 |
| Bátaszék. A képen látható neogótikus templom mellett feküdt a középkori cikádori ciszterci apátság, ami a középkori Sárköz életében fontos szerepet játszott. |
A népvándorlások kora
A Római Birodalom bukását követő népvándorlás kori leletek száma jelentősen kevesebb, mint az ős- és ókori leletek száma. Őcsény példáján érzékeltessük az arányokat Ódor János adatai alapján: Az őskori, kelta időkig tartó csaknem száz évszázadból 31 lelőhely ismert a falu határából, a rómaiak négy évszázadából nyolc, míg a népvándorlás korának 6 évszázadából mindössze három, egy hun és két avar lelőhely. Ugyanakkor ismert, hogy a Sárköz peremén igen jelentős központjaik voltak az avaroknak, egy fazekas- és kohászati központot is sikerült feltárni. A nemzeti park északnyugati sarkát átmetsző M6-os építésekor is egy nagy avar kori település és temető nyomát tárták fel az autópálya Sió-hídjának közelében, nem messze Taplóstól. A Wosinsky Mór Múzeum régészei 2006-2007-ben a Sió partján egy 2500 síros, hét generációt befogadó avar temető 1650 sírját tárták fel Ódor János vezetésével.Mellette a település nyomait is megtalálták. Ez volt az eddig feltárt második legnagyobb avar kori temető a Kárpát-medencében. A leletek a sírokban talált déltengeri kagylófüzérekkel, nyakláncokkal, karperecekkel és igen szépen megmunkált kőszerszámokkal keltették fel a szakma figyelmét. A leletek közül mégis legfigyelemreméltóbb egy itáliai eredetű, antik stílusú, 6.századi, fémmel megerősített és díszített szék volt. Valószínűleg ez a temető germán, vagy longobárd korszakából származott.
A Római Birodalom bukását követő népvándorlás kori leletek száma jelentősen kevesebb, mint az ős- és ókori leletek száma. Őcsény példáján érzékeltessük az arányokat Ódor János adatai alapján: Az őskori, kelta időkig tartó csaknem száz évszázadból 31 lelőhely ismert a falu határából, a rómaiak négy évszázadából nyolc, míg a népvándorlás korának 6 évszázadából mindössze három, egy hun és két avar lelőhely. Ugyanakkor ismert, hogy a Sárköz peremén igen jelentős központjaik voltak az avaroknak, egy fazekas- és kohászati központot is sikerült feltárni. A nemzeti park északnyugati sarkát átmetsző M6-os építésekor is egy nagy avar kori település és temető nyomát tárták fel az autópálya Sió-hídjának közelében, nem messze Taplóstól. A Wosinsky Mór Múzeum régészei 2006-2007-ben a Sió partján egy 2500 síros, hét generációt befogadó avar temető 1650 sírját tárták fel Ódor János vezetésével.Mellette a település nyomait is megtalálták. Ez volt az eddig feltárt második legnagyobb avar kori temető a Kárpát-medencében. A leletek a sírokban talált déltengeri kagylófüzérekkel, nyakláncokkal, karperecekkel és igen szépen megmunkált kőszerszámokkal keltették fel a szakma figyelmét. A leletek közül mégis legfigyelemreméltóbb egy itáliai eredetű, antik stílusú, 6.századi, fémmel megerősített és díszített szék volt. Valószínűleg ez a temető germán, vagy longobárd korszakából származott.
 |
| Avar sírok gödrei a a Sió mentén |
A Gemenc földrajzi neveinek eredete
A sárközi kora középkori állapotokra a földrajzi nevek is utalnak. Az nem meglepő, hogy a Sárköz területén feljegyzett földrajzi elnevezések csaknem fele különféle vizekkel, vízjárásokkal kapcsolatos. Mint Vadas Ferenc megállapította, ez az arány jóval nagyobb, mint más vidékeken. A névanyagban megtalálhatók az ősi szláv elnevezések is (pl. Pilis) , de ennél jóval jelentősebb a török eredetű, valószínűleg besenyő közvetítéssel idekerülő névanyag. (Bata, Báta, Bogra, Baj, Baja, Sár stb.) Sok elnevezés közvetlenül meg is nevezi a besenyőket. (Besnyő, Besenyő, Besnyőhát) Mindezek alapján Győrffy György már az 1940-es években felvetette, hogy a kora Árpád korban a Sárköz a betelepülő besenyők szállásterületének központja lett. Ezt a felfogást azonban árnyalja az, hogy igen sok a korai magyar névanyag is. (Nyék, Ete, Gyűr, Ebes, Ózsák stb.) A honfoglalás korában a területet-vagy egy részét- a Megyer törzs szállta meg, innen ered a vidék magyar helyneveinek ez a korai rétege. Feltűnően sok viszont az újkori szláv név. (Grébec, Cserta, Veránka, Sugovica stb.) Régebben ilyennek vélték maga a Gemenc szót is, ami szérűt jelent, és Mikoviny Sámuel, neves térképésznél tűnik fele először térképen 1740-ben. Engel Pálnak a középkori atlaszában azonban már falunévként szerepel .
