Egy-két kép a Kis-Lengyelország vajdaságból

Kis-Lengyelország ma egy vajdaság neve, ami nagyjából Krakkó környékétől Zakopanéig terjed, kb. akkora területen, mint a Dél-Dunántúl-régió,  de kb. négyszer akkora, 3,2 milliós lakossággal. (Ebből a krakkói városkörnyék kb. 1,3 milliót tesz ki.) A legnagyobb népsűrűségű, legtöbb látnivalóval rendelkező vajdaság. Ami számunkra az egyik legnagyobb meglepetés volt,  az a környék Ausztriát idéző  rendezettsége. Ez  különösen a falvak tekintetében előzi meg a mi régiónkat. 

Kis-Lengyelország a szomszédos Kárpátaljai vajdasággal tucatnyi fatemplomot adott az UNESCO világörökségi listára. Ezek közül  kettő gótikus eredetű. Mindkettőt felkerestük, de csak egynél volt olyan szerencsénk, hogy be is tudtunk menni.

Leghíresebb a debnoi Mihály arkangyal templom, amit a 15. század végén teljesen kifestettek, és ez a festés fenn is maradt. Nincs Európában ennél régebbről fennmaradt ilyen templomi dekoráció. 

Két barokk mellékoltárszekrényben gótikus szobrok.

A diadalívgerendán a feszület régebbi, mint a templom, 1380 táján készült. Máriát és Szt. Jánost a 17. században pótolták. 

A Szent Miklós.oltár is egy korábbi templomból került ide. 

A templom kifestéséhez 77 sablont használtak a festők, gazdagon variálva. 

Két értékes festmény az  északi oldalon. A jobb oldali annyira értékes volt, hogy itt csak a másolatot hagyták, az eredetit a Krakkói Érseki Múzeumba vitték. Az 1280 körül készült képtöredék Szt.Katalint és Ágnest ábrázolja

Imádkozó alak a keresztelőmedence csúcsán. 

A Jagello-kor szép emléke a szárnyasoltár. 

Összkép.

A templom vörös- és jegenyefenyő deszkákból épült csapolásokkal, fémszegek nélkül. 

Debno mellett a Bialska nevű folyócska közelében rengeteg parkoló autót láttunk az Oblazowa nevű szikla közelében. Ez elég ok volt, hogy körbenézzünk.. A szikla valóban látványos volt, egyik barlangjában sziklamászók is gyakorlatoztak. 

De  nem ők tették ki a tömeg nagy részét, hanem a fürdőzők. 

A még idelátszó Lengyel-Tátrából érkező Bialska folyóban 15 km-rel feljebb  még raftingolnak. 

Mire ideáig leér a folyó, kicsit megszelídül és főként felmelegszik, az itt is rekordközelinek számító kánikulában. Az egyébként csak olyan 1 m mély  folyócska az Oblazowa és Kramnica nevű sziklák közé beszorulva 2-3 méteres mélységet is elér, igaz csak egy rövid szakaszon. Így jóval olcsóbb, és főként sokkal szebb és természetesebb alternatíváját kínálja az ittenieknek, mint a Bialska Tatrzanka vagy Zakopane melletti hatalmas aquaparkok.        

A két szikla közti szorost elhagyva a folyó kristálytiszta és kellemesen langyos vize ismét szétterül,  számos szigetecskét építve.  

Aztán néhány kilométer múlva Dunajec tározójába ömlik. 

Kis-Lengyelországban számos kastély és vár van. Mi Wiśniczet néztük meg. Érdemes a feljáró bal oldalán álló hársfa csonkjára is figyelme fordítani. Egykor  egy hatalmas példány állhatott itt. 

A várkapu belülről.

                  A Lubomirski család a 16. század végén emelkedett fel. Német birodalmi hercegi rangot is kaptak Szaniszló (Stanislaw) révén  III. Ferdinándtól az 1647. évi pozsonyi országgyűlésen, mivel részt vett a török ellenes harcokban. Ennek azért is volt különös jelentősége, mert a 18. század végéig a lengyel nemesi alkotmány semmiféle rangbeli különbséget nem ismert el a nemességen belül. A Lubomirskiak további magyar vonatkozásaik, hogy az elzálogosított szepességi részek révén magyarországi birtokokkal is rendelkeztek.

