Gimnazistáinkkal kis dombságunkban

Egy kedves kollégám készül gimnáziumunk túrahagyományait megújítani. Maroknyi diákunkkal útnak indultunk az utolsó tanítási napon

Szálkán figyelemre méltó szépségűek az útcajelző  táblák.

A Fatelepi-tónak mi a másik oldalán szoktunk elhaladni, de kollégámnak ez a kedvenc útvonala. Örültem, hogy valami új utat ismerhetek meg. 

Abban teljesen egyetértettünk, hogy a gímszarvasokat teljesen kiszorították a dámok. 

Egy rét a Lajvér-patak forrása mentén. A Lajvér-patak kis dombságunk egyik legjelentősebb folyóvize. Innen egészen Bátáig kanyarog 35 km hosszan, ahol a Szekszárd-Bátai-főcsatorna (az egykori Sárvíz) gyűjti be a vizét. 

Felérve egy dombtetőre mérsékelt élvezeti értéket nyújtó kilátás a Mecsek felé. 

A párában felsejlik a tó, távolabb már a Geresdi-dombság. 

Szarvasbogár-halál ideje van. 

Kisebb tavak ....

...pocsolyák, dagonyák maradtak. 

Csüngőlepkék,...

...gombák garmadája.

Aztán ismert utakra térünk rá. Kilátás a tolnai síkok felé.

Szurdokokat is érintettünk. Ez az Élesháti-,...

...ez meg a sokat járt Szarvas-szurdik. 

Párás kilátás a Bati-kereszti kilátóból a Mecsek ...

... és a Hegyhát felé. 

a szekszárdi szőlőkből a kivadult a levendula. 

Rigó dalol. 

Rálátás a kilátóra. 

A Kis-Csacska-szurdik furcsán nőt akácai közt ereszkedem hazafelé. 

12 km, kellemes kis út. 

 

Elbi 60. 3. rész: Márianosztra

Több börzsönyi alternatíva  közül az egyik legszerényebbet és legrövidebbet valósítottam meg, de az is torzóban maradt. Nagymaros után Márianosztrára látogattam.

Márianosztra mellett szólt, hogy itt dendromán élmény is várt, a Kálvária hársfasora. A kép közepén az 563 cm-es kerületű listás fa.

Azt követően a Kopasz-hegyre terveztem kisebb túrát, de elvetettem.  Most már bánom, lehet hogy soha nem lesz "legközelebb."

A hárfasor kiemelkedő dendrológiai érték. Első jelentős tagja 2008-ban, tehát 15 éve volt 563 cm kerületű. Már akkor is csak egy nem záródó  hengerpalást volt, mint az ötvöskónyi, persze kisebb méretekben. Mintha megállt volna felette az idő, 15 év alatt nem változott habitusa szinte semmit Pósfai György fényképe alapján. Persze biztos nőtt a kerülete, de nem mértem meg.
Sajnos a FA felirat még folytatódott. Helyi intelligenciák így  fa a belsejében tömör, lényegi világlátásukat is rögzítették egy piros festékes felirat formájában.

 

 

[A térkép forrása]
Itthon nyomozásba kezdtem, hány évesek lehetnek a fák, mert nyilván  a pálosok újratelepedésével függhet össze a  megjelenésük, és talán az dokumentált. A hely honlapján valóban találtam rá vonatkozó adatokat:  "1759-re Szluha Gergely és Kopacsek Péter szerzetesek a dombra felállították  a „szenvedő Krisztus képmását a két latorral” továbbá  16(sic!) háromszög alapú, képekkel ellátott stációházacskát, „amelyekből 7 a halálra gyötört Istenanya lelkének misztériumát, a többi Urunk szenvedésének misztériumát fejezi ki.” A  keresztút mellé hársfasort telepítettek a Lajos királyhoz fűződő legenda  emlékére.(Ezek némelyike még ma is él.)" [idézet forrása]  Az 1759-ben újra letelepedő pálosok térképet is készítenek a vidékről. Ez látható a képen. A Kálvárián áll a hármaskereszt. A 16 stációnak csak az egyik fele van meg, de egy szélesedő fasor már ott van a mai helyén. A ma látható fasor azonban nem szélesedik, hanem két párhuzamos ágból áll.

A fenti honlap név nélküli szerzője máshol ezt írja: "A fákat feltehetően pálos szerzetesek ültethették a kápolna felszentelés körüli években (1776)." Az 1784 körüli I. katonai felmérés térképén valóban látjuk már a kápolnát, sőt az előtte lévő Szent Sír kápolna is ott van már a térképen. A Kálvária körül erdő van, a fasort nem részletezik. 