A sárközi kora középkori állapotokra a földrajzi nevek is utalnak. Az nem meglepő, hogy a Sárköz területén feljegyzett földrajzi elnevezések csaknem fele különféle vizekkel, vízjárásokkal kapcsolatos. Mint Vadas Ferenc megállapította, ez az arány jóval nagyobb, mint más vidékeken. A névanyagban megtalálhatók az ősi szláv elnevezések is (pl. Pilis) , de ennél jóval jelentősebb a török eredetű, valószínűleg besenyő közvetítéssel idekerülő névanyag. (Bata, Báta, Bogra, Baj, Baja, Sár stb.) Sok elnevezés közvetlenül meg is nevezi a besenyőket. (Besnyő, Besenyő, Besnyőhát) Mindezek alapján Győrffy György már az 1940-es években felvetette, hogy a kora Árpád korban a Sárköz a betelepülő besenyők szállásterületének központja lett. Ezt a felfogást azonban árnyalja az, hogy igen sok a korai magyar névanyag is. (Nyék, Ete, Gyűr, Ebes, Ózsák stb.) A honfoglalás korában a területet-vagy egy részét- a Megyer törzs szállta meg, innen ered a vidék magyar helyneveinek ez a korai rétege. Feltűnően sok viszont az újkori szláv név. (Grébec, Cserta, Veránka, Sugovica stb.) Régebben ilyennek vélték maga a Gemenc szót is, ami szérűt jelent, és Mikoviny Sámuel, neves térképésznél tűnik fele először térképen 1740-ben. Engel Pálnak a középkori atlaszában azonban már falunévként szerepel .
 |
| Engel Pál térképe a középkori Gemenc vidékéről a településnevekkel. |
 |
| A Gemenci-sziget Mikoviny Sámuel 1740-es térképén. |
Érdemes végezetül azt is megemlíteni, hogy az első írásos emlék Sárköz névéről egy 1459-ből származó oklevél, melyben Sárkez-ként említik a tájegységet.
 |
| A cikádor ciszterci apátság templomának alapfalai a neogótikus bátaszéki templom mellett |
A Gemenc a középkorban
A kora Árpád korban a kalocsai érsekség létrejötte, majd a szekszárdi és bátai bencés, végül a cikádori (ma Bátaszék) ciszterci apátság alapítása jelezte a vidék fontos szerepét. A bencések letelepítése mögött sokan a besenyők megtérítésének szándékát sejtik. Ennek meg is lett az eredménye, Győrffy szerint a XII. század végére a besenyők elmagyarosodottak. Más vélemény szerint az állattenyésztő besenyők és a földművelő magyarok közt az életmódbeli különbség még évszázadokig fennmaradt. A ciszterciek fő tevékenysége pedig a mocsaras terület mezőgazdasági művelésbe fogása volt. Tudjuk, hogy mindkét Sárközben a középkor során jelentős természetátalakító és vízrendezési munkálatok is folytak a fokgazdálkodás, a lecsapolások, a vízi közlekedés, valamint a malmok üzemeltetéséhez kapcsolódóan. Ezek a munkák mai szemmel nézve is nagyszabásúak voltak, és olyan hajózható Duna ágak kialakítását, szabályzását jelentették, mit pl. a Kalocsa melletti Vajas-Duna. A ciszterciek a cikádori apátságuk környékén építettek ki csatornarendszert. Andrásfalvy szerint a korábban Pősze néven ismert folyót ásatták meg a vidék kiszárítására. A Pősze Bátánál érte el a Sárvízt, ma a Szekszárd-Bátai főcsatorna van a helyén. Északi részét ma is Bátának nevezik.
