2021. december 28., kedd

Váratlan téli nap

Szánkózunk lányommal meredek szekszárdi dombokon. 

Egy nappal előtte még csak ónos burok volt mindenen. Megélénkült az etető is, amire gyakran vetetem pillantásokat, hiszen eleve sokat serénykedik ilyenkor az ember a konyhában. 

Végre látni házi verebet is. 

Egy zöldike is megjelent. 

Ilyenek voltak tegnap a kert ágai. 

Ma reggel meg minden hó. Erdei pinty szedeget lehullott magvakat. 

Meg kell küzdeni a mezei verebekkel. 

Ők képviselik a tömeget. 

Itt vörösbeggyel vannak együtt. 

Új vendég, fenyőpinty. 

Erdei pinttyel. 

A barátposzáta is új vendég. 

Balkáni gerle portré. 

Ezek már a behavazott dombok a szánkópálya tetejéről. 

Ragyogás. 

A Felsőváros 

Alkony. 

 

2021. december 25., szombat

Év végi visszatekintés

Az idei év nagyon jól indult, de aztán vesztett lendületéből. Még az első napjaiban a Villányi-hegységbe tettem túrát a Kisharsányi-barlang felderítésére, de ennek a napnak a révén ideiglenesen még  Pósfa-lista vezető is lettem egy  "egy versenyzős" kategóriában. (Papíreperfa.) 

Egy tavaszias időben tett Tengelic környéki túrán pedig 5 listás fát is találtunk, például ezt a vadkörtét. Ez évben ezt a teljesítményt már megközelíteni sem tudtam. 

Az idén is a környékbeli kisebb séták, túrák domináltak, de már emlékezetes nagy felfedezések, rácsodálkozások nélkül. Kis dombságunkban egyetlen egy új listás fát találtam, ezt a grábóci galagonyát. 

Február "nagy kalandja" a Mecsek egy alig ismert,  egykori ezüstbányatárójának a felderítése volt. 

A Geresdi-dombság most már évek óta tartja harmadik helyét a túrák számát illetően. Az idei évem egyik legsikeresebb bejegyzése is ehhez kapcsolódik, amikor a környék elpusztult falvai közül Dömörkapu-pusztát kerestem fel. 

Emlékezetes volt a Máriakéménd körül tett kora tavaszi túránk is. A Mecseki-dombságról úgy gondoltam, hogy az idei év egyik nagy felfedezettje lesz, de aztán ez a "nagy felfedezés" elmaradt. 

Az idei tél sem volt kemény. Egyetlen egyszer sem kellett a ház körül havat lapátolnom, de azért lányommal tudtam szánkózni a szálkai dombokon. A legkülönlegesebb téli élményem, egyben az év legemlékezetesebb túrája is április közepéhez kötődik. Nálunk csak hideg eső esett, de hír jött arról, hogy a hegyeinkben hó van. Egy "pandémiatanításos" délutáni szakkör után fogtam magam és kiugrottam a Zengőhöz, ahol 400m felett kifehéredett a táj, és a csúcson 15 cm-es hóból vethettem pillantást a behavazott csúcsokra és a  zöldellő mezőkre. 


Néhány nappal később már tavaszi időben kereshettük fel a Lázár Ervin szederfáját és egyéb irodalmi emlékhelyeket megyénk északi végén. 

Május legjobban vár eseményét, a pilisi Leány- és Legény- barlang felkeresését kicsit szétmosta az eső. Meglepett, hogy a főváros környékéről még nem került listára ez a klastrompusztai kőris. 

Június a felemásra sikeredett somogyi hétvégénk hónapja volt.

Július a családi nyaralásoké volt. Az elmaradhatatlan Balaton. Szomorú hír, hogy sorra  zárják be a tóparti kempingeket, köztük a mi korábbi állandó helyünket is, hogy az olcsó és természetközeli nyaralás helyett átadják a terepet flancos, sokcsillagos "nyaralási élménynek".

Júliusban a Medves környékén is felkerestünk régebbi és egy-két újabb helyet is. 

Augusztus legemlékezetesebb programja az volt, hogy beugrottunk egy családi út megüresedett helyeire, így jól sikerült rokoni nyaraláson voltunk az Adrián.  

Szeptember: Egy szép családi séta a Mecsekben...

...és egy szarvasbőgéstúra a Gemencben. Korábban még a Gemenc "kutatójának" számítottam, ma már csak fizető turista vagyok én is. 

