Villanások a Mecsekből

A Pécs melletti Remete-rét lett a kiinduló pontja két  rövid kis sétámnak.

Elsőként Szentkút felé indultam. Szentkút mély völgyben fekvő, sajátos hangulatú településrésze Pécsnek.

A harangvirágoknak tucatnyi fajtája van, ez talán a kánya, de most részletekkel nem foglalkozom. 

Szentkút kis temetőjének szélén kereszt áll.

Kis harangláb, benne szentély, lábánál víztelen forrás. 

József, Mária, Jézus. A Mária még 18. századi alkotásnak tűnik. 

A harangláb mellett tisztes hárs. 

Fények.

Rét. 

Vissza az erdőn keresztül Remete-rét felé. Kontyvirág termése.

Bükkök. 

Farkasölő sisakvirág. Védett. 

Második utam a Sós-hegy tetején lévő kilátóhoz vezetett. A masszív kőkilátó egy római őrtornyot idéz meg, aminek ezen a helyen régészeti előzményei is voltak. 

Csalódás ez a kilátó. A Tubes jobb hely, hülye antennáival is. 

Az egyébként impozáns kilátóból főként a különböző stádiumban lévő pusztuló fenyőket lehet tanulmányozni. 

A városnak is csak az unalmasabb részét látjuk.

Még találok egy-két tarka nőszirmot.

Valahol útközben, pacsirta. 

A hiányérzet csillapítására Mecseknádasdnál betérek Óbánya felé, ahol a Réka-völgy környékén van egy homokkő szurdok. Futrinka fogad. 

Jó hely. 

Gímpáfrány tenyész a falakon. Védett. 

Bagatell, 

Most nehezen járható néhány bedőlt fa miatt. 

Valamiféle vízesés. 

A kristálytiszta víz alján vöröshasú unka. Vagy sárgahasú, vagy valami hasonló. 

Élet a végeken

Újabb árhullám vonul le a Dunán, a 2. (sárga) riasztási szintet is elérve, különösen lassú apadással kísérve. A kép a Siózsilipnél készült.

Szekszárd hódja(i) jól érzi magát (magukat), egy isten háta mögötti helyen,  rendületlenül dönti(k) a kisebb facsemetéket lakhelye (lakhelyük) körül, és még hál' isten, nem főzték meg (őket) pörköltnek. Ne is tegyék, mert egyelőre még védett! 

Délutáni séta a közeli dombokon: vörös szemeslepke. Közönséges.

Sok pusztuló fát látok mostanában, és nem csak fenyveseket. Persze lehet hogy ez csak egy aránytalanul eltúlzott szubjektív benyomás. 

Nappali pávaszem. Védett, de gyakori.

Tücsök. Közönséges. 

C betűs lepke. Védett, de gyakori. 

Sok helyütt virágzik az kis dombságunkban az általam is sokszor fényképezett védett bársonyos kakukkszegfű.  

Kiugrottam Keselyűsbe is. Itt nem csak a magas víz ad okot aggódalomra, hanem ennél sokkal aggasztóbb az hogy a moszatpáfrány már mindent elborít, és még csak nyár eleje van. Régebben ezt kevésbé szakszerűen csak úgy fogalmaztam, hogy beállt a spenót. 

Így néz ki közelről. 

A keselyűsi nagy tölgy alatt a választási eredményekre várva elmerenghetne az ember azon, (különösen, ha a fa is ilyen merengő helyen állna) hogy hosszú évtizedek óta először fordul elő, hogy egytelen egy polgármesterjelölt sem foglalkozott a Gemenccel. Szekszárd népe tehát csendes apátiával fogadja Keselyűs és Bárányfok lassú agonizálását is, és már senki nem reméli, hogy a fellendülő gemenci idegenforgalom hozz újabb pezsgést a lassan sorvadó kisvárosába. A nyertes jelölt programjában kis dombságunk mélyén lévő gyermektábor rendbehozása, és  valamiféle sötét-völgyi szabadidőközpont  létesítése szerepelt, amit csak helyeselhet az ember.  Kis morzsácskák a kerékpárosoknak is hullhatnak, míg az autósokra persze őrült pénzek  jutnának a zöld fordulat jegyében. (Parkolók a kihasználatlan parkolóházak mellett, az elkerülő utat elkerülő út és egyéb abszurditások.) 
 

Mi meg élünk tovább, mint hal a vízben. 

Állítólag ez a hajó évente néhányszor tesz egy kisebb kört a Sió-zsilip feletti részen.

Néhány árvízi kép jön: A kiskócsag az erdő közepén  is jól érzi most magát.

Helyenként a víz kijön a töltésig. Ez a Gemencben azért kb. 3km-es távolságot jelenthet az eredeti medertől. (Itt persze a Sió egyik fokán keresztül, kerülő úton történik ez. )

Ahová csak lépek, a ritka orchidea, a zöldes sarkvirág terem. 

Másfél hete még száraz volt, most bőven van víz az Ásás-Dunában. 

 

Nagy Gemenc túra

Az elmúlt hétvégére  a nemzeti park (DDNP) spártai jellegű, kétnapos, 40 km-es túrát hirdetett a Gemencbe. Víz, élelem csak annyi, amennyit viszel, alvás a csillagos ég alatt, legfeljebb egy vadetető védelmében. Nagy lelkesedéssel készültem, de még a minimális 5 fő sem jött össze. 

Az elmaradt túra helyett egy 25 km-es pörbölyi körrel vígasztaltam magam. Nálunk egész éjszaka megszakításokkal, de szakadt az eső előző éjszaka. Itt  jobb volt a helyzet, alig volt sár. 