A kora Árpád korban a kalocsai érsekség létrejötte, majd a szekszárdi és bátai bencés, végül a cikádori (ma Bátaszék) ciszterci apátság alapítása jelezte a vidék fontos szerepét. A bencések letelepítése mögött sokan a besenyők megtérítésének szándékát sejtik. Ennek meg is lett az eredménye, Győrffy szerint a XII. század végére a besenyők elmagyarosodottak. Más vélemény szerint az állattenyésztő besenyők és a földművelő magyarok közt az életmódbeli különbség még évszázadokig fennmaradt. A ciszterciek fő tevékenysége pedig a mocsaras terület mezőgazdasági művelésbe fogása volt. Tudjuk, hogy mindkét Sárközben a középkor során jelentős természetátalakító és vízrendezési munkálatok is folytak a fokgazdálkodás, a lecsapolások, a vízi közlekedés, valamint a malmok üzemeltetéséhez kapcsolódóan. Ezek a munkák mai szemmel nézve is nagyszabásúak voltak, és olyan hajózható Duna ágak kialakítását, szabályzását jelentették, mit pl. a Kalocsa melletti Vajas-Duna. A ciszterciek a cikádori apátságuk környékén építettek ki csatornarendszert. Andrásfalvy szerint a korábban Pősze néven ismert folyót ásatták meg a vidék kiszárítására. A Pősze Bátánál érte el a Sárvízt, ma a Szekszárd-Bátai főcsatorna van a helyén. Északi részét ma is Bátának nevezik.
 |
| A Pősze az 1850 körül készült kataszteri térképen |
 | |
| A Sárköz legkorábbi ábrázolása Lázár deák térképén, 1528-ból. A térképen felismerhető Sárvíz, ami Zegzarad (Szekszárd) és Zeek (Bátaszék) érintésével Batha (Báta) mellett éri el Dunát. A Duna Tolna alatt két ágra szakad, és a főág jóval keletebbre folyik a mai helyzeténél. Vélhetően ez a később Kis-Dunának, vagy Lankóci-Kis-Dunának nevezett ág. Középkori jelentőségét mutatja, hogy ez volt Bodrog és Tolna vármegye határfolyója..Baytz (Baja) egy mellékág mellett fekszik. Ez volt feltehetően a Vajas. A térképet a ma megszokott északi-déli irányba forgattam. (A térkép forrása: wikipedia.hu) |
A jelentős fakitermelésről is vannak adataink: 1401-ből tudjuk, hogy egy hatalmaskodás során hajóépítésre szánt faanyagot vettek el Töttös László laki erdejéből. (Lak a mai Sárpilis határában, a török alatt elpusztult település volt.) A középkorból más szorványos említéseket is ismerünk: 1402-ből tudjuk, hogy hatalmas árvíz volt. Bátmonostori Theöteös László 1406-ban tiltakozik Pál bátai apát vadászata és madarászata miatt. 1411-ből ismerünk egy Bátmonostor és Szeremle községek közötti határleírást, ami sok mindenben a maira emlékeztet: “…nagy és hatalmas nyárfák között…cserjék és fűzfák sűrűsége közt…mocsarakon és nádasokon áthaladva…kiszáradt vízmeder vagy vízfolyás…”
A középkorban ezen a virágzó vidéken sokkal több település volt, mint ma. Csak a Tolnai Sárközből több mint harminc települést ismerünk a mai öttel szemben, igaz ezek a Sárköz középkori „fővárosa,” Ete kivételével apró falvak voltak. (Etéről lásd itt.) (Mátrai Ildikó a következőket említi:Ete, Fejérvíz, Csatár, Ebes, Almás, Nyírszó, Luk, Kürt,Lajvér, Lángfő, Kesztölc, Nána, Újfalu, Kövesd, Farkasd, Malonta, Bogra, Gyürke, Nyámád, Ozsák, Porboly, Ság, Asszonyfalva, Báta, Öcsény, Nyék, Decs, Pilis, Bátaszék, Palánka, Szeremle, Bál, Péterháza, Somfova.) Pataki József becslései szerint a Tolnai Sárköz lakossága 6000 fő körül mozgott a középkor végén, amihez érdemes azt hozzátenni, hogy ma is csak megközelíti a 10 ezer főt. A Sárközben két kisebb vár is volt, az egyik Ete mezővárosa mellett, a másik Györke, vagy más néven Oltovány.
Ete mellett a Sárköz másik jelentős, Etét is felülmúló települése Báta volt. Báta volt a környék legfontosabb kikötője és réve a középkor során, majd csak a középkor legvégén múlja fölül a várost Tolna. Báta szerepében nagy jelentősége volt annak, hogy nem csak a Duna, hanem a Sárvíz mentén is feküdt. A Sárvíz a középkorban hajózható folyó volt, Bátán a dunai rév egyes áruit a Sárvizen hajóztatták tovább egészen Fehérvárig. Itt haladt az Erdély felől érkező sószállító útvonal is. Ete, Szék, Szekszárd is a Sárvíz mentén feküdt, nyugodtan kijelenthetjük tehát, hogy a Sárvíz volt a vidék ütőere.
