2026. január 9., péntek

A Vármegyeháza kertjének csüngő japánakáca.

Gimnáziumunkkal szemben,  az egykori sétakartben a 20. század elején főként platánokat és ostorfákat ültettek. Ez majdnem listás.

Ez a jobb oldali, erősen csonkítottra úgy emlékeztem, hogy fenn van a Pósfai-listán, hiszen együtt mértük még régebben Gyurival, de tévedtem.

Városom hóban 1. 

2.

1836-ban ütették ezt a három tiszafát a megyeháza udvarán. 

Mindhárom jól tartja magát, és mindhárom fenn van a listán is. 

A Megyeháza.

Gimnáziumunk udvarán megjelentek a hóemberek, a szünetekben pedig a hógolyózó ifjak.  Egyre kevesebb a fa, egy szép nagy. kb. 60 éves tölgyet is  nemrég kivágtak, gondolom óvatoskodásból. 

A vármegyeháza kicsiny parkja. 


A Séd. 

A Séd kis zubogója.

Novemberben még rengeteg cinke is járt az etetőmre. Most csak ez a vörösbegy, de ő legalább percegik időzik a golyón. 

Aztán elrepül.