Garay 125 : Bartal, Hollós és a szekszárdi orchideák

A Sötétvölgy legjellegzetesebb orchideája a bíboros kosbor 

Bartal és Hollós szekszárdi gyűjtései

Dr. Bartal Kornél, a  Botanikai közlemények 1910. évi 1. számában jelentette meg Adatok Szekszárd környékének flórájához  című tanulmányát. Dr. Bartal ekkor már hét éve volt a helyi főgimnázium földrajz-természetrajz tanára.  Még csak 30 éves, de már  négy éve a vármegye múzeumában a természetrajzi osztály "őre" volt. Ezen hét év alatt gimnázium  legnépszerűbb  tanára lett, nemcsak tanítványai körében, hanem  - ismeretterjesztő előadásainak révén - városszerte.  Egy korábbi tanulmánya már megjelent a Szepességről  Adatok a Baba-hegycsoport és környéke növényzetének ismeretéhez címmel. A Természettudományi Egyesület Növénytani Szakosztályában többször tartott már felolvasást is, tehát a botanikus szakmában is ismert név volt már.   

A Szekszárdon eltöltött addigi hét év alatt sok növényt gyűjtött. Tanulmánya elején említi  a gyűjtés körülményeit. Jobbára tanítványaival járta a  környék domboldalait rétjeit. Mivel egész osztályokat vitt ki a természetbe, így főként csak a szélesebb utak mentén előforduló nővényeket gyűjtötték. Az általa bejárt vidék nagyjából  a  Sötétvölgy és Csörge-tó közti vidéket takarta. Cikkében röviden összefoglalta a kutatástörténeti előzményeket is, amiket a következőképpen foglalt össze: "Ha a felsoroltakon kivül talán közölt is még itt-ott valaki egy-egy adatot, még akkor is oly kevés ez, hogy Tolna-megye flórájáról alig tudunk valamit." Majd rövid földrajzi áttekintés kíséretében mintegy 300 növény  ismertetett a vizsgált területről. Csak egy növénynél időzött egy kicsit, az eléggé közönséges  lándzsás útifűnél. Itt azon vívódott, hogy az általa begyűjtött példány vajon nem azonos-e a breslaui herbáriumban szereplő mediterrán változattal? A végén röviden köszönetet mondott a neves breslaui botanikusnak, Ferdinand Albin Paxnak hiszen az ő szaktudását és gyűjteményét is felhasználta a Szekszárd környékén begyűjtött növényeinek a meghatározásaihoz.

Szekszárd környéke a 19. század végi 3. katonai felmérés térképén. [térkép forrása]
 A nagy folyószabályozási munkák már lezajlottak,de a sárközi részeken még több a nedves rét, a mocsaras terület, mint napjainkban. A dombsági részeken már messze benyúlnak a szőlők, de annak művelése még messze nem volt annyira intenzív, mint napjainkban. 

Alig több mint egy évvel később, ugyancsak a Botanikai Közlönyben, annak az 1911. évi 3-4. számában Hollós László is megjelentetett egy cikket Tolna vármegye flórájához címmel. Ezt a tanulmányt Bartal cikke "provokálta" ki Hollósból. 1911-ben Hollós már elismert, 52 éves  tudós volt,  7 éve akadémiai levelező tag, a gombák nemzetközileg elismert szakértője, a kecskeméti főreál iskola  tanára. Nyilván valahol hiúságát is bánthatta, hogy egy fiatal szekszárdi gimnáziumi tanár lett hirtelen Szekszárd környékének botanikai szakértője. Fricskát is mutatott Bartalnak, hiszen a 300-zal szemben ő több,  mint 700 növényt gyűjtött  évtizedekkel ezelőtt egy "házi írásbeli dolgozatom növényföldrajzi tételéül", aztán meg is feledkezett róla, hiszen "a gombákkal való foglalkozás annyira lekötötte erőmet, más irányba terelte figyelmemet..." Bartal teljesítményének védelmében azért meg kell jegyezni, hogy Hollós jóval nagyobb területen, az egész dombságban, és még Bonyhád, Tolna és Lengyel környékén is járt.  Hollós a magyar botanika egyik legnagyobb alakjának emlékét sem kímélte, hiszen megemlíti, hogy a "gyűjtött növényeimet dr. Воrbás V.[ince] tanárom határozta meg vagy vizsgálta felül. Mivel az érdekes vagy ritka növényt egészen vagy részben visszatartotta....igy az a jelen felsorolásból hiányzik."  Saját és Bartal eredményeit összefésülve, azt egy-két más forrással kiegészítve, végül némileg 1000 fölé jutott a Szekszárd környékén azonosított növények számát illetően. (Összehasonlításul Jávorka-Csapody hatalmas műve a Iconographia Florae Hungariae (1929–1934) mintegy 4000 fajra teszi az egész a Trianon előtti Magyarország területén előforduló virágos és edényes növények számát. Ebből a szemszögből az 1000 faj  kiemelkedően magas szám.)

