Még mindig szolgál kellemes újdonsággal kis dombságunk

Úgy indultunk el, hogy olyan kellemes kilátópontokat járunk végig, amiket ebben a szép későtavaszi bujaságban még nem láttunk. Indulás Szálkáról.

Utunkat jó darabon elkíséri a Grábóc felé vezető eperfasor, aminek csak egy részét vágták ki éppen mostanában.

A legszebb rálátás a szálkai templomra.

Bozse dolina- Isten-völgye. Egy fennmaradt szerb földrajzi név Szálka határában.

Grábóc előtt az útról szép kilátás van a Mecsekre, itt is sokszor jártunk már, de most nem a falu felé megyünk, hanem Grábóc felett egy eddig be nem járt dombtetőn megyünk tovább.

Változékony idő. 

Jó kilátás a Mecsekre...

...és a falura. 

A szerb kolostor is új oldalát mutatja. 

Az elhagyott erdészházhoz vezető völgy. 

Ezen az úton pedig többször mentünk Honigpuszta felé. 

Nagy totálban a Mecsek.

A kolostorudvar szépségével, gondozottságával, meghittségével, különösebben nem racionalizálható kisugárzásával,  csodálatos hely, aminek hangulatát nem lehet fényképeken sem visszaadni. 

A kolostor felett a temetőben nagy területen kivágták a dzsuvát olyan régi sírkövek is feltárulnak, amik eddig rejtve voltak. Sőt valami rom is kirajzolódik most a temető közepén, talán az első szerb templom romjainak részlete. 

Kamilla. 

 

Ázás a Pilisben

A Legény-barlangban. Hazánk harmadik legnagyobb barlangrendszere a Pilisben található Ariadne-barlangrendszer. A Csévi-szirten, Klastrompuszta felett hét nyílása is van, ezek közül kettő relatíve egyszerűen megközelíthető, és egy közönséges turista számára is látványos. Még esőben is. Ezeket kerestük most fel komámék vendégszeretetét élvezve.

 

Budapest-vidék vita egyik mellékterülete az,  hogy hol van a hazai pálos rend bölcsője. Itt azt olvasni, hogy ez a Boldog Özséb-féle kolostor gyűjtötte össze a Pilis barlangjaiban élő remetéket. Mi dél-dunántúliak persze tudjuk, hogy a Jakab-hegy kolostoráé az elsőbbség.

A Pálos-fa a kolostor kútháza mellett. Igazán nem gondoltam, hogy a Pilisbe érdemes még centit is hoznom, hiszen nagyon felderített terepnek gondoltam dendromán szempontból is.  Ehhez képest mindjárt itt egy hatalmas kőris, ami 90%-os valószínűséggel eléri a listás méretet.

Itt a Pilisben igen jó állapotú erdők vannak, legalábbis itt a Csévi-szírt közelében. A képen látható bükk is 50%-os valószínűséggel eléri a listás méretet.

Megyünk a Leány-barlang felé. Az útnak sokkal meredekebb részei is vannak, amik így a változó intenzitású esőben nagy kihívást jelentettek.

Megérkezünk a barlanghoz.

Belevakuzok az egyik mellékjáratba.

A barlang belsejében.

Egy elég hosszú járat mélyén erős vaskapu zárja le a barlang további részét, akárcsak a többi itteni barlangnál.

Egyik lányom a kürtő mászhatóságát vizsgálja, de aztán lebeszéljük.

Ez a felvétel a maga szerény "művészi eszközeivel" azt kívánja megörökíteni, hogy a meteorológiai előrejelzés ellenére, időnként kellemetlenül esett.  Ez egyébként éppen az "50%-os valószínűséggel listás bükk" másik oldala.

Útban a Legény-barlang felé. Ennek megközelítése még a Leány-barlangnál is nehezebb volt a teljesen felázott terepen.

Érkezés a barlanghoz.

Innen szép kilátás lenne, ha nem esne az eső.

A barlang szájában.

A barlang-belsejében.

Ilyen növények nőnek a barlang külső falán.

Klastrompuszta fölé a Kémény-szikla magasodik. Nagyszerű kilátópont, de nem ebben az időben.

Erre-arra

Nagy kócsag a tengelici kastélyparkban...

...ezen a tavon.

A felsőtengelici kastélypark.

Sokszor felkeresett kápolna.

Nyüvek, peték. (Vonalas vaspondró)

Kastélypark 2.

Megint a tó.

Végére a listás fekete nyár a parkból.

 

Eső bőven akad, hideg betöréssel is. Egy ilyen után az Óriás-hegyről csodálatos panoráma volt a Hegyhát felé.

A sokat fényképezett Bati-hegy.

Róka a fűben. A fű mostanában jól nő.

A Bati-kereszt  kilátó.

A simontornyai hegyen lévő nagy torony is kivehető most,  a megye másik végén.

Májusi körkép, főleg a Dél-Mezőföldről

Tipikus táj a Dél-Mezőföldön, Szedres határában. Sok szántóföld, szigetszerű foltokban a Sárvíz galériaerdői, rétek.

Szedres határában a Tarkasáfrányos-rét természetvédelmi terület sarkában van egy kis füzes. Ide jöttem nőszirmokat nézni, fákat mérni. Nőszirom sehol, a fákhoz még mindig nem tudok bemenni, mert a zsombékosban bokáig süllyedek a vízben. 

Lila ökörfarkkóró most itt a legjellegzetesebb virág. 

 

Ez a kép is tovább erősíti azt a sztereotípiát, hogy az őz (avagy egyenest őzike) szelíd, jámbor, kedves állat. Pedig nem is.

Tipikus.

Sűrű, erdei részekre is benézek, hátha látok valami érdekeset, de csak sűrű, erdei részeket látok.

Néhány nappal korábban szintén erre jártunk alkony tájékán.

Néhány "hangulatos" alkonyi kép készül... 

...az egyébként közönséges lila ökörfarkkoróról.

Még találunk tavaszi héricset is.

Sőt, kifejezetten sokat. 

Fűszernövényként is nagyon kedveljük a kakukkfüvet. 

Tolna és Szekszárd közt is egy nagy területű természetvédelmi terület fekszik, a Kapszeg-tó.  Ha leírást olvas róla az ember, pl. ilyent, akkor valami gyönyörű dologra gondol. Az ott leírtaknak azonban legalább egy állítása hamis. Nem a szabályozások révén keletkezett, hiszen már az I. katonai felmérés térképén ott találjuk, tehát természetesen. évszázadokkal korábban lefűződött morotva tó. Én úgy hallottam, hogy a gémtelep is elköltözött innen, nagyjából az M9-es átadása környékén. 

Ritkán járok erre, mert a terület nehezen megközelíthető, sok szenvedéssel, és kevés gyönyörrel jár. Most is elhatároztam, hogy  majd néhány év múlva nézek ki ide legközelebb.

Keselyűsben most is sok a vitézkosbor. 

Más orchideafajt viszont az idén nem találtam itt. 

Fehér színváltozat