10 perc a lengyeli kastélyparkban

Talán még 10 perc sem volt. Kaposvárról tartottam hazafelé egy kolléganőmmel, nem akartam türelmével visszaélni. Se centi, se fényképezőgép. 

Három listás fa van a parkban, 2019 augusztusában jártam itt utoljára.  Azóta a nagyobb mamutfenyő teljesen kiszáradt. Romjaiban is impozáns. 

A listás vérbükk középső, fő törzse is csak egy száraz csonk.  

 A másik mamutfenyő is olyan mint egy karácsonyfa húsvétkor. 

Az új "nemzedék". Talán a  kép bal oldalán álló hárs belenőhetett a listába. 

Ez már Tolna. Az egykori huszáraktanya udvarán szép nagy ostorfa. 

 

A Bükk-völgyben és környékén

Zöldellnek a hunyorok erdeink mélyén. 

Kis dombságunkban két hosszabb völgye fut a  központi terület felől északi irányba. A népszerű Sötét-völgy és a turistaútakkal sem érintett, ismeretlenebb Bükk-völgy.   

Négy stádium a völgy alján.

Somvirág. 

A Szarvas-szurdik.

Sárga pad.

Ezerszám.

A Bati-hegy kettős kúpja talán a legtöbbet fotózott dombom. Ha Schladmingban élnék a Dachstein lenne az, ha Heiligenbutban a Großglockner, ha Chamonix-ban a Mont Blanc, a ha meg Mezőtúron, akkor a gátoldal. 

Zomba.

A Bűkk-völgy a felső vége felől. 

Tavaszjel. 

Ennyi. 

 

Február közepén

A "széplaki bús rom" , ahogy azt Vörösmarty írta a Széplak című regéjében. Nekiálltam elolvasni,  ezt a Völgységben sokat idézett művet. Hát, maradjunk annyiban, hogy kell hozzá  hangulat, hogy az ember ne adja fel idő előtt ezt a romantikus történetet, veretes nyelvezetével. A táj azonban szép.

Ha már romantika, akkor romantikus kis ösvény dombságunk egy félreeső szegletén. 

Telepített fenyves szélén folytatódik. 

Tavaszias idő február legelején. 

Nem szórja két kézzel az érdekességeket egy ilyen út. 

Tipikus szekszárdi kultúrtáj. 

Légifolyosó. 

A Cikó és Mőcsény közti út felújítása óta Szekszárd és Bonyhád közt gyakran ezt az utat választom. 

Itt kaptam kedvet, hogy felmásszak a Cikó és Széplak közti dombra. 

Szedres határában már nyílik Tolna legkorábbi vadvirága, a tarka sáfrány. Összegyűjtöttem a blogomból hogy korábban mikor fényképeztem. 2022.:febr.20, 2016.:febr.26.,2015:febr.28, 2014.:febr.14, 2013.:márc.8. 2011.: márc.10.  Kicsit kevés az adat, de azért meg lehet kockáztatni, hogy másfél évtized alatt legalább két héttel korábbra tolódott a kibújási ideje.  

Már javában virágzik. 

Elég sok is van. 

Most nincs idő a puszta távoli szegleteire.  

A szedresi Holt-Sárvízben most sok a víz.

Dicséretes, hogy az ösvény romos hidjait s kijavították. 

Jó látni, hogy tocsog az egész környék. 

Jó lenne most már egyszer egy ilyen alkotóját is lencsevégre kapni. 

Tükröződések. 

Nagy a csend. 

Tipikus. 

Vízbe dölt nyár.

Tölgy vadkörte kettős. 

 

Régen szebb volt. 10 km a Sötét-völgy környékén

Régen novembertől februárig találtam hol több, hol kevesebb hunyort a Sötét-völgyben. Most erre azért sem kerülhetett sor, mert egész pontosan 2022. januárjának közepe óta nem voltam  itt. Akkor azt írtam, több ezres hunyorállomány van.  Most február eső napjaiban éppen csak  kezdenek nyiladozni.

A nagy rét. Most egy-két kutyással találkoztam csak.

A Kakasd feletti kilátópont felé tértem ki először. 

Holló a rétek felett.

Szépen sütött a nap.

Egészen közel repültek hozzám.

Aztán elindultam a Kakasd felett futó dombgerincen, ami párhuzamosan halad a Sötét-völggyel.

Régen itt szép kilátópontok voltak, de az akácos dzsuva sokat nőtt, és elveszi a kilátást.

Egy-két pont azért még maradt.

A Belaci-völgy. 

Aztán betérek a normális erdőbe, mert a dombságunk peremén csak akácosak vannak.  

Szép csodabogyós.

Tarvágás kerítéssel. A kerítéssel éppen az erdei futókört metszették ketté. 

A Fekete-forrás régen valahogy grandiózusabb helynek tűnt. Nyilván nem ez ment össze.

Közel van hozzá a tarvágás.

Ez a nagy  tölgy jól tartja magát.

A tavasz és egyben a pollenszezon hírnöke. 

Foglalja keretbe a hunyor utam