1911-ben Hollós a híres Kacsóh Pongrác-féle affér után visszaköltözött Szekszárdra,  a szülői házba. 1909-ben nevezték ki a Kecskeméti Főreáliskola igazgatójának az  egykori tehetséges fizikusként induló Kacsóh Pongrácot.  A János vitéz című daljáték révén országosan körbeünnepelt Kacsóh Pongrác igazgatóként nagy visszatetszést keltett kollégái közt. Pökhendi, lekezelő stílusa Hollósban a kezdetektől nagy antipátiát ébresztett. Hollós tudományos karrierje révén a tantestületben megkülönböztetett tiszteletet és elbánást vívott ki magának. Ezt Kacsóh a kezdetektől támadta, végül 1911-ben robbanásig fajult a köztük lévő ellentét. Hollós európai hírű gombagyűjteményét az iskolában tartotta, annak több termét is lefoglalva. Kacsóh azt parancsolta neki, hogy azokat tüntesse el onnan. Ez az intézkedése dührohamot váltott ki Hollósból, aminek eredményeként  részint szemétbe vetette, részint felgyújtotta híres gyűjteményét. Ezt követően felmondott, majd 52 évesen, - nyilván rendkívül rossz anyagi feltételekkel - nyugdíjaztatta magát.
Az országos botrány után a hazaköltöző Hollós Szekszárdon nem vált megbecsült tudóssá, amit részint különc természete, részint az 1920-ban kötött házassága idézett elő.  Asszonyának rendkívül kötekedő jellemét mutatja, hogy  korai halála után 37 járásbírósági  per maradt utána.

A legközönségesebb és egyben a legkevésbé látványos orchideafaj a madárfészek békakonty.

Bartal Kornél és Hollós László nyilván személyes ismeretséget is kötött. Bartal a Tolnamegyei Közművelődési Egyesület titkáraként szervezte a megyében folyó ismeretterjesztő tevékenységet. Ennek keretében 1914-ben Hollós előadást is tartott a múzeumban gombakutatásairól, amiről egyébként a helyi sajtó is rendszeresen beszámolt. Arról azonban nincs adat, hogy bármilyen munka- vagy közelebbi személyes kapcsolat alakult volna ki köztük.

Mecseki zergevirág a Gurivica környékén

1914-ben a Hollós újabb rövid dolgozatot publikált a Magyar Botanikai Lapok 13. számában a Tolnavármegye flórájához címmel. Ebben  gombakutatásainak "melléktermékeként" újonnan megtalált érdekesebb virágos növényekről számolt be, számszerit 55-ről. Hosszabban csak a Doronicum caucasicum kapcsán írt. "Ez a ritka növény hazánkból eddig csak a pécsi Mecsek-hegyről volt ismeretes." -írja róla. Ez alapján valószínűleg a ma Doronicum orientaleként leírt fajt találta meg, amit mecseki vagy keleti zergevirágként neveznek. Ez a Mecsekben valóban tömeges. Hollós is azt írja róla, hogy a "egy domboldalon helyenkint oly rengeteg a levele, hogy csaknem gyepet képez."  Sajnos ma már ez a faj is megritkult dombságunkban. 

