Fák, erdők, parkok. Elbi blogja: A Bükk nyugati részén

Egy nap alatt két részletben 19 km-t gyalogoltunk a Bükkben. Az egyik túránkban volt 420m emelkedés is.

Bánkút mindjárt az alsó parkolóban egy listás 420-es bükkel fogad.
A Mályinka-Bánkút utat már 6 éve botrányos minőségűnek neveztem. Mivel szerintem azóta sem csinálhattak vele semmit, és ritkák az önjavuló utak, ezért el lehet képzelni most milyen. Ez hanyagság, pénztelenség vagy ravasz húzás a túlturizmus ellen?

Mellette az erdőben egy másik bükk, 402 cm-es kerülettel.
Kétségtelenül a Bükk a legigazibb hegységünk. Míg az alföldeken tombolt a kánikula, addig itt a Nagy-fennsíkon hajnalban 9 fokra ébredtünk, és napközben sem ment 23 fok fölé a hőmérséklet.

Kilátás a Felső-Borovnyákról.

Amikor még hóágyuk nélkül is volt hó, egyik legjobb síterepünk volt. A legutóbbi öt szezonban összesen 36 napot lehetett síelni itt. Tavaly egyetlen egyszer sem. Most még gaztenger borítja a pályákat. Kíváncsi vagyok próbálkoznak-e még az idén?

Fő úti célunk az alig ismert Mély-Sári-barlang volt, a Bükk több tucatnyi "civilizálatlan " , de értékelhető barlangjának egyike.

Az első méterek.

Vagy 30 métert simán lehet benne gyalogolni. Négykézláb , egy szintlépcsőn leereszkedve lehetne folytatni még, de ehhez nincs se kedvünk, se bátorságunk.

Tele van hűsölő rovarokkal.

A barlangban némi karsztos formakincs, volt egy-két kisebb cseppkő is, de azokat mind letörték már.

Medvelepke és társai lakmároznak az aszatbüfében.

Megtekintem a Bánkúti-víznyelőt.

Megállapítom, hogy jó mély.

Jönnek a bagatellek, fény esik a bükk törzsére.

Gyapjas aszat.

A Faktor-rét képes fája sincs már jó állapotban.

Két fajta lepkéből volt rengeteg, ez az egyik nappali pávaszem (a másik a nagy gyöngyházlepke).

Egy-két nagyobb bükköt bárhol el lehet kapni a Bükkben.

Egy töbör a Faktor-rét felé vezető úton.

Fények, gazok.

Ezt használják szánkózó dombnak Bánkútra föllátogatók, ha véletlenül van hó.

A völgyben a Csurgói-erdészház.

A Nagy-fennsíktól stílszerűen egy bükkel búcsúzunk.

A Dédesi-Kisvár és Dédesi -Vár kettős sziklakúpja mellett ereszkedünk le a Fennsíkról a borzasztó minőségű úton.

A Bél-kő ikonikus hegy volt a régmúltban. Meredek sziklafalaival egyetlen bükki kő sem vetekedhetett. Ez volt a Bükk indító hegye, nem véletlenül alapítottak a ciszterciek is a lábánál apátságot.

Ezeket az ikonikus falakat kezdte meg Wessely Károly cementgyári kőbányája 1908-ban. A régi állapotról egy képeslap tudósít.

A Simon-vára nevű előcsúcsának csak egyik felét termelte le a bánya. A képbe idétlenül lóg bele az apátság épületének a sarka, ami arra utal, hogy a megkezdett felújítási munkák megrekedtek. Egy hír szerint legutóbb az idei Nagyboldogasszony-napra tervezték az átadási ünnepséget. Ebből már nem lesz semmi.

A hegy másik oldalán is egy hatalmas bánya nyílt, a Palabánya. Ezt a cementgyár mellett lévő agyagbánya kimerülése után nyitották az 1950-es években, és az agyagot helyettesítő agyagpalát bányásztak ki innen. A plató törmeléklejtője is belerondít a képbe.

A Bél-kő felé vezető út egyik kanyarjából feltárul a táj a Mátra felé.

A Simon-vára 713m-es csúcsán is a törmeléklejtők vannak.

Természetes és törmeléklejtős oldalak közt kanyarog egyre csak emelkedve a kőbányai út.

A Bél-kő (815m) megmaradt része a végcél. A 2002-ben bezárt bánya még éppen megállt a csúcs előtt.

Sárga kövirózsa sem sok van mifelénk.

Lebányászott teraszok és egy megmaradt sziklacsúcs.

A kőbánya platója. Amikorra a meredek falak bányászása már túl veszélyes lett, akkor a hegy csúcsának közelében nyílt meg a bánya. Összesen 19 millió tonna mészkövet hordtak le a cementgyárhoz, és akkor még nem beszéltünk az agyagpaláról. A termelés az átellenes oldalon indult a Simon-vára felől, és a Bél-kő irányába haladtak.

Nagy naivan arra gondoltam, hogy a bezárásánál a Bükki Nemzeti Park szempontjai is nyomós szerepet játszottak, de megint túlgondoltam a hazai természetvédelem jelentőségét. A német tulajdonos az olcsó ukrán, orosz, moldáv stb. cement konkurenciája miatt zárta be a gyárat.