2020. július 31., péntek

A Hatvani Vadászati Múzeumban


Egy kastély bemutatása a másik blogom feladata lenne, de ezzel most- a témája révén- kivételélt teszek. A vadászatról alkotott, fenntartásos nézetem ismert kisszámú rendszeres olvasóm előtt, de mégis többször említődik blogomban, egyszerűen azért mert az is a természetben történik.

2014-ben a korábban már életveszélyessé lett kastélyt mintaszerűen felújították,  és benne a Széchenyi Zsigmondról elnevezett vadászati kiállítást nyitották meg. 

A kastélyhoz ma már csak jelentéktelen park kapcsolódik, mert azt a szokásos mostoha korszakban (Gestapo-központ, kifosztott épület, iskola, kórház) a város felélte. Elve nem volt régi, csak a Hatvany-Deutschok idején kezdték telepíteni.

A Kárpát-medence állatvilágát látványos  diorámák és néhány kisebb akvárium mutatja be.

Természetesen irgalmatlan mennyiségű trófea van mindenfelé, ahol az ilyenek iránt érdeklődő emberek órákat bogarászhatnak. 

Az egykori lépcsőház.

A barokkosnak tűnő részek is a Hatvany-Deutschok idejéből származnak.

A díszterem. A kastélyt a Grassalkovichék építették, de itt nem sokat időztek, inkább a gödöllői kastélyukban laktak.

A Hatvany-Deutschok jól gazdálkodtak, több cukorgyáruk is volt, majd Ferenc Józseftől nemességet is kaptak, és egy kastély vásárlásával és annak neobarokk átalakításával csatlakozni igyekeztek ahhoz  a mágnási réteghez, ahová földbirtokaik nagysága és vagyonuk alapján tartoztak. A fiatalabb generáció azonban már ráunt a szorgos gazdálkodás nyűgeire, és olyan úri passziókkal foglalkoztak, mint művészet, irodalom. Hatvany Lajos és Hatvany Bertalan nevével mindenki találkozhatott, amikor a József Attila tételt dolgozta ki magyar érettségire.

Bár a soha nem volt vadászkastély, mégis a Hatvany-Deutschok Diána, a vadászat istennőjének stukkóját tetették a díszterem falára.

Korábban a városligeti múzeumban láttam, de most ide került a híres karapancsai trófea.