A 19. század közepi kataszteri térképen már egy nagyjából párhuzamos, de nem egyenletes fasor képe rajzolódik ki. A rajzon inkább tűnnek ezek jegenyének, mint hársnak,  de a rajzoló más részeknél is így jelölte a fákat.  Érdemes arra is utalni, hogy a "kálvária alatti" részt szlovák nyelven írta fel a térképrajzoló. Ekkoriban tehát a falunak jelentős szlovák lakossága is lehetett. 

 

A hársfasor műholdképe. A két szám a két listás fa kerületét és helyét jelzi cm-ben.
Vadász J. Mária Magdolna alaposabban is feldolgozta a Kálvária történetét, és a honlap egy másik részén ezt írja: "A kálváriát ma gyönyörű hársfasor szegélyezi, amit a XX.század elején telepíthettek, talán éppen a pálosok által ültetett kiöregedett hársfák helyére, emlékezve arra a hársfára, amit a hagyomány alapján Nagy Lajos ültetett." 

 

Mint látni fogjuk, a fasor csaknem minden tagja valamilyen szinten odvas. El is gondolkodtam azon, hogy nem lehet-e, hogy Ötvöskónyi a maga csonka hengerpalástjával nem is atipikus, hanem ellenkezőleg, az idős hársfák tipikus csonkulási folyamatának egy markáns képviselője?

A Kálvária mai képe. Nem csak a műholdkép, hanem ez is azt mutatja, hogy eléggé foghíjas.

Az hogy az egész XX. század eleji lenne, szerintem túlzás. A két nagynak és néhány társának simán megadható szerintem a dokumentumokkal is alátámasztható 250 év. Hogy nem egységes a fasor, és lehetnek benne későbbi pótlások, arra az is utalhat, hogy van közte kislevelű hárs is, pedig a többség nagylevelű (bár nem végeztem precíz számvetést.). Sőt olyan furcsa, szinte mini levelű egyedekkel is találkoztam, amivel még máshol nem nagyon. Lehet, hogy ez valami időskorú "visszarakás" lehet ez a fáknál?

A fák egy jelentős része -mint említettem -odvas.

A legnagyobbat sűrű sarjak veszik körül. A képen alig látszik, de a szétváló két törzs közt már nagy odú van. 

A legnagyobb egy stációval.

A hársak közt jelentős méretbeli különbségek is vannak, de semelyik nem néz ki nagyon fiatalnak. 
Az igazság az, hogy a fák közt járkálva nem fogalmazódtak meg bennem effajta "tudományoskodó" kérdések,  csak élveztem a hely varázsát. Ennek megfelelően elmaradtak a precíz helyi vizsgálódások, és minden fejtegetés csak most pattant ki a fejemből. Ha még egyszer Márianosztrán járok, alaposabban fogok vizsgálódni.

Összkép. Adós vagyok még a Nagy Lajos-féle hárslegendával. Szóval, mikor Nagy Lajos király a velenceiek ellen indult, akkor előtte elment Nosztrára imádkozni. Itt megígérte a perjelnek, hogy megszerzi Remete Szent Pál ereklyéit az olaszoktól. A fogadalom helyén a perjel egy száraz hársvesszőt szúrt a földbe, amiből az évszázadok alatt csodás fa nőtt. Történt mindez az "Olasz kert" nevű részen, mai mint földrajzi név, ma is létezik. A legenda szerint a fát a törökök gyújtották fel.

Kilátás a Kálváriáról a Dunakanyar felé. Ennek grandiózusabb változatát nyújtja a kihagyott Kopasz-hegy.

A Börzsöny déli nyúlványai.

A másik irányba.

Természetesen a pálosok templomát is felkerestem.

Nyitva volt, egyedül voltam, sok időt eltöltöttem itt.

Elbi 60, 2.rész: A Dunakanyar

A Dunakanyar bizonyos szempontból lerágott csont, legalábbis a mai hatvanéveseknek. Ha máshonnan nem, képekről mindenki ismeri. Mi is kétszer jártunk itt, de mindkétszer a másik oldalon:  A dömösi Duna parton és a Prédikálószéken.

Nehéz megszoknom a főváros másfajta dimenzióit. Kis városomat észak-déli irányba, csúcsforgalomban 9 perc alatt átszelem. A fővárosban a dugókban araszolgatva ennek az időnek a tízszerese kellett ahhoz, hogy kiérjek a városból.  Nagymaroson is a fővárosiak felhagyott hétvégi házait találom ott, ahol a térkép szerint már erdő van. Ezeket a házakat valószínűleg azért hagyták sorsukra, mert nem közelíthetők meg autóval.

Pedig ilyen innen a kilátás.

Hamar kialakult a nagymarosi kirándulásom ritmusa.  Sűrű, csenevész erdőkben haladva időnkét kilátópontokhoz ér az ember. Az itteni gyepeknek is uralkodó növénye az Orlay murok.

