Ugrás a papdi kápolnához

A papdi kápolna

Kaposvár felé haladva volt annyi időm, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve a szokásos Szekszárd-Hőgyész-Kurd-Dombóvár útvonalat a csak némileg hosszabb, de sokkal kalandosabb Szekszárd-Tevel-Lengyel-Kurd kitérővel helyettesítsem. Lengyelnél több alternatíva van: Annafürdő, kastélypark, de a most egy improvizatív ötlettől hajtva a mekényesi elkanyarodó közelében induló erdei feltáró útra hajtottam, amiről a Sáncot lehet elérni. De mivel a Sáncon már jártam, ezért az úton haladtam tovább, lássunk hova érünk jelszóval. Az út nyilván nem városi autóra van méretezve, de azért óvatosan járható.

Egy helyen megálltam, és felmásztam a domboldalra.

November utolsó virágai.

 

Valamiféle kilátás.

Hat holló körözött felettem, és változatosan károgtak.

Sok a szúrós csodabogyó.

Erdei bagatell.

Ahogy sejtettem, rövid kitérővel a világ egyik legnyugodtabb helyéhez, a papdi búcsújáró kápolnához lehet kiérni. Szerencsém volt, nem volt sem traktor- , sem láncfűrész zaj, csak csend és hollók.Azt meg ugye mondanom sem kell, hogy egy teremtett lélekkel nem találkoztam.

Egy dendromán nap Bédán, országos másodikkal

Ma négyen, Pósfai György, Lukács Róbert, Torma Zoltán és jómagam Gyuri meghívására Bédára látogattunk Szél Győző fáinak mérésére. A szunyog-szigeti fűz előtt vagyunk a képen, ami most 1125 cm-es kerületével  a Pósfai-lista  országos második legnagyobb kerületű fája lett. A fát én már korábban láttam, Zilai János több mint négy éve megmutatta, amikor Bédán jártunk feleségemmel. A bejegyzésemben akkor annak adtam hangot, hogy a fa nincs igazán egyben.

Indításnak a Nagy-Réten néztünk körbe. Itt már jártunk Szél Győzővel, de újabb fák adatait is megkaptuk. Elsőként egy tölgyet mértünk meg.

A sűrűben újabbak is akadtak.

Az első hatalmas fűz, még sok lesz belőle. Béda a nagy füzek hazája.

Már januárban is megcsodáltuk a Nagy-Rét hatalmas füzeit, most újabbak kerültek sorra.

Egy eldugottabb részen, amit Győző valahogy kihagyott, egy új 700-as fűzet is találunk.

Szerintem ez lesz a mai gyűjtemény legszebb fényképe. A Nagy-Réten valami invazív gaz megsárgult tövein szóródik a reggeli napfény. A kép előterében még deres a fű. Technikai okokból ma a régi kis kompakt gépemet hoztam el. Meg vagyok elégedve most ennek a gépnek  a képeivel, szép napfényben jól teljesít, bár nagyon hiányzott a bridge gépemnek a nagy zoomja néhány esetben.

A makró is teljesen rendben van.

A legtipikusabb kép a mai napról.

Pofás kis vadászház (?) listás szürke nyárral. Ismét szembesültünk azzal, hogy a Nagy-Rét milyen hatalmas kiterjedésű.

Tavasszal réti iszalagok nyílnak errefelé.

Hibátlan nyárfa, egy-két év múlva ez is listás lesz.

Januárban a magas Duna nem engedett be minket a Szúnyog-szigetre. most ettől nem kellett tartanunk. Egy szép kőris a sűrűben.

Ezt a Pál-gödre melletti nagy nyárfát Győző kb. 90 fokkal elfordítva látta.

A Pál-gödre.

Győző egy fantasztikus nyárfát is kiszúrt a sűrűbe. Ez az alja...

... és ez a teteje.

Aztán elérkezünk a Nagy-Csukás- tótól nem messze álló mélyülethez, ahol tíz listás füzet mérünk, köztük az 1125-öset is.

Nem ismerünk még egy ilyen területet az országban.

Egy romos 800-as.

Vadászérdekekből számos nyiladékot kaszálnak.

A nagy fűz.

 

A nagy fűz mellett egy vadles van.

A Nagy-Csukás-tó.

Ebben sincs most sok víz.

Volt olyan pillanat, amikor tíz rétisas körözött felettünk. Most jól jött volna a 30-szoros zoom.

Soktörzsű kőris. Amikor Zilai János erre vitt minket az UAZ-zal megörökítésre érdemesnek találtam, de megmérésre nem.

Ahol nincs kőszórás, sorra dőlnek a folyóba a part menti fák.

Kőszórás a Külső-Béda torkolatánál. A kép jobb szélén már látszik az iszapban heverő uszályroncs, ami a Duna alacsony vízállása miatt mostanában valóságos "sztárrá" válhatott. Sokan látogatják is.

A roncs közelebbről.

A Külső-Béda ezen a kis csatornán keresztül kap vizet, szerencsére most nagyon alacsony volt a víz

A Külső-Béda.

Próbáltuk megfejetni, hogy ez a roncs miétrt van így kikötve. A legértelmesebb ötletnek az tűnt, hogy pecások halbölcsőnek szánják. 

Furcsa gnóm.

Hatalmas nyár a Farostlemezgyár horgászatanyája mellett.

Robi éles szemmel kiszúrt egy jégmadarat, Gyuri ügyesen becserkészte. Én csak vaktában lövöldöztem a kis kompakt gépemmel. Itthon vettem észre a nagyításban, hogy mit kellett volna látnom.

Visszafelé a Duna partján mentünk, főként több törzsű szürke és fehér nyárfákat mértünk.

Íme.

Itt az előtérben egy listás fekete nyárfa is van.

Reményteli szil.

A Pál-gödre visszafelé.  Lassan már besötétedett. Nagy nap volt. 13 km-t gyalogoltunk, autóval is mozogtunk egy kicsit.