Szekszárdi szurdikséta

Szekszárd leglátványosabb szurdiktúrája nagyszerű kilátópontokat is kínál. 

 

A Ferenc-szurdikon mentünk felfelé. Egy új szurdik, amit megismerhettünk. 

A régi Remete és új villák. 

Az új villatulajdonosok szemmel láthatóan bíznak a löszfalak állékonyságában. 

Visszapillantás a Ferenc-szurdikra. 

Érkezés a Benedek-szurdikba.

Szekszárd leglátványosabb szurdika. 

Ha valaki egyszer Szekszárdra érkezik, és csak egyetlen egy szurdikra van ideje, akkor ezt érdemes megnéznie. 

A nap is kisütött időnként. 

A Remete felülről.

A Cserhát tetőről messzire látni.  Zomba felé.

A Sárköz felé

Felhagyott szőlő.

Teraszok.

Kilátás a város felé.

A Szücsény-szurdik löszfala cseppkőszerű folyásokkal.

Az út térképe.

Bogyiszló határában

Ismét Bogyiszló határában, régi dunai fokok rég feltöltődött medrét jártam .

 

A Gője partján ismét megnézem a nagy roncsot, ezúttal napfényben.

A fő célom a múltkor kiszúrt távoli szil becserkészése volt.

Innen már egyértelmű volt, hogy karcsú, alig lépi túl a 300 cm-t.

A Dalocsa partján néhány nagyobb szürke nyár. A legnagyobb (a jobboldali páros bal oldali tagja) 510cm-es.

A Dalocsa partján már korábban mértem ezt a fűzet. Ebből is potyognak már a darabok, 730-ról 710-re fogyott vissza.

Mindenütt roncsok.

A környék legszebb fűzének kell még néhány centi a 6 m-es kerülethez.

Kinézek a Dunához. Mintha deresek lennének a fák, ami csaknem 20 fokban nehezen képzelhető el. Valójában fehér iszapréteg van rajtuk, meg talán kárókatona ürülék,

Végül négy kép a kasztói tölgyesről.

2.

3.

4.

Tavaszi napok

Szekszárdi dombok alkonyi fényben 

Mostanában szaharai homok színezi az alkonyokat vörösre. Ez a Nap, erős nagyításban egy napfoltcsoport is láthatunk. 

Alkony 1. 

Alkony 2. 

Dombság erdeiben tömeges a hunyor.

Hétvégén szinte tömegek a Gemencben (is).

Tavaszi bogárrajzás.

Nyílnak a hóvirágok. 

Nyílnak a hóvirágok.

Még egy vörös alkony. Azért nem rendkívüliek ezek. 

 

Fűzroncs a Gője partján

Bogyiszló határában a volt Duna-fokok mindegyikét végigjártam már nagyjából. A Gője egy kis darabja volt még vissza.

A bogyiszlói bányatavak madárvilága ilyentájt.

A bogyiszlói határban néhány régi tanúfa - és persze a Kasztói-tölgyes-  utal azokra az időkre, amikor még nem minden szántóföld volt itt. Ezt én távolról szilnek nézem.

A Gője hatalmas fűzronccsal indított, de a fokban most víz van, gázlót kellett keresnem. 

Tipikus. 

Végül meg lett a gázló, és a hatalmas roncsot közelről is megszemlélhettem. 

Minden nagy ága letört már. A törzs is széthasadt. Nagy kár érte, a környék egyik  legnagyobb füze lehetett volna. (740 cm) 

Régi házak a faluban. 

A tájház.

Kapuja. 

 

"Bogyíszló községben ősrégi telepes rendszerben épített nád- és szalmafedelű házak közé beékelve egy ultramodern községházát építettek. Hátborzongató látvány" - írta 1910-ben Ács (Auerbach) Lipót, a szekszárdi főgimnázium rajztanára, a Sárköz néprajzának első kutatója.