Semmibe süllyedt vidék (Dömörkapu-puszta környéke)

A Véménd, Bátaapáti, Bátaszék háromszögben  öt olyan település is volt, ami szinte teljesen eltűnt a föld színéről: Üveghuta, Leperd(-puszta), Dolina(-puszta), Dömörkapu és Dömörkapu-puszta. (A névalakok és írásmódok nem voltak egységesek.) Ezek soha nem voltak nagy települések, hol Bátaszékhez, hol Bátaapátihoz tartoztak. Megszűnésük idején -Üveghuta kivételével-, aktuálisan Bátaszékhez. Véménd volt a legközelebb hozzájuk, de az már Baranyához tartozik. Dömörkaput és Üveghutát a sváb kitelepítés viselte meg nagyon, ez a többire is hatott, de az utak nélküli, isten háta mögötti vidéken ez a falusorvadás enélkül is megtörtént volna. Szinte mindegyikben voltak még az 1960-as évek elején lakók, de a magyar vidék 1960-1980 közti nagy átalakulásakor, jobbára még a korszak elején,lakói végleg elhagyták.  Nem tudtak üdülőfaluként megújulni, mit Kisújbánya vagy Püspökszentlászló, nem lettek híresek mint Gyűrűfű. Egyszerűen csak eltűntek a föld színéről.
Az 1960-as népszámlálás adatai szerint  a lakosságszámok a következőképpen alakultak (zárójelben a 14 év alatti gyerekek száma). Üveghuta: 8 (1);  Dolina 54 (13); Dömörkapu és Dömörkapu-puszta: 84 (31), Leperd: 185 (65).( Itt az álami gazdaságnak volt valami telepe, ez magyarázza a relatíve sok lakót, út is vezetett ide.)
 Üveghuta közel van hozzánk, jól megközelíthető, szép vidék, ott nagyon sokszor jártam. (Pl. ekkor). Ott megmaradt a templomtorony, és a temető egy-két sírköve.  Dömörkapu-Leperd(puszta) környékét is felderítettem már.  Dömörkapu híres látnivalója a felújított temető. Leperd-pusztán csak épületnyomok vannak.  Most Dömörkapu-puszta következett. Dolina talán majd máskor.

 

Mórágyról egy  nem kifejezetten izgalmas erdei úton értem fel erre a fennsíkra. A neve régi térképek alapján Lindentaler Hőhe.(Hársvölgyi-magaslat.) 

A dömörkapu-pusztai "tell" szélén láttam meg az első ígéretes fát.

Egy 280 cm-es akác. A mellette lévő szeméthalom örök talány. A legközelebbi település légvonalban 4,5 km-re van. Miért kellett ilyen messzire elhozni ezeket? 

Kilátás a dömörkapu-pusztai "tellről."

Ez is "egykori valami", hogy Pósfai Györgyöt idézzem.

Nincs bent az adatbázisban.

Mint egy hatalmas, oldalra dőlt medence. 

Egykori kút.

A puszta mementója.

Hibátlan szépségű nádasdi kereszt a 19. század végéről. 

Ott szembe a dombtetőn feküdt Dömörkapu. Most nincs időm erre a kitérőre, más úti cél vár. 

A Belső-réti-patak. A Habsburg idők kataszteri térképein csak annyi szerepel névként a patak mellett, hogy Ode. Ennek mentén indulok fölfelé. 

A Gyertyán-forrás más egy kicsit, mint a szokványos források. 

A gyertyán alatt meglepően nagy kútház nyílik, alján zavaros víz. 

Ez is egykori valami. 

Nekem is van, "őzgerinc vadon", vagy inkább vadasan, mert ennek még szaftja (no meg szaga) is volt. 

Megkapó a vidék Tolnában szokatlan vadsága. Ez a 400-as csertölgy már kis kitérőre is késztetett. 

Az egykori legelőket  itt is felverte a galagonya. 

Egy kifejezetten pofás, teljesen faszerű galagonyára  akadok. 150 cm a kerülete. 

A patak időnként kis tavacskává terebélyesedik. 

Visszaérek az egykori Lindentaler Hőhe -re. 

Kora tavaszi színek. 

Gondozott sír a tetőn. Padok, táblák, turistajelek is vannak. Valakik gondját viselik a környéknek. Szóval a címmel ellentétben mégsem a semmibe süllyedt a vidék, mert pl. nagyon jó túrahelyszín. Itt aztán soha nem lesz tömeg, mint a Normafánál vagy a Sötétvölgyben. Én is távolról láttam két traktort, meg amikor itt megettem egy almát, elment a földesúton egy terepjáró.  Elég nyugis vidék, viszonylag változatos táji adottságokkal. 

Dömörkapu-pusztát Schleier-pusztának is nevezték. Schleier Henrik nagy területeket birtokolt  a környéken. Marháival díjakat nyert. Lassan 80 éve várják itt gyermekeiket és unokáikat. 

Kilátás a Lindentaler Hőhe-ről.

Hazafelé Mórágyon a Szabadság utcában megállok. Mégiscsak szokatlan, hogy egy gránitkőbánya van az utca egyik oldalán. Igaz, elég laza utca ez a Szabadság utca. 

Utam legfontosabb adatai a fenti képen.