Szekszárdi-dombság: Fehér, barna és kevés zöld

Tegnap egész nap szállíngózott a hó, időnként havas eső. A városban nem sok maradt meg ebből, de kis dombságunk mégis 1-2cm-es lepelbe takarózott.  

Indulás a gurovicai erdészháztól. Nem volt fagy, hatalmas a sár.

Látványhó. Ez talán meteorológiai szakkifejezés, az Időképen többször olvasom.

A sok zöld szúrós csodabogyó fehér lepelben. 

Íme.

A hunyorok is hósapkát kaptak. 

Egyre magasabbra érve, kicsit több a hó.

Az Almási-völgy.

A völgy vége felé zoomolva. 

Olvasom, hogy Kékestető megint bedugult, a parkolók megteltek.  Dobogókő hasonlóan. Az emberek vágynak a hóra. Én - mint szokás - senkivel nem találkoztam.

Visszafelé haladva már kissé megkopott a tél pompája. 

Egyre több lesz a zöld, ahogy visszaérek a gurovicai erdészházhoz.

Továbbra is messze elkerülik a madarak az etetőmet. Néha egy balkáni gerle pár, és egy kis csapat őszapó. 

 

A Szekszárdi-dombságban: Szürke és fehér

Szombaton egy napra beköszönött a tél.

A  ház körül 1-2 cm-es hó volt. Gondoltam, a szőlők közt a legrövidebb utón felszaladok kis dombságunk legmagasabb pontjára, ahol több havat reméltem. 

Mi 110m magasan lakunk, 270m magasságig mentem fel. Jó lett volna persze feljutni a Dél-Dunántúl Olimposzára, a Zengőre, de a hegy lábáig is csaknem egy  óra az út. Nekem meg kb. összesen volt ennyi időm. 

Úgyhogy a faluhelyi szőlők közt elindultam felfelé a tavasziasan barkásodó, de most visszafehéredő erdőszéleket érintve. 

Az erdő szélén egy teljesen tájidegen fehér nyár a jellegfa. 

A galagonya bokrok közt az egyik kilátópont felé tartok. 

Itt tényleg markánsan több a hó, mint lent a városban. 

A galagonya algúton át irány a kilátópont!

Íme!

Gondoltam, a nagy szurdikon megyek fel megint az Óriás-hegyre, de a szurdikba szúrós folyondárok sokasága lógott be. 

Úgyhogy a szurdik melletti meredek, csúszós úton kaptattam felfelé.

Egy kis szín.

Felértem. 

Aztán megfordultam és ereszkdetem lefelé.

Még néhány kép a ritka, hóbaöltözött tájról.

A Baranya-völgy vége, a Kis-Baranya. Alján az Attila-birtok.

 

A Szekszárdi-dombságban: Barna és zöld

Kedvelt helyszínem lett a Bükk-völgy. Közel van, hamar kiérek, elég jó néz ki, és nincs errefelé senki. A vadászok járják, de más időablakot használnak.

Indulás a völgybe a Szarvas-szurdik végétől. Kilátás a Sötét-völgy felé.

 

Pillantás az Óriás-hegy felé.

Nagy fakopáncs

Tarvágás és derékba tört bükk a Bükk-völgy végénél. Ezen az egyetlen kis szakaszon fut turistaút a völgyben, ami gyermektábornál  ér a Sötévölgybe. 

Vonuló vadlibák

Ereszkedés a völgybe. 1.

Egy fatuskóba belerúgtam, levált a kérge, előtűnt egy nyű.

Ereszkedés a völgybe 2.

Végigtekintés a völgyön.

A beetetés rétje.

Egy nap vége.

Egy másik nap elején.

Hunyorok százai az erdők mélyén.

Erre felé elég szép erdők vannak, persze csak helyi viszonylatban.

Mindez persze csak a következő tarvágásig tart.

Mégegy a sok közül.

Na még egy...

...meg még néhány.

A terület északi végére bekúszik az országos kéktúra is.

Szúrós csodabogyó hinti be a domboldalakat.

Szép idő, langy meleg.

Az  erdő szomszédja egy tarvágás. Kell a fa. 

Itt még közepes állapotban van a bükkös. Néhány éven belül ezt a részt is eléri a tarvágás. Kíváncsi leszek, mi lesz az új telepítés.

Egy szép domboldal.

Távolban a mucsfai...

...és a závodi templom.