Jön a víz! Még nagyobb jött. (Frissült bejegyzés)

December 30-án Bajánál 820 cm-rel tetőzött a Duna, 29-én kiugrottam Keselyűsbe körbenézni. 

A Holt-Sió csaknem kijött a sínekig. 

Én 2013 óta nem emlékszem ilyen magas Dunára. 

A Holt-Siót némileg megfogta a zsilip. 

A Sió-zsilip alvize. A Duna felől jött a víz, most a Balatont sem lehet ereszteni. Normál víznél így néz ki a környék. 

A Sió parti alacsonyabb részeket elöntötte a víz. Tíz napja még kilátszott a nemzeti park tábla, de most 1,2m-rel magasabb a víz.  

A Holt-Sió és a Hátfői-kobolya meg a környék egésze víz alatt. A Forgó-tó és környéke is feltöltődhetett most vízzel. Majd tavasszal kinézek oda, ha sikerül. Érdekes kérdés, hogy egy ilyen viszonylag rövid árhullám mennyire állítja helyre a tavat azzal a rengeteg esővel, ami az idei őszön-télen lehullt. 

Korábbi bejegyzés. Az elsőfokú árvízvédelmi szint közelében tetőzik a Duna holnap (dec. 18) Bajánál. Kinéztünk Keselyűsbe mi ott a helyzet. A víz elöntötte a part menti sávot. 

A Sáros felé tartó út nevének megfelelően sáros az utóbbi idők sok esőzésének köszönhetően. 

Sok víz, kevés élet a Sároson. 

Normális vízszint esetén ez a fa a parton áll. 

A Sáros nagy víznél. 

Mivel a sárosi torony is vízben áll, ezért az erdőben keresek témát, ami meg nem nagyon van. Maradnak a mohás ágak és törzsek.

Íme. 

2.

Elég is ennyi a mohákból. 

A gémek kiköltöztek a földekre. 

2017 óta nem láttam vizet az Ásás-Dunában. 

A Sió-zsilip felé mindkét oldalon kijött a víz a töltés lábáig. 

A Holt-Sió és a Hátfői-kobolya most egy vízrendszert alkot. 

Az erdő szélén lévő nemzeti park tábla is csaknem teljesen víz alatt. Itt 1,5m lehet a víz mélysége. 

A Sió.

A Holt-Sió. 

 

Visszatekintés 2023-ra

Úgy gondoltam, egy olyan képpel kell indítani, amire  majd később visszatekintve, nagyon emlékezetes marad számomra. Így esett a választásom a bajóti Jankovich-barlangra, ami  börzsönyi 3 napos nyaralásunk nyitó programja volt. 

De haladjunk szépen sorjában! Januárban kisebb helyi sétákat, túrákat tettem csak. Végigtekintve ezeken a bejegyzéseken, szinte csak azt érdemes megemlíteni, hogy milyen remek  tavaszias idő volt tavaly télen, sok napsütéssel. 

A tél legemlékezetesebb túráján februárban a Zengő vékony hóleplét jártam végig, majd a híres bükköst kerestem fel a hóhatár alatt. 

Márciustól igyekeztem felvenni azt a szokást, hogy ha munkám miatt valahová messzebbre kell elmennem, akkor a környéken teszek egy kis túrát. Így jártam például a Rácalmási-szigeten.

Március eseménye volt egy váratlan felkérés is, a bonyhádi Völgység Múzeumtól. Az előadásom felkerült a youtube-ra (természetesen csak minimális forgalmat generálva), úgyhogy aki szívesen megnézné egy vidéki fizikatanár csetléseit-botlásait a tárgykörben, az kattintson ide. 

Április a családi túrák újrakezdésének hónapja volt Sóskúton, a Kálvária-hegyen. 

Az év legnézettebb bejegyzése a keselyűsi nyárfasor elsiratásáról szólt. A kerékpárút építésekor 5 listás fát vágtak ki. A pár nap alatti több ezres kattintás ékes bizonyítéka annak, hogy ma már Szekszárdon sem problémamentes egy öreg fasor kivágása. Novemberben már végig is tekertem a kerékpárúton, ami miatt a fasor fele kivágásra került, ez már jóval kevesebb embert érdekelt. 

Májusban is tartalmas délutánt szerveztem magamnak egy Fejér megyei munkám végeztével, egészen a Bakonyig elmentem, a tési bükkrekordert és más érdekességeket  is felkeresve. 

Június elég nagy munkahelyi leterheltséget jelent mindig, ezért ilyenkor kevés a bejegyzés. Egy hosszú hétvégét azért kikanyarítottam magamnak a Dunakanyarban, 60. életévem betöltésének ünnepéhez közeledve, ahol azért azzal is szembesülnöm kellett, hogy a hat évtizedet már az erőnlét és az ízületek szempontjából is figyelembe kell venni. A tervezet négy túrából így csak három lett. 

Július a szlovéniai családi nyaralás hónapja volt az Alpoktól az Adriáig. Tíz részben számoltam be erről a hat napos szép és változatos családi programról. 

Augusztusban feleségemmel töltöttünk el néhány napot a Börzsönyben és környékén, miként arra első képemnél már utaltam. Hét részben tettem fel képeket erről. 

Szeptember csúcsélménye életem legszebb folyami túrája,  a marosi kajaktúra volt Pósfaiék vendégszeretetét és szakértelmét élvezve. 

