2024. október 28., hétfő

Grábóci veszteségek

Kilátás a szálkai tetőről a Mecsek felé. Előtérben Hidas.

A grábóci Szt. Vendel.

Sváb kereszt.

Alpesi hangulat.

A legelőn át a dombság belseje felé.

Még egyszer.

Holló.

Balról kerítés, jobbról is az. 

Hagyásfák. 

A grábóci völgy végén egy igen szép, de elhagyott erdészház állt. Úgy eltüntették, hogy nyoma sem maradt. Csak a három fenyő utal arra, hogy egy szép, pofás kis épület állt itt egykor. Ilyen volt 2020-ban.

Itt meg istálló és szérű állt. 

Elindulok egy 504 cm-es listás tölgy felkutatására. Nem volt még rajta a Pósfai-listán. 

Kicsit keresnek kellett. 2019-ben találtam meg, 2020-ban is felkerestem. Azt hittem egyből meglesz.

Azért kerestem annyit, mert alapvetően függőlegesen kerestem. Nem volt egy szépségdíjas, a tövén odvasodott is erősen, nem csoda, hogy kidőlt. Nyurga termetét itt csodálhatjuk meg régi képen, 

Atalanta lepke, a későősz gyakori lepkéje. 

Nagy gyöngyházlepke szezonvégi formában.

A szép kis grábóci völgyet beerdősítették, juharfákkal. 

Felkaptatok  a völgy feletti panorámaútra.

Gyújtoványfüvek, a késő ősz jellegzetes virágai. 

A grábóci völgy alsó szakasza.

A grábóci völgy felső szakasza.

A szerb kolostor.

A falu.

Erdőpusztulás.

Lassan araszolgat a lista felé ez a 490-es tölgy, de legalább ez meg van még

A tölgyek szép csoportja.

Még vannak kikericsek.

Akácosnak előkészítve.

Egerészölyv, hagyományos stílusú vadászata.

Csaknem listás fűz az út mellett.

A Grábóci-völgy eleje.

Egerészölyv, új stílusú vadászat közben.

Faluközpont.

 

2024. október 19., szombat

Szembesülés egy híd eltűnésével, avagy a Vén-Duna partján

Baján volt dolgom, előbb érkeztem, gondoltam addig egy jót sétálok a Vén-Duna partján.

A jó sétálás nem jött össze. Egyrészt az árvizet még mindig nem heverte ki a terület, ami most sár módján éli hosszúra nyúlt utóéletét. 

Másrészt az októberi langy meleg szúnyogok ezreit élteti még. 

A telepítésekben világos látszik még hogy meddig ért az ár. 

A Duna is tartja magas vízi formáját, a jóval átlag feletti vízállás a Vén-Dunán is érződik. 

Józan emberi megfontolások alapján rég vissza kellett volna fordulnom, de úgy voltam vele, hogy legalább a Cserta-hídig elmegyek.  Csakhogy nincs már Cserta-híd. Hirtelen megvilágosodtam, hogy miért törölték azt a turistaútat, ami ezen  Cserta-hídon keresztül vezetett a Rezéti-Duna felé. Egyszerűbb volt a turistaútat törölni, mint a hidat újjáépíteni.  Hiába,  rég jártam erre.

A Cserta-torok.

Hogy ne csak hiányokról szóljon ez a bejegyzés, áll még a Vén-Duna partján a listás nyárfa.

A Vén-Duna-torok közelében ez a roncs is arra utal, hogy a dunai sétahajózásnak voltak jobb korszakai is a múltban.(A roncs oldalán nehezen vehető ki a "sétahajózás" felirat.) 

A Vén-Duna-torok.

Apadó vízre várva. Az idén elmarad az október végi gerjeni fürdőzés. 

A bajai könyvtárba igyekeztem egy előadásra.

Amikor 1845-ben átadták ezt  a zsinagógát, akkor az ország legnagyobb ilyen épülete volt. 

1974-ben megvette a városi tanács a már alig működő hitközségtől.

Szépen helyreállítva könyvtárként működik, de a zsidó múltnak is méltó emléket állít. 

 

2024. október 16., szerda

Egy erdő tönkrement

Az idén júniusban nagy vihar csapott le a felsőtengelici kastélyparkra. Az 1860 körül a Gindly-Benyovszky kúria körül létesült parkerdő dendromán szempontból sem volt teljesen érdektelen, 5 Pósfai-listás fája volt. Az MSZMP oktatási központnak épült, majd a Hotel Orchideává átalakult épület mellett áll egy 600-as nyár. A vihar ennek csúcsát letörte, de még áll. 

A park tava kb. tíz éve kezdett el aggasztó jeleket mutatni, majd néhány éve teljesen kiszáradt. A helyén mér embermagasságú növendékerdő. 

A kastély előtt a karámban egy listás méretű, 500-as  hársfa, ami nem került fel a Pósfai-listára. Lényegében kiszáradt, csak töve környékén nőttek meg a sarjak. 

Elindulunk a kápolna felé. A parkerdő eleje a szokott képet mutatja kezdetben. 

Majd egy-két kidőlt fa következik. 

Az elején még gondolhatja az ember ezt tarvágásnak is. 

Majd nyilvánvaló lesz, hogy nem ez a helyzet. 

A laza, könnyű, homokos talaj fák tucatját nem tudta megtartani, és azok a viharban gyökerestűl kifordultak. 

A kápolna felé egyre szomorúbb lesz a kép.  A kifordult fákat kivágták.

Volt ami nem kifordult hanem derékba tört. 

A terület kezelője a Gyulaj Zrt. megkezdte a parkerdő rendezését, de az még vélhetően hosszú ideig fog tartani. 

Tipikus. 

Sokára lesz itt újra erdő.

A kápolna megúszta. A környéke ennek is gondozatlan, a néhány éve térkővel leburkolt részt is felveri a gaz, karvastagságú bálványfák nőnek ki a szépen felújított templom tövénél. Elég szomorúlátvány itt most minden. 

Itt valahol a környéken két listás ostorfa állt, meg egy hatalmas borostyán tekeredett fel egy fára. 

Itt áll egy obeliszk, ez is megúszta. 

Soha nem lesz ez már olyan, mint volt. A pusztítás képei akkoriban bejárták a sajtót. Itt meg három évvel ezelőtti képeket láthatunk róla.