 |
| Seregélyek a Szilágyi-fok mellett |
 |
| A Szilágyi-fok környékén |
 |
| Párhuzamok |
 |
| A Szilágyi-fok |
 |
| A mai nap a kettős szilek napja volt. Erodálódott dendromán önbizalmamra jellemző, hogy centit sem vittem. A botomat 120cm-re húztam ki. Ez a fa nem nyújtott nagyfás élményt, szerintem nem is volt listás méretű |
 |
| Itt is van egy alacsonyan kettéágazó |
 |
| A másik oldalról |
 |
| Bakugrás. Ritka az őz a Gemencben, legalábbis a szarvashoz képest. |
 |
| Újabb alacsonyan szétágazó szil. |
 |
| Mindenféle fagnómok |
 |
| Talán a legnagyobb perverzió volt a fatelepítések terén, a platánokkal való próbálkozás. |
 |
| Ez a mohák aranykora. Nagy szilek egy fok mentén. A Szilágyi-foktól a Bárány-fok érintésével egészen az egykori Dunáig (ma a Sió van a régi meder helyén) fokok egész szövevénye húzódik az erdő mélyén |
 |
| Mind közül ez volt a legnagyobb kettős szil, bimbódzó nagyfás érzéssel. |
 |
| Oda téve melléje a 120cm-es botom is. Talán meg van 400-as. Újra: Néhány nappal később, immár mérőszalaggal kiugrottam a helyszínre és rámértem: Csak 386 cm. |
 |
| Meglepő kis dombocska (vadmentő?) kimúlt és élő fákkal. |
 |
| Egy egykori fok mentén |
 |
| Még mindig a régi fok medrében |
 |
| A hűvös idő ellenére tavaszi madárdal töltötte be az erdőt |
 |
| Búcsúzóul egy nagy terpesztésű szil a végére |