Indulásként a Nyéki-Holt-Duna tanösvényt jártam volna végig, de helyenként már elnyeli a dzsuva. A táblái közül sok még jó állapotban van, de összességében azt lehet mondani, hogy a DDNP mintha elengedte volna ezt a tanösvényt, nyilván a pénzhiány okán. 

A szuláki tölgyek körül hatalmas fiatal telepítésben, nyakig érő seprencében "kalandoztam" vagy fél órát a hülyeségem miatt, mire megtaláltam a Gemenc egykori tölgykirályának maradványait. 

A mostani királyra rámérek, 660cm.  

Évi egy cm-t növögetve halad ez is a kimúlás felé. 

Hosszú menetelés következik egy állítólag illegálisan létesült, de megtűrt Mária-útvonalon. 

Néha átvágok a dzsuván a part felé. A Duna áradásban, egyelőre csak a folyamat elején. 

Nem csak a fövenyt, hanem a gyepet is víz takarja már. A Kádár- szigeten, és mellette a Pandúron is piknikezők motorcsónakokkal. 

Nem sok izgalom kilométereken át.

Néha egy-egy malacos disznó, kóboroló süldő és a kádári halászház kerítése mögül előrontó eb emeli csak az adrenalin szintet. 

Kobolya gémekkel, de ők  a gyorsabbak és ügyesebbek, csak hűlt helyüket sikerül megörökíteni. 

A Pörböly Titán (dagad a mellem a büszkeségtől, hogy hülye névadásom hogy átment a köznyelvbe) felé kifejezetten izgalmas az út.  Évekkel korábban itt tarvágás volt, de már felnőtt egy új növendék erdő, több tisztes fát meg meghagytak. 

Ez a feltöltődő Móric-Dunát ábrázoló fénykép azért került be a válogatásba, mert  jól látszik, hogy a sarjadó új erdő egy-két fája már itt is akác. 

Tisztes tölgy mellől pillantja meg az ember először  Pörbolyi Titánt. 

Idefelé két csoportban 5 emberrel is találkoztam, de én úgy ehettem, ihattam sőt még szunyókálhattam is egy fél órát, hogy se emberek, de még szúnyogok sem zavartak.  Néhány napja a Gemenc északi részén millió szúnyog volt már.

Itt már szép széles a Móric-Duna. 

Egy tő tündérfátyol.

Mutatós tölgy a Dunaág partján. 

Még néhány év, és jönnek a csonkulásáról a hírek. Erre több jel is utal, bár a nyárfák tudnak nagyon szívósak is lenni. (Lásd pl. rétújfalusi fát.) 

Ismét eseménytelen kilométerek következek volna pl. télen, de most utamba került néhány érdekesség. Magyar színjátszólepke. (A pontosítást Lukács Robinak köszönöm.)

Vöröskönyves, fokozottan védett faj. Alig találtam olyan nézőpontot, ahonnan irizáló színe bevillant. 

Végre egy emblematikus faj is. A gemenci Big Five-ból (saját listám szerint: rétisas, fekete gólya, gím szarvas, vaddisznó, az 5.-en lehet vitatkozni: aranysakál/ hód/barna vagy vörös kánya) ezzel meg van kettő. 

A piros turistaút a nagy forgalmú 55-ös út egy hidja alatt vezet át a Cserta-Duna felé. 

A Cserta-Duna.

Szürke gém tündérfátyolok közt. 

Innen kezdve hosszú kilométereken át jobb kéz felől a szépséges Cserta-Duna,...

... bal kéz felől pedig  a nehéz, de kifizetődő örökség, a "fekete dió amazonasz" kíséri utamat. 

Gigászi erők pakolgatják az uszadékfákat a Sárkány-fok mentén. 

A Sárkány-fok a legigazibb fokok egyike a Gemencben. A Nyéki-Holt-Dunát köti össze a Cserta-Dunával. 

Vizitökök a Cserta-Dunán. 

Hattyúk. 

Talán ez a leglátványosabb szakasza az alföldi kéktúrának a Gemencben. Most jól járható, nem úgy mint  8 éve. 

Érdemes minél többször lemenni a holtághoz. 

Ha szerencsénk van, percekig figyelhetünk egy szarvastehenet, ...

...amint jóízűen falatozgat a friss levelekből. Végül én unok rá. A Big Five-ból megvan három. 

Itt már több a tündérfátyol. 

Ez a merészen egyensúlyozó tölgy 450-es. (Ennyi a centiméterben mért kerülete.) 

Óriás szitakötő. 

Pörbölyön újra kiérek töltésre. 

Áll még és közepesen virulens a pörbölyi tölgy is a csontszáraz Kerülő-Duna mellett. 2009-ben ez is belépett a 600-asok klubjába, de most nincs lelkieröm rámérni. 

A vadmegfigyelőnél szép agancsos bika lebzsel. 

Egy másik  réten tehén hever kis gidájával. 

Nagyon bizalmatlanok még a mostani vaddisznók. 

25 km után megnézem az új vadászati tanösvényt, amit Party Istvánról neveztek el. Többek közt Rákosi Mátyás, Farkas Mihály, Kádár János vadászvezetője volt a Gemencben. Apja Bethlen Istvánt, Horthy Miklóst és Klebelsberg Kunót kísérte, és némileg szerencsésebb volt. Nem kellett megértetni, mint fiának Farkas Mihállyal, hogy nem illik géppisztollyal vadászni, és ha Habsburg-Tescheni Frigyes főherceg is beérte maximum napi két bikával, akkor hét egy kicsit sok egy honvédelmi minisztertől - szólnak a legendák.