| A környék túraútvonalai időnként meglepően bizalmas közelségben mennek el a lakóházak közt, nekem kell a kertkapu nyitnom zárnom, és a szérű és a garázs közt megyek át az udvaron. Az elején még tört németséggel bizonytalankodva kérdezgettem a gazdát, tényleg itt kell elmennem a gyerek éjszaka kint felejtett játékai közt? De csak mondták, hogy menjek bátran. Hamar megtanultam, hogy elég udvariasan köszönni ha az ember túraútvonalon halad, és persze mosolyogva, mert az itt szinte kötelező.És persze nincs falusi kutyafrász, és minden legelő előtt kioktató tábla, hogy miként viselkedjek a jámbor tehenek közt. |
