Elbi 60, 1.rész: A Naszályon

Közelgő kerek évfordulómra megleptem magam egy másfél napos főváros környéki kirándulással. Csütörtök délután az M0-áson araszolgatva jelentős időveszteséggel értem a Naszályhoz, ami barlangjával, kilátópontjaival, jól kiépített turistaútjaival és védett növényeivel nagy élmény vot. 

Kosdról a hegy felé indulva rögvest szépséges növényeitkaság fogad: ibolyás gérbics

Soha életemben nem hallottam a kosdi szénbányászatról. Itt az 1900-as évektől meg-megszakítva folyt a bányászat, majd 1927-től  egy francia tulajdonosi háttérrel rendelkező társaság működtette a kevés nyereséget hozó, sőt gyakran veszteséges bányát.  Aztán 1931. szeptember 28-án a bánya sorsa megpecsételődött: vízbetörés miatt hét bányász meghalt. A tragédia után a bánya végleg bezárt. Az emlékműnél külön értékeltem, hogy a francia nagykövetség is lerótta kegyeletét a tragédia 80. évfordulóján. Akit bővebben érdekel a bánya története, az nézze meg ezt a blogot. 

Kövezett utak vezetnek a Naszály teteje felé,  egy darabig.         

Mivel az M0-áson megcsúsztam időben, ezért túlértékelve edzettségi  állapotpmat, eléggé megnyomtam a tempót az elején, ami később megboszulta magát. 3/4 óra alatt  3,1km-t megtéve, 370m -t emelkedve értem fel a Kopasz-tetőre. 

A  Kopasz-tetőről remek a kilátás a Cserhát felé.

Szelíd, változatos táj. 

A csővári Várhegy, háttérben már a Mátra bércei. 

Keszeg és Alsóhetény. Háttérben homályosan a szlovákiai hegyek. 

Ősagárd.

A Szanda-hegy felhagyott kőbányájával.

Az itteni sziklagyepek is változatosak, de azért nyomába sem érnek egy igazi mecsekinek, pl. Dömörkapunak.

A Nőticsi-tó és a Börzsöny. 

Igen meredek, a csaknem 60 éves térdizületeket nem kímélő ereszkedéssel éri el az ember a Násznép-barlangot. 

A barlang minden várakozásomat felülmúlta. Sajnos nem hoztam lámpát, mobilom meg teljesen alkalmatlan volt arra, hogy tereit bevilágítsa. A csúszos, agyagos, denevérguanós talajon pedig nehezen tudtam előrehaldni. A bükki Kecskelyuk óta nem voltam ilyen klassz barlangban, pedig nemrég a Bakony legnagyobb túristabarlangjában is voltam.  Ide még komolyabb felszereléssel vissza kéne térni.

A barlang után átvágtam a hegy másik oldalára a Nagybánya-kő nevű kilátópontra, ahonnan déli irányába van fantasztikus kilátás a Dunára és környékére. 

Ahonnét indultam, Kosd. 

Vác és a Pilis. 

Rád. 

Vácra kissé rázoomolva. 

Mifelénk nem igen találkozni a sárga gyűszűvirággal. Itt viszont sok van belőle. 

Csaknem 8 km-t tettem meg alig több, mint két óra alatt. Ez így nem sok, de az első 3/4 óra alatt  3,1km-t megtéve, 370m -t emelkedve szinte rohantam, hogy időveszteségeimet behozzam.Utána sok időm elment a fantazstikus barlangban, meg a kilátópontokon. Összeséégében nagy tempójú, fárasztó, szinte már kimerítő, szép kis utam volt, amit az időzavar  miatt rövidítettem is.  Utam térképe itt található.