Egy októberi délután a nyárias melegben, a Duna fövenyén, lányommal. Örök emlék marad. A bejegyzés "nagyot ment", köszönhetően annak, hogy Szávoszt-Vass Dániel megosztotta a Dunai szigetek FB oldalán is.  

November a Szél Győző szervezte Szigetközi Dendromán Találkozóról marad emlékezetes. Ennek Ásványráról szóló bejegyzése  lett az ideiek közül a legolvasottabb, szintén a Dunai szigeteknek köszönhetően. 

 
Valamennyire jelentős gemenci túrára novemberig kellett várni. Szerény gyarapodás és nagy veszteség lett ennek dendrológiai eredménye a Marica-fok környékén. 


December bátran nevezhető eseménytelennek is. A vöröslő keselyűsi holtág viszont a pangó hónap éllovasa tudott lenni, ki tudja miért? 

Ez évben ez lesz a 96. bejegyzésem. Ennél kevesebb az elmúlt 12 év alatt csak kétszer volt. Ennek ellenére nem tartom rossz évnek az ideit sem, jövőre vonatkozóan pedig nincsenek már nagy ambícióim, ennél szerényebb eredménnyel is be fogom majd érni, meg kénytelen is leszek. A meglátogatott helyek listája így alakult:
Szekszárdi-dombság: 35
Gemenc: 15
Geresdi-dombság: 12
Mecsek: 9
Dél-Mezőföld: 9 
28 esetben voltam egyedül, 63 esetben a feleségemmel, családommal, 5 esetben dendromán társakkal.
A látogatottsági adataim nem alakultak rosszul, 64 ezernél is többet könyvelhettem el blogomban.  Ennél látogatottabb csak három korábbi  évben volt.  A másik blogom is elért 35 ezer kattintást az idén. 
Az idei év leglátogatottabb oldalai továbbra is a "Tíz legjobb ..." sorozat tagjai voltak, ezek közül is a Szekszárdi-dombság volt az első, ami az örök rangsort is vezeti.   
Boldog új évet kívánok minden olvasómnak!

2021. december 18., szombat

A vörös Keselyűs

A legutóbbi keselyűsi bejegyzésem arról szólt, hogy nagy a víz, amit nem indokolt a Duna vízállása, annál inkább a zsilip. Most megnéztem, hogy mi a helyzet. Ledöbbentett, a mellékágakat elborító vörös trutyi. 

Első utam a torony felé vezetett. Már itt feltűnt a holtág mellékágának vörös színe. 

A toronyban semmi érdekes nem volt. Még egy nagy varjúcsapat számított valamennyire érdekesnek. 

A kárókatonák is egyelőre jóval kevesebben vannak, mint korábbi években. 

A holtág partja viszont ledöbbentett. Itthon rövid keresgélés után rátaláltam arra, hogy ez a nagylevelű moszatpáfrány őszies, áttelelő változatának a  színe.  

A holtágon most szerencsére kevés van. Nyáron ez a moszatpáfrány okozza az "elspenótosodást" is. 

Az elmúlt idők magasabb vízállása kimosta őket a mellékágba. Amerika meleg-mérsékelttől szubtrópusig terjedő területeiről származik. A melegedő klíma egyre jobb feltételeket teremt ennek az invazív fajnak nálunk is. Persze nagy károkozásról is olvastam vele kapcsolatban, a halpusztulástól az áradás előidézésig terjed a skála.  

Kinéztem a holtág folytatásához is, ahol tavasszal még élénk hódélet nyomai voltak. Most ilyent nem láttam. 

Napnyugta a Hátfői-kobolyán. 

Csak tőkés récét véltem felfedezni. A keselyűsi hírek közé tartozik még az is, hogy beszélgettem ott serénykedő  geodétákkal, akik elmondták, hogy a keselyűsi út felújításán, szélesítésén dolgoznak. Lesz kerékpárút is az út árkon túli másik oldalán. 

Rendszeres lett az őszapók tömeges látogatása a cinkegolyókon is. 

A kékcinkék is egyre nagyobb számban jönnek. 

 

2021. december 16., csütörtök

A pangás hetei

Az idei szezon első kékcinkéi az etetőn

Nyár végén tömegesen látogatták a szőlőlugast a fekete rigók, mostanában kevesen vannak. Etetőre, golyóra nem szállnak, a morzsákat szedegetik a földről.

Rövid perpatvar az etetőn.

Újra megjelent egy balkáni gerle is.

Kis séta dombok közt,

Iskolám a magasból.

Napsütötte sáv. 

Vacak idők.