 |
| Az idén március-áprilisban már többször jártam az általam csak svábosan "Stábruknak" ismert környéken, amit ugye kőbányának lehet fordítani. Ezt a vidéket a magyarosított térképek Kőszakadásnak említik. A név azonban nem egyértelmű. Nádasd környékén ugyanis több Stábruk is van, és azokon a helyeken tényleg bányázhattak is követ. Az is lehet, hogy én használtam rossz nevet. Két fontos dokumentumot néztem át a helyzet tisztázására: Az 1864-es kataszteri térképet és a Baranya megyei földrajzi nevei című kötetet. Tulajdonképpen ezekből az derült ki, hogy ennek a szurdoknak sincs neve. Régen ugyanis csak annak adtak nevet, aminek értelme volt. Ezek pedig a falu környéki földek, szántók, legelők, azaz ami valakihez tartozott. Mint az alábbi beágyazott kataszteri térkép részletén is látszik, ezt a semmire se jó szurdokot kihagyták a névadásból. Egy kis vonalka jelez egy kis vízfolyást, ami kijelöli a szurdokvölgyünkkel nagyjából párhuzamosan haladó, majd a falu határában az általam most (majdnem) végigjárt szurdokkal egyesülő szomszédos szurdokot. Név egyiken sincs, hasonlóan fehér folt ez a Baranya megye földrajzi nevei kötet Mecseknádasd térképén. A mostani szurdokhoz legközelebb még a Rote Erde, azaz a Vörös föld van. A XIX.sz. legvége óta megjelenő magyarosított térképek már Kőszakadás néven emlegetik ezt a vidéket, azaz az egész dél felé lejtő, hosszan elnyúló domboldalt, ahol több ilyen szurdok is van. |
 |
| Föntről lefelé haladtam végig a völgyön. |
 |
| Az elején még löszvölgy jellege van, ebből sokat meg is őriz. |
 |
| Azért itt-ott megjelennek a környék jellegzetes homoksziklái is. |
 |
| Sőt, lefelé haladva egyre nagyobb lesz a kő aránya. |
 |
| A nagy vizek rengeteg fahordalékot mozgathatnak meg. |
 |
| Aztán váratlanul megjelent a víz is a szurdokban. Annál kevesebb, hogy szép vízesések alakuljanak ki, de az optimális haladáshoz szükséges mennyiségnél sokkal több. Ugyanis ez nem tervezett út volt, hanem spontán ötlet, erre szánt félóra, és nem volt rajtam normális cipő. |
 |
| Állandósulnak a homokköves sziklakibúvások. |
 |
| Az első "vízesés." |
 |
| A második. |
 |
| Tipikus. |
 |
| Így érkezünk el a leglátványosabb részhez, ahol a Mecsek általam ismert legnagyobb vízesésére akadtam. Jó, most inkább csak olyan "nedvedző", és inkább kőfolyás jellege van, mint igazi vízesésnek, de néha biztos látványosabb. A felfedezésének örömére elhatároztam, hogy nevet is adok neki ezen a névtelen vidéken, és első publikálójának, a mecseki szurdokvölgyek névtelen kutatójának a tiszteletére szerényen csak "Elbi-nedvedzőnek" fogom nevezni. Gondoltam, ez így még mindig jobb, mintha posztumusz a "mecseki szurdokvölgyek" vagy "a covidos oktatás" mártírjáról nevezik el (ami valószínűleg amúgy sem jutna senkinek az eszébe.) |
 |
| Itt a legmagasabbak a sziklafalak is. |
 |
| Mély völgyként folytatódik. |
 |
| Aztán időzavarba kerülve egy oldalvölgyön át sietősen távoztam, a szurdokot végig se járva. |