Mécsesgyújtás Apatiger Glashüttén -Üveghután

2018 óta járunk ki mécsest gyújtani a lassan eltűnő temetőbe.

Az idén erre november 3án került sor, közel a halottak napjához.

A toronynál elfordulunk, fel a temetőbe.

Amelyik eldől, befedi az avar, és a puha homokkő lassan szétmállik. 

Akik még állnak.

2. 

3.

Az avar lesöpörve. 

Tolnában vannak még más elhagyott temetők is. Kapásból 10-12 jut eszembe, ennél nyilván jóval több van.  Főleg volt evangélikus vagy pusztai temetők. Jó részük dzsuvás, szúrós bokrokkal benőtt. Nem olyan szépek, mint ez itt. Persze ez is csak addig szép, amíg nem lesz vágásérett az erdő,  akkor majd jönnek, tarra vágják ezt is, nem fognak törődni ezzel az egy-két megmaradt sírkővel. Kidőlnek majd ezek is, talán zavarják majd az új telepítést is, félrevontatják őket, széttörve ott lesznek egy halomban. Aztán az is elfeljtődik hogy, egykor mi is volt itt. 

 Ez amolyan romantikus/kegyeleti hülyeség. 

Valójában csak szeretünk ülni a napfényben, nézni hogy hullanak le a levek. 

Csend, nyugalom, béke. 

Főleg az ezüsthársak teszik széppé ezt az erdőt. 

A torony a falu utolsó mementója. A régi házak helyén a telepítés már majdnem magasabb nála. 

 

Fürdőzés a királykák földjén (Krk-sziget 4.)

Krk-szigeti tartózkodásunk alatt Európa egyik legnagyobb madara (fakó keselyű, lásd itt!) mellett az egyik  legkisebbet is megcsodálhattuk. Ezek a sárgafejű királykák, amelyek a Szent Márk-öböl strandja mellett keresgéltek rovarok után, és néha még kolibrikként szitálva, a fűszálak végéről csipegették az apró rovarokat. Volt időnk napozgatás, fürdőzés közben megfigyelni őket. 

De haladjunk szépen sorjában. Negyedik napunk reggelén a sziget északi részébe utaztunk, ahol már szinte kéznyújtásnyi közelségben vannak a part menti hegyek. 

Ez a vidék teljesen ellaposodik. Nem ide gondolná az ember a sziget legnagyobb barlangját. 

Pedig itt van a Biserujka (Gyöngyszem)-barlang.  Paraméterei alapján egész komolytalannak gondolná az ember (hossza: 110m, maximális mélysége: 12m, átlagosan 2-5m kőzet takarja), hiszen Szekszárdon több tucat pince is simán hozza ezeket a mutatókat.  Mi is erősen megfontoltuk, hogy megéri-e 6€-os árát,  de aztán összességében  kellemesen csalódtunk, mert rendkívül töményen kínált mindenféle cseppkövekből tisztességes méreteket, és a teljes 110m-es hosszán tele van látnivalókkal.

Hazai összehasonlításnak a lilafüredi Szt. István-barlang kínálkozik, ahol 170m-es szakasz járható be 2000 Ft-ért, de ott több mesterséges,  látnivaló nélküli szakasz is van. 

20 perc alatt két nyelven is elmondják a barlangról a tudnivalóakt.  A barlangot az 1950-es években nyitották meg de aztán sorsára hagyták. Így könnyen elérhető cseppköveinek a 90%-át le is törték. A háborús idők után 1997-re építették ki újra.  

A Spagetti-terem. Mára jó helyének köszönhetően Horvátország egyik leglátogatottabb barlangja lett, ahol nyaranta hosszas sorok is kialakulnak.  

Ráadásként egy barlangi medve csontvázának a másolatát is kínálja, a csontok eredetije egy zágrábi múzeumba került. 

A barlang után a Szt. Márk-félszigethez látogattunk ki, ami Risika falu határában van.

A félsziget és a mellette fekvő öböl ennek a templomnak a névadójáról kapta a nevét. 

A félszigetről fantasztikus körkilátás van. A Krk-sziget déli végén lévő sziklák. 

Partja rendkívül csipkézett. 

A szemközti hegyoldalak a parton.

Vrbnik is idelátszik, sőt még szálláshelyünk is kivehető. 

Ottlétünk alatt folyamatosan melegedett az idő, végül elérte a 26 fokot is a levegő. A vizet 20 fok körülinek jelezték. Az Adrián ritka homokos strand is fürdőzésre csábított. 

Szinte néptelen strand, kristálytiszta víz. 

Ami nyilván nyáron elképzelhetetlen, az üdezöld fű, amelyben sárgafejű királykák ugrándoztak. 

A fákon csöndes kabócák(?). 

Legendás hátasom...

... és csendes úszkálásom október 30-án. Most ne beszéljünk arról, hogy az Adria a világtengerek átlagánál jobban melegszik, és ez ökokatasztrófa rémképét vetíti a közeljövőbe. 

A fürdés után egy csendes kis túrát teszünk még a Frangepánok ősi várának romjaihoz. 

Még az erdei utak is kőkerítések közt vezetnek. 

Ennyi maradt Gradec várából.  Ez a kis vár volt az első Frangepán birtok, amiről tudunk. Még a 12. században említik.

A vár mellett a Frangepánok Szt. Miklós-kápolnája állt.  

 

Hegyi város a tengerparton. (Krk-sziget 3.)

