Év végi visszatekintés

Először felidézem az év legemlékezetesebb eseményeit.

Az év jól kezdődött. Januárban Pósfai György, Szél Győző és Lukács Robert társaságában egy napos nagyszerű fázáson vehettem részt a Duna mentén és Bédán.

Januárban váratlanul sikeres lett egy gemenci bejegyzésem, amit megpróbáltam humoros formába önteni, hogy elkerüljem az ismétlődésekből származó unalmakat. A "Közmondások útja" népszerűségét annak köszönhette, hogy több megosztást kapott, sőt  Csontos Péter  feltette még a Gemenc Zrt. honlapjára is. Jeges fürdőjéről számomra is  tanulságos lett ez a túrám. Egyébként az év egészére jellemző volt az, hogy a rendkívülien "önismétlődő"   bejegyzéseim unalmát "nyelvileg" igyekeztem feldobni, kevés sikerrel.

Februárban a mecseki télies túrám lett a legemlékezetesebb, még úgy is, hogy a Köszeg-forrás környéki erdőrezervátum maga nagy csalódás volt. 

Március legemlékezetesebb eseménye ismét egy mecseki későtéli túra volt, amit nagyon feldobott az, hogy a leánykökörcsinek iránti keresőszenvedélyem révén Lukács Robival is összeakadtam.

Április nagy eseménye a Pósfai Gyuri által szervezett Ágneslaki Dendromán Találkozó volt, ami többek közt az ország legmagasabb fájához is elvezetett. (A hírek szerint újabban a Zemplénből támadt kihívója.) Március végén még hó volt a Mecsekben, itt az előrelátók (és bátrabbak) már fürödtek a gyékényesi tavaknál.Összesen öt részben számoltam be a találkozóról.

Április, és egyben az egész év egyik legolvasottabb bejegyzése, a választásokon elhangzó gemenci turisztikai ígéretek áttekintéséről szólt.  Ugyanígy,  egy nyár közepi szokásos bejegyzésem is nagyot ment a netten, talán a turisztikai kínálatbővítés gemenci lehetőségeit firtató "elszólásai" miatt.

Május  maga volt a mélypont. Korábban a kosborszezon által felpörgetett hónap most csak  csalódást hozott. Nem is idézek ebből a hónapból semmit. Júniusban régi barátokkal egy hétvégét töltöttünk Püspökszentlászlón. A Hidasi-völgy olyan részére is eljutottam, ahol még nem is jártam. 

Június legvégén a Bükkben voltunk feleségemmel. Szokatlan, hogy olyan hűvös volt, hogy kabátban ülünk a Tar-kövön. Szép út volt, de nem sikerült tökéletesen. Öt részben számoltam be róla.

A júliust a Torma Zoli által szervezett veránkai két nap aranyozta be, a maga hatalmas fáival.

Egynapos szegedi kirándulásunkon is emlékezetes lett a mórahalmi Nagyszéksós-tó madárgazdagsága.

Augusztus a családi utak hónapja volt. A tisza-tavi motorcsónakos kirándulás felejthetetlen élmény volt.

A nyaralás második felét Szlovákiában töltöttük. Generációmnak általában már fiatal éveiben megadatott a Tátra, a Szlovák-paradicsom, és a Dunajec-áttörés élménye. Én most  igyekeztem ebből valamit pótolni, illetve a családomnak átadni.

Az idén Szálkán szeptember végéig tartott számunkra a fürdési szezon. Ritka élmény a jégmadaras, szarvasbőgéses úszkálás.

Szeptember volt a geresdi (erdősmcskei) bányató újrafelfedezésének a hónapja. Mostanában aggasztó hírek érkeznek a volt bányáról.Szerencsére ezeknek semmi alapja.

A szeptemberi jó idő októberben is folytatódott, de ekkor már egyre nyomasztóbb lett a júliusban kezdődő aszály.  Többször is megdőlt az évszázados alacsony víz rekord a Dunán. Ehhez kapcsolódott a legnagyobb bejegyzés-sikerem is. A Gerjeni-zátonyról írt beszámolóm néhány nap alatt több mint tízezres látogatottsággal  az év sikere lett. Ehhez persze nem volt az elég, hogy jól sikerüljenek a képek. A nézettsége azért lett óriási, mert Szávoszt-Vass Dániel megosztotta blogjában, a Dunai-Szigeteken és Facebookján. Érdekes, hogy a hasonló másik bejegyzésemre viszont már a kutya sem volt kíváncsi.

Október egy nem túl jól sikerült, de azért szép őrségi túráról is emlékezetes maradt. 

Novemberben újabb könyvre került fel a nevem, ezúttal mellékszereplőként, szövegíróként egy fotóalbumra.

Ebben a hónapban újabb mini találkozóra invitált Pósfai György, ezúttal ismét Bédára mentünk.Nagy nap volt ez is.

Decemberben eddig a vadmacskás bejegyzésemet nézték meg sokan, amit megint a Dunai Szigetek népszerűsített.

Összességében az idei év is gazdag volt, én így éltem meg.  A látogatottság rekordot döntött, eddig 67 ezer volt, ami több mint 10 ezerrel múlja felül a tavalyit. Ugyanakkor a bejegyzések száma egy kevéssel a tavalyi alatt marad majd. Sok tervem nem valósult meg, máshol jobban alakultak a dolgok, de összességében a tavalyi évet sikeresebbnek érzem, nem csak a teljesen váratlan Podmaniczky-díj miatt.  A jövő év eleje beláthatóan szörnyű lesz, és hogy mit hoz a második félév, az még teljességgel kiszámíthatatlan. Nagy siker lenne, ha legalább a tavalyi szinten maradna ez a blog, tavalyi szinten maradna az életem.Tavaly is azzal fejeztem be, az idén sem tudok mást: Adja a Gondviselő, hogy a következő év is ilyen jó év legyen!