A 13. Dendromán Találkozó Bózsván

Jellemző kép a szombati napról. Mi Baranyai Laciékkal  csak este érkeztünk Bózsvára,  végigrobogva vagy csak araszolgatva az ország nagy részét, úgyhogy "terepi aktivitásunk" csak a szombati napon indult. 
A 13. Dendromán Találkozó sok szempontból rendhagyó volt. Először voltak a körülmények téliesek. Másrészt,  a nagy találkozók közül most voltunk a legkevesebben, talán a nagy földrajzi távolság miatt is. Harmadrészt,  2019-ben az itteni találkozón vett részt Torma Zoli, és ezúttal ezt az összejövetelt egy kicsit az ő emlékére is rendeztük. Pósfai György beszámolóját itt találjuk. 

Szállásunk másodszor is a Senyői-vadászházban volt, ami ideális helyszín effajta találkozókhoz. 

Szombat reggel a Bózsva-patak völgyében kerestünk fákat, köztük  Torma Zoli fáit, főleg égereket. 

Ezt a cseresznyét talán Zoli még egészben látta, de a megmaradt csonk is listás. 

A telkibányai út mentén.

Gyönyörű hegyi patak ez a Bózsva. 

Egy patak melletti rét.

Az égerek különösen hajlamosok a többtörzsűségre. A listán szereplő égerek java része ilyen. 

Megfontolt átkelés a Bózsván egy tipikus listás éger mellett. (Én inkább lendületes stílusban tettem ugyanezt.)

Ez a nagyszerű kőris már halott és töredezett.

Fajának ékessége volt. 

Gombák siettetik lebomlását. 

A legnagyobb éger túl az 500-on. (503 cm)

Nagyjából így látná egy szalamandra, ha nem aludna most. (Ez persze hülyeség, mert nem hiszem, hogy emberszerű látásuk  van.)

Erdő absztraktban.

Feltörekvő tölgy.

Kocsányos vagy kocsánytalan mivoltáról volt egy kis diskurzus, végül nem került fel a listára.  

Éles kanyar. 

 Le sem mertem eddig írni, de a patak völgyében  egy térkép egy Csöcs-völgyi-forrást tüntet fel, nem is messze ettől a ponttól. Ez alapján a Bózsva-patak völgyének neve a Csöcs-völgy.  

Egykori hagyásfa. 

Asszonyok a tölgynél. 

Laci egy listaközeli vadkörténél.

Téli világ 1. 

2. 

Újabb szép tölgy. 

A Királykút környéke a banális szépilonkás-mátyásos kellékek ellenére is izgalmas helyszín, a gondosan lezárt tárnák ellenére is. Itt a környéken legalább 80 vágatot nyitottak az előző 600 évben. A képen a Mátyás-kút és felette a Jégbarlang. 

A Jégbarlang ajtaja alatti résen keresztül csaknem egy percet exponálok bele a sötétbe, de nem túl sok érdekesség tárul fel. Valójában ez is egy tárna, a 17.században nyitották ércek után kutatva, de 23m után felhagytak a további kutatással. Rendkívül hűvös mikroklímája miatt késő tavaszig jegesedést mutat még napjainkban is.  

Egy másik lezárt tárna bejárata. 

Miközben a B időt kerestem a fényképezőgépemen, véletlenül monokrómra állítottam azt, így ennek  a mezei juharnak és...

...ennek a listás égernek a megörökítése csak fekete-fehérben történt.  

Szerencsére a telkibányai temetőben már felismertem ezt a hibát.

A temetőbe ezért a listás 422-es hársért jöttünk. 

Kis szín a téli tájban.

A Kemence-patak völgyébe is benéztünk, Kishuta felé.        

Mohás sziklák.

Aggódva tartunk már minden bükkóriáshoz. Erről is fányi ágak hullanak. 

Törzsén több pörköltnyi gomba tenyész. 

Még így is lenyűgöző fa. Valószínűleg nem lesz már 600-as. 

Egy listás mezei juharra is akadunk. 

A gyors ebédet már a Bodrog-parton kapjuk be. 

Aztán elindulunk a töltésen a csaknem 3 km-re lévő  talán már 800-assá nőtt Mária-fa felé. 

A töltés mellett vékonyka galériaerdő helyenként mutatós fákkal.

Az újhelyi Sátoros-hegyek.

Azt gondoltam, végig puhafás ligeterdőben gyalogolunk, de aztán kellemesen csalódtam a Long-erdő változékonyságában. A Waldbott bárók uradalmi erdejébe jutottak mindenféle fák, még simafenyők is. A képen egy listásnak bizonyult példány.  

A Long-erdő egy szép részlete a Kapronca-ér környéke. Itt tölgyes-gyertyános erdők vannak.

Itt már víz is van az érben. A terület természetvédelmi terület. A hivatalos szövegek ódákat zengenek erről a vidékről, mint a hegyvidéki és alföldi társulások csodás szintéziséről. 

Egy térképeken nem szereplő,  és alig  jelzett turistaút is vezet itt. 

Gyertyános. 

A Kapronca-ér a legszebb gemenci fokokkal vetekszik. 

Nagy csalódás, a Mária-fa kidőlt. Egyik legszebb és fehér nyárfánk lehetett. 

A gévagombából hoztunk haza, de nem jól sikerült amit belőle csináltam. 

Éva érdekes mohákat mutat. 

Lefényképezem ezeket.

Tipikus. 

Most ezt a listás fehér nyárfát keresztelték  át Mária-fának. Nevezték is az Év fája versenyre, de ez is halott már.  

A területen a simafenyőből egész fasor áll.  Mindenféle fákat, fasorokat ültettek a Waldbott báróék annak idején, amiket gyakran családtagokról neveztek el. Az utolsó neves családtagot, Kelement ma is becsülik  erdészeti tevékenységéért.

Álmodni sem mertem, hogy egy ártéri erdőben simafenyő fasor van. Ez volt az István-fasor.

Visszafelé egy listás nyárfa még összejött.  

Vasárnap reggel kellemetlenül csípős időben indulunk Tarcal felé a híres bányatóhoz. A Szt. Teréz-kápolna mellől nézünk rá a tokaji Kopasz-hegyre.... 

...és a híres szőlőkre. 

A kápolna. 

A bányatavak rideg valósága.  

A vörös levek,  a megfagyott rókavér, a hollók által kirángatott belek és az általuk ütött sebek, a fájdalmas vonszolódás nyomai a havon, megannyi drámaiság. 

Szürke andezit falak. 

A sziklák közt. 

Mintha ha egy tengerbe érő alaszkai gleccser vége lenne.  

Panorámakép a tóról. A bányát nem tudom miért, Citrom-bányának nevezték. Kicsit keresgéltem, mikor zárhatták be, de semmit nem találtam róla.

A sziklafal feletti vékony löszrétegben Gyuri gyurgyalagokat figyelt meg. 

Nekünk itt véget is ért a Találkozó.  Tiszanagyfaluba nem követtük a csapatot, várt minket a szörnyű vasárnapi pedagógusdélután.