszédos kastélypark tava már évekkel ezelőtt teljesen kiszáradt , és a parkját tönkretette egy nagy vihar.  Most ez van soron? 

A terület legnagyobb tölgyét aggódva figyelem. 

Centi nincs nálam. Már belenőtt a listába. (A bal oldali fáról van szó, ezen a képen nem jönnek ki az arányok. 

Egyelőre kevés madár jön az etetőnkre. A pintyek csak az udvar hátsó részén kaparásznak. 

Széncinkék vannak legnagyobb számban. A cinkegolyót jobban kedvelik, mint a napraforgót.  

Egy-két mezei veréb. 

A csuszkák viszont inkább a magokra jönnek. 

 

November végén

Szép őszies idő Keselyűsben

Tele a parkoló, rég volt ilyen.

Nem csak a szép idő az oka, hanem főként a Halodává  átalakított állomásépület, ami felkapott hely lett Szekszárd környékén. 

Közel a 6m-es kerülethez, egyenletesen gyarapszik a tölgy. 

Magas víz a holtágon. 

Reménysugár, remélem ez azt jelenti, hogy felújítják a tornyot az új pályázati pénzből. 

Majdnem rádőlt a toronyra. 

Amíg nincs torony, állok a parton.

Téli vendégek, hattyúk, récék.

Nyár óta nincs víz az Ásás-Dunában. 

Egy napra beköszöntött a tél is. 

Téli túrára nem tellett. 

Csak a dombokon volt téli világ. 

Ott sem sokáig. 

Ide is kell valamit írnom, mert szöveg nélkül félrecsúszik a kép. 

November utolsó napjaiban magasra duzzasztották a holtágat. 

Beköszöntött a szürkeség.

Sokfelé áll a víz, klasszikus a gemenci sár.

Őszapó és csuszka. 

Kései laskagomba, de nem vagyok  biztos benne, otthagytam.

Hattyút már sokat láttam, a kép viszont nem adja vissza hangját. 

A furcsa vijjogásban ő volt a partnere. Olvasom, hogy már november végén kezdhetik az udvarlást. 

A szürke ősz allegóriája.