2019. szeptember 29., vasárnap

Rövid séta Szálka felett


Szálkán általában a tó körül sétálunk.  Most a falu feletti dombgerincen élveztük az őszi napot. Persze ittt sem először vagyunk.Az utóbbi időkben egy nagy szürke marha gulya is elfoglalta itt a helyét.. Nagy legelők lettek elkerítve számukra, amelyen áldásos tevékenységük eredményeként jó gyep kezd kialakulni, ami rengeteg életközösségnek teremt jó életfeltételt.
Bozsi dolina, Isten-völgye. Régi megmaradt rác név Szálka határában. Szálka reégen rác-sváb falu volt, majd a vidék népességdinamikájának megfelelően teljesen elnémetesedett. Ma már csak néhány földrajzi név utal az egykori rácokra.

Nappali pávaszem.

Kilátás a Geresdi-dombságra.

Vörös vércsék szitálnak a legelő felett.

Első vörös vércse fényképem a  Szekszárdi-dombságból. Áprilisban a Zemplénben láttam a fajt, meg persze korábban Gyuri mutatott többet az Alföldről, a jóval ritkább kék rokonával egyetemben. 

A tó felett néhány évvel ezelőtt egy kíméletesebb tarvágást követtek el, az átlagnál több fát hagytak meg.

A lapos dombgerincen azért főként szántóföldek vannak, amiket mozaikosan kísérnek erdőfoltok.

A gulya egyik része.

A dombgerincen egy betoncsík húzódik sáros időben is jó sétautat biztosítva.

Kevés őszi virág maradt, mint pl. a szöszös ökörfarkkóró.

Kilátás a Szekszárdi-dombságra.

Magányos gyertyán.Innen egy fának hat, valójában egy kis csoport.

 Egy kisebb seregélyraj küzdött a kép jobb szélén látható ragadozóval. A képen úgy tűnik, mintha ők üldöznék a ragadozót, valójában éppen fordítva volt.

Kilátás a Mecsekre. Előtérben hatalmas szőlőtáblák.

A gulya másik részét ráengedték a napraforgó torzsákra.

Észrevettek minket.