A mai Gemenci-erdő területén falu kevés volt, talán csak négy: Bál, Péterháza, Asszonyfalva és Somfova. Bál helyét a Báli-sík közelébe kereshetjük, a Péterházai-erdő név is a 18.század végéig fennmaradt, ma a szűkebb értelemben vett Gemenc északi részén kereshetjük, Keselyűs határában. A Pesty Frigyes-féle összeírásig visszanyúló, és a helytörténeti irodalomban makacsul visszatérő elképzelés szerint Szomfova neve Asszonyfalvából ered, és a két település azonos. Mit utaltunk már rá, Mátrai Ildikó tanulmánya szerint mindkét település létezett, Asszonyfalva északabbra feküdt, mint Somfova. Ugyanakkor K.Németh András a Pesty-féle variációt vette át doktori értekezésében. Szerény véleményem inkább Mátrai Ildikónak lehet igaza, az Asszonyfalva nevéből a Szomfova eredeztetése ugyanis problémásnak tűnik.
Somfova a középkorban templomos hely volt. Hódi István, egykori erdész szerint a ma álló Szomfovai erdészházak a középkori falu helyére épültek, ott az építkezések során számos kőtörmelék, csontmaradvány került elő. Ezt megerősíti, hogy az első katonai felmérés és Schnemann 1818-as térképe is Szomfován romot tüntet fel. K.Németh András idézett doktori értekezésében további adatokat is közöl Szomfováról.
A középkorban ezen a virágzó vidéken sokkal több település volt, mint ma. Csak a Tolnai Sárközből több mint harminc települést ismerünk a mai öttel szemben, igaz ezek a Sárköz középkori „fővárosa,” Ete kivételével apró falvak voltak. (Etéről lásd itt.) (Mátrai Ildikó a következőket említi:Ete, Fejérvíz, Csatár, Ebes, Almás, Nyírszó, Luk, Kürt,Lajvér, Lángfő, Kesztölc, Nána, Újfalu, Kövesd, Farkasd, Malonta, Bogra, Gyürke, Nyámád, Ozsák, Porboly, Ság, Asszonyfalva, Báta, Öcsény, Nyék, Decs, Pilis, Bátaszék, Palánka, Szeremle, Bál, Péterháza, Somfova.) Pataki József becslései szerint a Tolnai Sárköz lakossága 6000 fő körül mozgott a középkor végén, amihez érdemes azt hozzátenni, hogy ma is csak megközelíti a 10 ezer főt. A Sárközben két kisebb vár is volt, az egyik Ete mezővárosa mellett, a másik Györke, vagy más néven Oltovány.
Ete mellett a Sárköz másik jelentős, Etét is felülmúló települése Báta volt. Báta volt a környék legfontosabb kikötője és réve a középkor során, majd csak a középkor legvégén múlja fölül a várost Tolna. Báta szerepében nagy jelentősége volt annak, hogy nem csak a Duna, hanem a Sárvíz mentén is feküdt. A Sárvíz a középkorban hajózható folyó volt, Bátán a dunai rév egyes áruit a Sárvizen hajóztatták tovább egészen Fehérvárig. Itt haladt az Erdély felől érkező sószállító útvonal is. Ete, Szék, Szekszárd is a Sárvíz mentén feküdt, nyugodtan kijelenthetjük tehát, hogy a Sárvíz volt a vidék ütőere.
A mai Gemenci-erdő területén falu kevés volt, talán csak négy: Bál, Péterháza, Asszonyfalva és Somfova. Bál helyét a Báli-sík közelébe kereshetjük, a Péterházai-erdő név is a 18.század végéig fennmaradt, ma a szűkebb értelemben vett Gemenc északi részén kereshetjük, Keselyűs határában. A Pesty Frigyes-féle összeírásig visszanyúló, és a helytörténeti irodalomban makacsul visszatérő elképzelés szerint Szomfova neve Asszonyfalvából ered, és a két település azonos. Mit utaltunk már rá, Mátrai Ildikó tanulmánya szerint mindkét település létezett, Asszonyfalva északabbra feküdt, mint Somfova. Ugyanakkor K.Németh András a Pesty-féle variációt vette át doktori értekezésében. Szerény véleményem inkább Mátrai Ildikónak lehet igaza, az Asszonyfalva nevéből a Szomfova eredeztetése ugyanis problémásnak tűnik.
Somfova a középkorban templomos hely volt. Hódi István, egykori erdész szerint a ma álló Szomfovai erdészházak a középkori falu helyére épültek, ott az építkezések során számos kőtörmelék, csontmaradvány került elő. Ezt megerősíti, hogy az első katonai felmérés és Schnemann 1818-as térképe is Szomfován romot tüntet fel. K.Németh András idézett doktori értekezésében további adatokat is közöl Szomfováról.
 |
| Schnemann 1818-as megyetérképe. Középpontjában Szomfova romjainak jelölésével. Az általa Visszafolyó Dunának nevezett Kis-Duna partján északabbra Ózsák romjait is feltünteti, északon szerepel még a középkorból ismert Péterháza is. |