Fribourgtól a Genfi-tóig

Fribourg már inkább francia város, mint német, de ezért emlegetik Freiburgnak is. Tipikusan egy olyan település, aminek szépségét a táj és az épített környezet együttese adja. Itt a Sarine-folyó melletti sziklákra épült Lorettói-kápolnát látjuk az egyik várostoronnyal. 

A fribourgi székesegyház is a nagy francia gótikus székesegyházak kistestvére. 1283-tól 1490-ig épült, de ezt legalább befejezték a középkorban. 

A diadalíven elhelyezett kálvária a templomhajó befejezéséből, az 1430-as évekből származik.

A fantasztikus kóruspadok későgótikus remekek.

A templom egyik kiemelkedő művészeti emléke a Szent Sír kápolna későgótikus szoboregyüttesese. 

A kapubélet szobrai. 

A város eredetileg a Sarine-folyó U alakú kanyarjában magasodó sziklán épült. Ahogy nőtt a város, lehúzódott a völgybe is, a falak ezt  bővülést is követték. Ma is megvan a középkori fahidja. Ez persze sokkal kisebb, mint a luzerni, de legalább nem égett le. 

A középkori városháza reneszánsz loggiát kapott. 

A Notre Dame bazilika románkori tornya a Sámson-kút szobrával.

Fribourg után- Svájcban nem meglepő módon- ismét hegyek jönnek. A Fribourgi-Előalpok 2000-es csúcsai mellett robogunk Genfi-tó felé. 

Ezeket itt csak Előalpoknak nevezik, mert csak előhegyei a 4000-es csúcsokkal bíró Berni-Alpoknak.

Gruyèrei-tó, kis szigetén várrommal.

Gruyèrei-tó.

A Moleson 2000-es csúcsán lévő állomás a Moleson-Gruyères sírégió legmagasabb pontján. 

Ez a három csúcs már Gruyères fölé magasodik. 

Svájc ezen részének a legjellemzőbb fái a hársak. Itt egy, a mi fogalmaink szerint "listás" hatalmas hárs Broc kisvárosában. 

A svájci csokigyártás egyik ikonikus helye Broc. Itt indult a Cailler gyár. Ez a legrégibb fennmaradt csokimárka Svájcban. 1819-ben indult. A képen látható broci üzemükben 1898-ban indult meg a termelés.

 Az 1929-ben kezdődő világválság idején megvásárolta a Nestlé, ma is ehhez a céghez tartozik. 

Régi vasúti kocsik  a gyár előtt. 

Gruyères vára és városa teljesen épen viselte át az elmúlt századokat. 

Közvetlenül a város fölé a Dent du Chamois 1839m-es csúcsa magasodik. 

Tipikus.

A város hosszan elnyúló főtere, ahol dél körül a sajtfondű illata tölt be mindent,  amit krumplival esznek az itteniek.  

Valahogy így. Miben másban, mint piros fazékban  hozzák a híres helyi sajtot, ami alatt borszeszégő lángja ég,  vastag zsákban (hőszigetelés)  pedig a  krumplit. Helyi sör illik hozzá. Mindez együtt fenséges, és árából pedig  kb. 40 kg hatósági áras csirkefarharhátot vehettem volna itthon.   

Egy torony és egy hegy, meg egy nagy hárs. 

Egy másik nagy hárs, mögötte a várkastély.

Hegyek és a városka Temploma. 

Távolabbi hegyek. 

Még egy pillantás a városkára.