A tavasz kis dombságunkban

Három röpke kis út március végéről.

Az odvas keltikéket két helyen csodálhatjuk: a Sötét-völgyben és a Gurovica-erdőben.

Som mindenfelé akad.

Sötétvölgy.

A méhek is rajzanak.

Tipikus.

Egerészölyv.

Erdei pinty, hím...

...és tojó.

Tavaszi séta a Gurovica-erdőben.

Fakopáncs húz el.

Bogláros szellőrózsa és ibolya.

Zöldek.

Lyuggatott ezüsthárs.

Patakvölgy...

...dögtetemmel.

Minden komolyabb erdőnek megvan a tavaszi jellegzetessége. A szálkai Oberwaldnak ez a bogláros szellőrózsa. 

Kedvenc medvehagymázónk  a Szekszárdi-dombság tölgykirálya mellett van, ami az első képen is feltűnik.

 

Rövid alföldi kitérők

Kunfehértóra szólított munkám már több mint két hete, és ha már itt jártam, kiugrottam a híres tóhoz. Ezt a tavat feláldozták a fürdőélet oltárán, de maradtak még tetszetős részei, még ha kicsit mesterkélt is.

Nagy divat volt egy időben telerakni Alföldet (is) kilátókkal. Ennek itt még némi értelme is volt. A sok-sok fürdővendég közül gondolom többen fel is keresik, és a nádtenger közepén még egy-két madarat is kiszúrhat az ember. Nekem ez most nem sikerült. 

Körbejártam a tavat. Nem nagy, hamar a végére értem.

Alföldi hangulatokat kerestem.

Kifejezetten hangulatos részei vannak.  Persze, nem azt a részt örökítettem meg, ahol a hatalmas strand van. Ezt a részt a pecások használják. A két világháború közt a jánoshalmi és halasi értelmiség kezdett ide kijárni fürdőzni, ebbe a szél vájta gödörben kialakult tóba. Aztán a tó szerepén nagyot lendített az, amikor  az 1960-as években a tanács nekiállt ingyen telkeket osztani a tópart közelében. 

A madárvilágot most néhány kacsa mellett ez a nagy kócsag képviselte, amelyik a jöttömre a tóról a füves pusztára repült. Ínnén is gyanúsan nézett rám...

...majd odébb szállt.

Itt olvasom egy ismertető táblán, hogy a település legértékesebb védett növénye a virginiai holdruta, ami rejtélyes módon került ide. Ez egy páfrányszerű növény és a fényképek szerint kb. annyira látványos egy laikus számára, mint egy csokor petrezselyem  a zöldségesnél. Nem tudom hol lehet a védett erdő, talán ez az, de lehet, hogy nem. Megkeresni nincs időm.

Szajkó.

A kifejezetten rendezett és jómódúnak tűnő  falu főutcáján vadgesztenye fasor. Benne egy kapitális példány, egykor vázágai jól visszanyesve, de megújúlt. 

A törzse.

Hazafelé még hirtelen ötlettől vezérelve beugrom Hildpusztára, Érsekhalma mellett. Nagy löszfalak fogadnak, bronzkori földvár van a tetején. 

Az ős Duna ezekig a partokig jött ki. Alföldi viszonylatban gigantikus és látványos löszfalak.  

Oldalában pince. Jó környéknek tűnik. 

Hildpuszta a kalocsai érsek majorsága volt egykoron. Kicsit szerencsétlenkedek a környéken, mert Takács Marci egy nagy nyárfát jelezett innen. Készületlenül jöttem ide, már itthon látom, hogy ráadásul a csatorna mentén rossz irányba is indultam el. Még szerencse, hogy hamar feladtam. Nem volt sok időm.

Tanösvény is van itt, az egykori turizmusvágy ékes bizonyítéka. Nyárra -gondolom- jó nagy lesz itt a dzsuva. Más inkább a susnyás kifejezést szereti.

Az egykori földvár bejárata. Kissé halódik most itt minden, de talán lesz még jobb korszaka is. Vagy mégse.

 

Volt egyszer egy vadvízország

 A Völgységi Múzeumban tartott előadásom diái, néhány rostálatlan helyesírási hibával.

Az előadás felkerült a youtube-ra is.