A III. Bakonyi Dendromán Találkozó: 2. nap, Farkasgyepű és Molnártanya környéke.

A 2. nap  Teket Attila fáit jártuk sorra.  32 új fa, ezek közül 12 cseresznye. A pontos méretek majd Pósfai György beszámolójában lesznek, ez a bejegyzés csak az élményből próbál valamit visszaadni.    Farkasgyepű mellett a Pisztrángos-tónál kezdtünk egy nagy bükkel.  

Ezek a mély bakonyi vízmosások még sok élményt tartogattak ezen a napon. 

Borostyán fut fel a törzsén. 

A Pisztrángos-tó.

Egy vörösfenyő a 83-as út mellett. 

Az út közelében áll ez hatalmas bükk is. 

A Bakony varázsához nagyban hozzátartozik, hogy hazai viszonylatba óriási területű, 4000 km². 

(Összehasonlításként a Mecsek  545, a Mátra 900 km².) Itt egy-egy hegy akkora területű, mint máshol a fél hegység. Ilyen "külön világ" például a Hajag is, amelynek peremen terül el a hatalmas legelőivel Molnárpuszta is. A találkozónk 2. és 3. napját lényegében a Hajag környékén töltöttük. Képünkön is az egyik molnárpusztai legelő mögött a Hajag hatalmas tömbje húzódik. 

Elsőként Molnárpusztától keletre mutatott Attila egy facsoportban néhány vadcseresznyét.  

Kilátás Csehbánya felé. 

Majd Molnártanya nagy legelője következett. 

Ennek szélén húzódó erdősávok tobzódtak a hatalmas fákban. Bal szélén egy végstádiumban lévő kőris, jobb oldalon egy hárs. 

A hárs mérése közben. 

A legelő szélén mély vízmosások, melyeket nem érintenek az erdészeti tevékenységek. 

Találkozónk legfiatalabb és legaktívabb résztvevője Zengő volt, a 7 hónapos vizsla, aki a képen gazdája,  Jandala Attila mellett áll.

Robi átkel egy mély vízmosáson. 

Kilátás a Hajag felé. 

Mint a bevezető képnél már említettem, a túra igen erős volt cseresznyékben. Itt egy fantasztikusan tekergő, hatalmas odvas példány. 

Szombaton ragyogó időnk volt. 

Gombák százai a réteken, főként az ízletes őzlábgomba.  

Egy újabb vízmosás, végében listás mezei juharral. 

A kis mobil fényképezőgépétől ne várjunk csodás makrókat. Nincs rajta élességállítás, kb. 40 cm-től a végtelenig mindent egy élességtartományba vesz. 

Újabb vízmosás, újabb fákkal. 

Számomra az egyik csúcspont ez a fantasztikusan tekergő nyírfa volt.  

Törött cseresznye a vízmosás partján. 

Odvas cseresznye ugyanott. 

Most kéne az őszi színekben gyönyörködni, de a mobil fényképezője esetenként javíthatatlan színi világot teremt. 

Gyökerek. 

Az egyik másik csúcspont, egy vadkörte. 

Fantasztikus koronája, lábánál  Zengővel. 

Kérge. 

Élő ...

... és halott cseresznyék. 

Zsombékos rétek.

Még darvak is elhúztak egyszer a fejünk felett. 

Egy hármas törzsű, de innen hatásos bükk. 

A hármas törzs zugában. 

Gyertyánok, elülső többtörzsű, a hátsó listás. 

Gyuri koordinátákat rögzít, Teket Attila adminisztrál, Jandala Attila egy listás bükk ágán pihen, Zengő pedig hol itt, hol ott. 

Bagatell mohával és avarral. 

Attila egy újabb listás fát tájol be egy vízmosásban, hatalmas bükk lábánál. 

A bal oldali listás cseresznye. 

A cseresznye kérge különösen szívós.  

Attila és Gyuri újabb listás cseresznyét mér a sűrűben. 

A vízmosás alján törött, de listás éger. 

Tipikus bakonyi legelő csodás napfényben. 

Cseresznye, ismét. 

Egy újabb csúcspont, hibátlan törzsű barkócaberkenye. 

Kérge. 

Távolban a Hajszabarna (491m) és a Pápavár (531m)  közti mély völgy.  

Külön számon tartott, táblával is jelzett, védett bakócaberkenye.  350 cm-es törzskerület. 

Fantasztikus fa, külön neve is van: Hajagi Berkenye. 

Törött körte. 

Talán ez is egy cseresznye volt...

...mint ez. 

A lebukó nap sugarai még megvilágítják a Hajag oldalát. 

Halott ...

... és élő bükk a nap végén.