Vrbnik (olaszul: Verbenico) a sziget legolaszosabb hangulatú települése, bár a korai időktől kezdve jelentős horvát lakossága volt, sőt egész Horvátország egyik legrégibb  glagolita központja is. (A glagolita írás egy Cirill és Metód időszakáig visszanyúló ószláv írásmód, amit a horvátoknál a latin nem tudott teljesen elnyomni. Mai szerepe lélektanilag kicsit a mi rovásírásunkkal rokonítható, bár itt nem írják ki a várostáblákat glagolita betűkkel. Sajátos nemzeti karaktert ad, egy kelet-nyugat kapocs (vagy választóvonal). A mi rovásíráskultuszunkhoz képest történelmileg is szilárdan megalapozott. Például a szemközti parton fekvő, akkoriban a Magyar királysághoz tartozó Zengg szabad királyi városban az 1490-es években glagolita nyomdát is üzemeltetett e városka szülötte, Blaž Baromić.) 

Régebben gyakran raktam ki "egy sör a balkonon" tematikájú képet szerencsés csillagzatom illusztrálásaként, most ezt egy "könnyed reggeli a balkonon"  képpel helyettesítem. Esténként nem söröztünk, boroztunk. A városka híres fehérborát mi is megkóstoltuk. Jó volt. 

Látvány a balkonról kora reggel...

...ugyanaz este a Göncölszekérrel. 

Hihetetlen nyugis csendben falatozgatva az ember időnként elkattintgat egy-egy képet. Itt egy rozsdafarkú. 

Amott meg a ház alatti sziklán sirályok. 

Ez fogott is valamit. 

Szinte már hangorkán, ha "elsüvít" egy ócska csónak.

Kellett egy kis idő, amíg rájöttünk, hogy búvárkodnak a házunk alatt. 

A távoli tájban is lehetett gyönyörködni. A Szt.Márk-félsziget a templomrommal. Távolabb a Risnjak 1500m feletti csúcsai már a parton.

Crikvenica házai és a föléjük magasodó hegyek. 

Ez talán a Medvidak 1027m-es kúpja. 

A kisvároska mindig sétákra csábított. Ez volt a Frangepánok háza. 

Egy hangulatos terecske.

A főtér felé lejtő utcában két kápolna, a Szt. Márton és a Szt. Antal. (Utóbbinak sárga előtere látszik)

A Szt. Antal-kápolna kedves barokk oltára. 

A Kovács felett (Nad Kovač ) utca.

Boldogságos Szűz Mária mennybemenetele plébániatemplom.

Falában glagolita írásmódú régi kőtábla. 

A főoltár nagyszerű későreneszánsz munka, kár hogy a két szélső faragott retablója restaurálás miatt le van véve. 

Frangepán János és családja ott térdel a Rózsafüzér Madonnája alatt. 1599-ben ők adományozták ezt a nagyszerű oltárt.  

Misztikus kerék a templom előtt. 

Az egyik oldalkápolna faragványa. 

Növényi élet az 1527-ben befejezett harangtornyon.

A városka titkos életet élő lakói. Számuk a homo sapiens-szel összemérhető a turista szezon után. 

Most néhány, csak számmal ellátott romantikus részlet következik, amiket időnkét konkrétumok szakítanak meg. A képen érdemes észrevenni az ajtó mellett heverő deszkát, amiket szellőztetés idején (amire nyáron gyakran sor kerül) az ajtóba tesznek torlaszként, ami jelzés a fenti képen szereplő független lények számára, hogy nagy verést kapnak, ha mégis bejönnek. 

1. 

2. 

Valamiért úgy érezték, hogy a meredek sziklafalalak mellé még várfalak is kellenek. 

3. 

Itt úgy hirdetik, hogy Klančić utca a világ legszűkebb utcája. A Guinness rekordok szerint valójában 40cm-es szélességével csak második a reutlingeni Spreuerhofstrasse  31cm-es szélessége mögött. 

4. 

A képen jó látható, hogy a várfalak és a város közt egy zöld zóna van olajfákkal, mára már jobbára felhagyott kertekkel. 

Varázslatos hely ez a várfalközi kertek. Balra a sziklafalon Szűz Máriának szentelt templom.

Kerítések közt.

Egyelőre még nem tipikus növénye a kerteknek.  

Következő helyszínünk a kikötő környéke. 

Itt van a "Kovács alatt"- öböl (Uvala Pad Kovač) amit a turisták csak rejtett strandnak neveznek. Figyelmes szemlélő a "Kovács felett" utcából készült felvételen egy búvárt is látnak a képen, illetve a rá türelmesen várakozó párját is észrevehetik a parton.  

A halraj a móló mellett húz el.

Elhagyott ház a kikötőben. 

"Kovács alatt"- öböl "titkos" bejárata.

Az öböl partján. 

A szikla peremén kivehető ház volt szálláshelyünk. 

Kovácsékhoz ez a meredek lépcső vezet fel. 

Az öbölből a Krk-sziget kopár alsó vége is látszik. 

Az öböl nagy barlangjával a Kovácsék felé tartó lépcsőről.  

A kikötő és a város közt lévő parkban álló hatalmas ostorfák koronája fügebokorral. 

A városka további öblei. 1. 

2. 

A  Szűz Mária-kápolna a sziklafalon. 

A Zgribnica-öböl. 

Itt van a városka legnagyobb strandja. 

Egy romantikus esti képpel búcsúzunk a városkától, esti sétáinkra emlékezve. 

 

Búcsúzunk sétáink állandó kísérőitől is.