Ibolyás gérbics a Sötétvölgyben.

A Szekszárd környékén  leírt orchideák

Bartal és Hollós botanikai munkáinak elemzésére az általuk leírt orchideákat választottam. Ezt nem azért tettem, mert ők megkülönbözetett figyelmet szenteltek ezeknek a növényeknek, hanem  egész egyszerűen arról van csak szó, hogy ezekről rendelkezem megfelelő irodalommal, és ezekről gyűjtöttem némi tapasztalatot. 

Szekszárd- környékéről -tehát a Bartal által vizsgált Sötétvölgy és Csörge-tó közti területekről- eddig összesen 28 orchideafajról van tudomásunk. (Hazánkban 71 vadon élő orchidea fajt tartanak nyilván.)  17 szerepel a nemrég megjelent Molnár-Csábi: Magyarország orchideái c. kötetben. (A könyvet ezúton is köszönöm Lukács Róbertnek, aki közreműködött a mű összeállításában.) 10 olyan faj van, amit ez a kötet úgy említ, hogy 1949 óta nem fordultak elő. Egy fajt, a bakbűzű sallangvirágot valószínűleg rosszul határozta meg Hollós. A ma előforduló 17 fajból 3-at talált meg Bartal, 6-ot Hollós. A mára már a vidékükről kipusztult fajokat tekintve 8:3 Hollós javára a találati arány.  Az Epipactis fajok elkülönítése ma is problémás, 4 környékünkön előforduló fajuk még nem volt akkoriban elkülönítve a E. helleborine-től. (Az Epipactis fajok elkülönítésének problémájáról itt írtam már.) Ez alapján is kijelenthetjük, hogy Hollós alaposabb munkát végzett Szekszárd flórájának felkutatása terén, mint Bartal. Ugyan kevesebb fajt írtak le, mint a mai kutatók, de egyiket-másikat igen nagy egyedszámmal. Ma már országos ritkaságnak számító fajokat is találtak. 

Bartal azonban igen fiatalon, 37 évesen, 1918-ban spanyolnáthában elhunyt. 1914 után Hollós már csak a gombákkal foglalkozott. Ha Bartal tovább folytathatta volna kutatásait,  egymást kiegészítve nagyszerűen feltárhatták volna  Szekszárd környékének flóráját. Kár, hogy erre nem kerülhetett sor. 

Végezetül egy táblázatban is összesítettem Szekszárd környékének orchideáit. Itt feltüntettem azokat, amiket Molnár és Vábi könyve említ. +-szal jelöltem, hogy Hollós vagy Bartal megtalálta-e.  Külön magyarázatot az utolsó oszlop kíván, ami a saját benyomásaimat tartalmazza. Ez a valós helyzettől esetenként nagymértékben eltérhet.  Egy +-ot kapott tőlem az a faj, amit legalább egy helyen többször láttam. ++-ot annak adtam, amit legalább két helyen, de többször is láttam.  A +++-ot az a faj érdemelte ki, amit sok helyen, többször is láttam. 

Fehér madársisak.

Érdekes, hogy napjainkban az egyik legközönségesebbnek számító fehér madársisakot egyikük sem írta le. Volt olyan sétám a Sötétvölgyben az Erzsébet réttől a Haramia-forrásig, hogy a turistaúton haladva is három helyen láttam példányait, visszafelé egy ezzel párhuzamos úton is két helyen találkozta vele. Az Óriás-hegy környékén, az Éles-háton, a Bati-erdőben, a Szarvas-szurdik környékén is belebotlottam. Mindezek alapján az utóbbi idők nagy nyeresége ennek a fajnak a megjelenése dombságunkban. 

Megjegyzés: 2021-ben Dombi Imre és Schurk László természetvédelmi őrök ismét majomkosborra akadtak. 

*: Nem él Magyarországon, nem szerepel a mai szakkönyvekben. Hollós valószínűleg tévesen határozta.