A külső várfalgyűrű belső oldalán is van egy csonka, de még élő hatalmas szil. 

Lubomirski címeres főkapú.
Stanislaw Lubomirski leszerződtette az olasz Matteo Trapolát udvari építészének, aki ezt a várkastély átépítést is  irányította 1615-1621 közt. 

A várkastély konyháját nem véletlenül mutatom be, mert itt keletkezett a "Compendium ferculorum, albo Zebranie potraw", magyarul az Étkek gyűjteménye című első lengyel nyelven kiadott szakácskönyv 1682-ben. (Ez 13 évvel előbb jelent meg mint az első magyar nyelvű, a Misztótfalusi-féle  szakácskönyv.) A szakácskönyv szerzője Stanisław Czerniecki, aki a hercegi udvar konyhafőnöke volt. A könyv nagy hatást gyakorolt a lengyel konyhaművészetre, még úgyis, hogy a maga korában roppant drága egzotikus fűszereket is bátran használt. Czerniecki idején még ezek közé tartozott a cukor is. Sőt, itt olvashatunk először krumplireceptet is, ami akkoriban még a szarvasgombánál is nagyobb ritkaság volt. A ma nemzeti ételnek számító krumpli lengyel nevét is Czerniecki alkotta meg az olasz szarvasgomba (tartufo) alapján,  mondván, hogy mindkettő a föld alatt terem. A "tertofelle" elnevezés azonban nem terjedt el. Recept egyébként roppant egyszerű:  A krumplit héjastól csomagoljuk papírba, és tegyük forró hamuba. Ha kehült a hamu vegyük ki, szedjük le a héját, locsoljuk meg olíva olajjal és citromlével. Ennyi.  

 

Néhány teremben a manierista díszítés is fennmaradt. 

Az eredeti műkincs azonban kevés, mert a náci megszállás idején a kastélyt kifosztották, és börtönné alakították át.   

Az egyik legdíszesebb termet Stanislaw Lubomirski Herkules jeleneteivel festettette ki. 

A várkastély udvara.

A kápolna főúri karzattal.

A kápolna a várkastély egyik leghatásosabb épülete. 

A kápolna alatti kriptában nyugszanak a család legfőbb tagjai. A fő hely Stanislaw Lubomirskié.

Matteo Trapola a városkában is számos épületet tervezet. Az új plébániatemplom is az ő alkotása, amit vár teraszáról látunk. 

A vár terszos homlokzata.

Egy érdekes hangulatú, későbbi terem, ahol az elpusztult képeket furcsa módon pótolták. 

Trapola olaszos loggiája a várudvaron.  

Lengyelország másik középkori eredetű fatemploma előtt  Lipnica Murowana faluban hatalmas kocsányos tölgy áll. 

A ránézésre 600-as, nagyon impresszív tölgy erősen odvasodik. 

Ide most nem jutunk be. Ez a falu temetőjében álló fatemplom annak ellenére épen maradt, hogy a települést kétszer is feldúlták, mindkét esetben tevékeny magyar közreműködéssel. Először a 30 éves háború alatt a svéd-erdélyi csapatok révén, amivel véget ért a település virágzó  korszaka.   Másodszor az 1. világháború hírhedt Galiciai-csatájában. 

Szerencsére mindkét csapást kiheverte a falu, annak ellenére hogy ma jóval kevesebb lakosa van, mint a svéd-erdélyi dúlás előtt. A faluvá visszasüllyedt kb. 800 lakosú település piacterét ma autók lepik el, körülötte hagyományos házak.  A tér közepén pedig a környék egyik szentjének Lipnicai Szt. Simeonnak az oszlopa áll még abból a korból, amikor ez a vidék is a Monarchiához tartozott. 

A Lengyel-Tátrában tett sétánkat az augusztusban horrorisztikusan zsúfoltnak mondott Zakopane helyett Bialska Tatrzanka üdülőhelyen képzeltük el.  

Itt sem volt sokkal jobb azonban a helyzet. Hiába, nagy zsúfoltság lesz abból, amikor 40 millió lengyel rászabadul egy 175 négyzetkilométerese területre. 

Pieninek hegyláncai. 

Még a részleges napfogyatkozás is összejött.