Haladni tempósan nem lehet, mert a kidőlt fák sokasága kisebb mászásokra kényszerít. Az utat egyébként keményen megalapozta, hogy rögvest volt 200m szintemelkedés, szerencsére utána már nem sok.

Kilátás egy lepencei  hotelre, és a mögötte lévő hegyekre. A kép jobb szélén is egy másik, 230 szobából álló hatalmas szállodakomplexum szürkéllik.  Ezt az 5+1 csillagos szállodát eredetileg a Hilton kezdte el építeni, de aztán az építkezés leállt. Manapság gazdag, ismerősen csengő magyar emberek nevét olvasni vele kapcsolatban, meg azt, hogy lassan halad, sőt áll az építkezés.

Ez már a Gánti-kilátóhely.

Gánti Tibor (1933-2009)  biológusprofesszor kedvenc helye volt ez. Gánti itt élt Nagymarosban. A rendszerváltás idején sokat lehetett hallani róla. Ekkoriban vettem meg a Kontra Crick, avagy az élet mivolta című könyvét, amelyben az élet keletkezéséről szóló chemoton-elméletét  írta le népszerű formában. Ekkoriban a politikába is belekóstolt, kevés sikerrel. 1990-ben a Természet- és Társadalomvédelmi Szövetség néven pártot alapított, de csak a szavazatok 0,03%-át kapták meg. Négy évvel később a Pozsgai Imre és más hírességek nevével fémjelzett Nemzeti Demokrata Szövetség listáján indult, de ennek  a pártnak is csak  a szavazatok 0,5%-át sikerült begyűjtenie. A chemoton-elméletével szerencsére nagyobb sikereket ért el, és azt angolul az Oxfordi Egyetem kiadója jelentette meg 2003-ban. Minden lényeges és fontos itt van az elméletről. Hogy ma hol áll az elmélet nemzetközi megítélése, az talán innen tudható meg.

Az elmúlt időben sok eső esett, több kis madáritató alakult ki a hegyen, amikben vígan tenyésznek az ebihalak.

Lassan haladok nyugat felé, az Ördög-hegyről kissé változik már a szemközti táj.

Már Dömös is látszik.

A Híres Rám-szakadék völgye.

A bazaltos sziklagyepek nem vetekedhetnek a dolomit sziklagyepekkel, különösen a mecsekiekkel, de azért szépek.

Árvalányhaj.

A Remete-völgy egykori kőfejtője.

Bagatell.

A Remete-barlangnál.

A szikla, ami  barlangot rejti. 

Dömös a barlangból.

A barlang túlnyomórészt emberkéz vájta. A középkorban talán valami sziklakolostor-féle is épült hozzá. A vulkanikus kőzetben nagy balrangra nem számíthatunk.  

Kellemes hűvösében kicsit megpihentem. 

Amíg egy almát rágtam, egy házi rozsdafarká jött a barlangba és percekig fel-alá röpdösött, eléggé idegesnek tűnt.  Itt persze emberekkel is találkoztam, de csak egyetlen egy pár volt itt, ők sem sokáig. 

Hazafelé ismét megálltam egy nagymarosi kilátóhely felkeresésére, ezúttal Törökmezőről indulva. Eléggé unalmas, de könnyű kilométerek voltak. Némi érdekesség a nagyezerjó fű.....

... és a távoli börzsönyi csúcsok voltak.

A cél a kapu-hegyi kilátópont volt.

Innen a Szentendrei-sziget csúcsa is jól látszik.

A fő látnivaló azonban a visegrádi vár. 

Külnösen jól látszik innen az Alsóvár.

A királyi palota romjai nem markánsak ebből a távolságból. 

Nagymaros. Mit is mondhatnék zárásul? Összegezve a túrát a Remete-barlangig 8 km-t mentem. Az előző napi naszályi rohanás után kissé fáradtan mozogtam, és nem esett jól, hogy megint egy 200m-es emelkedővel kellett kezdeni, és ismét csak azzal a tudattal, hogy vagy egy órát veszítettem megint a forgalomban. Ráadásul rekkenenő hőség volt. Ezt késő délután egy könnyed, de a kilátópontot nem számítva unalmas 4km zárta a Törökmező-Kapuhegy útvonalon.  A táj grandiózus. Végül is, mi az ami igazi tuisztikai attrakció lehet Magyarországon?  Közép-Európa legnagyobb tava, és Európa legnagyobb folyója. Ez a folyó itt kettészel egy vulkanikus hegységet, és megkoronáz egy partján fekvő világvárost. Minden más ezek után Magyarországon már csak helyi érdekesség. Ez a turisztikai statisztikában is látszik, sajnos. 

Úgy indult az Elbi 60 másfél napja, hogy valami Börzsöny-élmény is lesz benne. Erre azonban még várnom kell.