Októberben Szombathelyre kellett mennem szakmai programra. Oda és vissza néhány vasi parkot és  bakonyi helyet is felkerestem, így hattal nőtt bejegyzéseim száma. 

November kiemelkedő eseménye a dendromán (fás) találkozó volt a Bakonyban, Pósfai György szervezésében,  Teket Attila és Jandala Attila kalauzolása mellett 41 új fa került a listára. 

Decemberben már semmi jelentős dolog nem történt, az ablakon kifelé nézegetve számlálgatom madaraim. 

Az idei évben 87 bejegyzés készült, eggyel több mint tavaly. Ez alapján azt gondolhatnánk, hogy jobb évem volt az idei. Valójában október-novemberben tizenkét, több  évtizedes, horvát, spanyol és angol úti élmény felpakolásával növelte meg a bejegyzéseim számát.  Saját emlékeimet gyűjtögetem össze. Végülis ez egy személyes blog, még akkor is, ha a keselyűsi fasor példája azt mutatja, hogy lehetnek "közéleti elhajlásai." Idegen tollakkal, nagyobbik lányom alpesi élményével is gyarapítottam a bejegyzéseket. Ha ezek számát is figyelembe vesszük akkor a blog indulása óta a legkisebb bejegyzésszámot, a 74-et  kapjuk meg. A kisebb szám ellenére azért ez sem volt rossz év.  Jövőre meg valószínűleg azt fogom írni - ha fogok még 2024 decemberében egyáltalán írni- , hogy milyen remek év volt  a tavalyi 2023! 

Idén 57 ezer kattintást eredményezett a blog, amivel már 700 ezer felett járok.  Ez az 57 ezer a tavalyi mélyponthoz képest  némileg több, elérte a korábbi évek átlagát. 

Az idei év  leglátogatottabb tíz oldala közt hat hagyományosan a "legjobb 10 túrahely" sorozat tagja. A listavezető a már említett keselyűsi nyárfasor sirató, de jó teljesített még három dunai bejegyzés is,  különösen a Gerjeni-zátony.  A dunaiak jó teljesítésének az oka az, hogy Szávoszt-Vass Dániel a Dunai Szigetek blog gazdája ezeket megosztotta blogjának FB oldalán. 

Érdemes megnézni a rosszul teljesítő oldalakat is. Szerintem az "Év vesztese" cím a Rómer Flóris emlékének adózó bakonyi bejegyzésemet illeti meg, amit eddig mindössze harmincan néztek meg, pedig szerintem ennél többet érdemelt volna. A hely is látványos, Rómer is jól ír, és a természet és történelem összefonódása pedig szerintem érdekes is. 

2023-ban a  meglátogatott helyek szerinti statisztika a következő: 

Szekszárdi-dombság: 13
Gemenc (ez főként Keselyűst jelenti):  10
Bakony: 7
Börzsöny: 6
Alpok: 6
Mecsek: 5
Duna: 5

Az első két helyen tehát továbbra is a városom határának két látnivalója áll. Az idei évben ismét a nagy vesztes a Geresdi-dombság lett. Bátaapáti, Zsibrik ugyan csak 20km-re van, 20 perc alatt oda is lehet érni autóval,  de valahogy mégis mindig a közelebbi két helyszín - igaz azok se sokszor- , kerültek kiválasztásra. Úgyhogy a Geresdi-dombság lecsúszott a leglátogatottabb helyek listáján az ötödikre, így a blog alcíméből is kiszorult. 

Egy mondatban itt értékelem a másik blogomat is, amire a pedagóguslét és egyéb  nyomasztó tehernövekedés mellett nem maradt időm. A "tehetetlenségi erők" így is 23 ezres nézettséget produkáltak, amivel az a blog 332 ezres összeteljesítményt ért el. A két blogom össznézettsége így már egymillió felett jár! 

Boldog karácsonyt és új évet kívánok minden olvasómnak! 

Egy igazi, de rövid havas túra az Óriás-hegyre

Minden évben van egy-két centi hó kis dombságunkban. Bokáig érő hóban azonban csak a Zengőn voltam az utóbbi években.

Szerdán így nézett ki udvarunk kora délután,  de még egész este havazott.

Péntek reggelre viszont alig maradt már hó városunkban. 

Péntek kora délután azt gondoltam, hogy a  Szekszárdi-dombság legmagasabb részén, az Óriás-hegyen  több hó maradt. Még csak a 200m magasan lévő  Faluhely dűlőnél jártam, de már elképedtem a hó mennyiségén. 

Feljebb egyre több hó volt. Sajnos köd is volt. 

Mindenfelé hollók. 

Az Óriás-hegy nyergében. 

Próbálkozik a Nap kevés sikerrel.

Hollók megint.

Egy vadles padlóján és ülőkéjén megbecsülhető a hóréteg vastagsága: 13-15cm. 

Az Óriás-hegy szurdika. 

Meredek úton kaptatok felfelé. 

A szurdok löszfala. 

Bagatell egy még zöldellő juharlevélre. 

Dramaturgiailag az újra megörökített hollók vezetnek át a ház körüli madarak képeihez, de ezekből egy nap után annyi összejött, hogy külön bejegyzés lett belőlük. Lásd a következő bejegyzést.