"Erdőfürdőzés" Üveghuta körül

Évek óta járom az erdőt- tegnap éppen Üvegutára ugrottam ki "csak úgy"-  és csak most szembesültem vele, hogy én lényegében gyakran "erdőfürdőzőm", annak persze misztikus baromságai nélkül.

Erdőfürdőzésre kiválóan alkalmasak ezek az "alulturizmus" jeleit mutató erdők, hogy megalkossam  túlturizmus Tolna megyére vonatkozó ellentétpárját. (Na jó, néha egy-egy fürdőhelyen itt is tudnak sokan lenni.)

Minden lényegeset leírtam már erről a vidékről is. Ilyen képeknél pl. azt szoktam írni, hogy itt a tarvágások így meg úgy... De most sokkal tudományosabb leszek, és a Global Forest Watch megfelelő térképét idézem be,  ami rózsaszínnel mutatja a tarvágásokat, kékkel az új erdőket 2001-2018 közt. Ezt lehet tanulmányozni Üveghuta környékén.

Itt is akad most a védett c-betűsből, éppen c-betűjét mutatja felém.

Gyöngyház lepke

Az üveghutai temető.

Kis ezerjófű

Szeplős szegfű. Reménykedtem valami komolyabb növényekben is, de nem találtam semmit.

Ismét egy szép kilátás.

Halott fa.

Benéztem a Hosszú-völgybe is.

Itt egész pofás kis hegyi patak jellege van.

Ime.

Még két védett rovar: Kisasszony szitakötő.

Fehér sávos lepke.

Újra itthon

C-betűs lepke a Gurovica erdőben

Szárcsa a szokatlanul csendes Széptölgyesi-tavaknál

Pipálló halak a halastóban.

Őzbak az Almási-erdőben

Őzsuták.

A szarvasbogár ideje ez.

A keselyűsi Holt-Sióban lesz törpeharcsa bőven.

Békalencsés a holtág.

Igazi keselyűsi csendélet a Sárosról.

Kárókatonák.

Egy kárókatona.

Keselyűsben is van C-betűs.

Még egy horvát folyó: A Krka

Utolsó horvát folyó, amit bemutatok a Krka.  Ez sem hosszú folyó, mindössze 72 km, ami a fél Zalának felel meg. A képen széles és hosszú torkolatvidéke látható Skadrin városkával.

A Krka autópályahídja. Akit érdekelnek a műszaki paraméterek, az kattintson ide.

Nyaranta persze sok a kirándulóhajó errefelé.

A Krka torkolatvidékéről készült panoráma. A torkolatvidék persze relatív mert innen még 20km van a tenger, de a sós víz egészen eddig feljön a széles folyóvölgyben.

Skadrin városkája kb. 2006-ban. Mi akkor vettünk részt hajókiránduláson a folyón.

Akkor sem voltak kevesen, de azóta a Krka is a túlturizmus jeleit  mutatja.

Ennél a hídnál kezdődik a nemzeti park.

Az idén már kb. 10.000 Ft-nak megfelelő kunát kellett volna a belépőjegyért fizetni, és ebben nincs benne a hajóút, ha így érkezik az ember a nemzeti parkba. (Ehhez persze az a közgazdasági nonszensz is hozzájárul, hogy annak ellenére, hogy nálunk dübörög a gazdaság, míg a horvátok nagy bajban vannak, évről-évre többet kell fizetnünk a kunáért is.

Érdemes pl. novemberbe jönni, akkor hetedannyiért is bejöhetünk a nemzeti parkba, és a vízesések is sokkal bővízűbbek lesznek.

Legfeljebb nem fürdünk.

Lassan megérkezünk az igazi szenzációhoz...

..,a Skradinski buk-hoz, ami több lépcsőben 48m magas.

 

Ennek képei következnek.

Most is elég látványos, de telente háromszor ekkora a vízhozama.

De ki megy akkor Horvátországba telelni?

A folyó egy nyugodtabb szakasza

A horvát turisztikai hivatal magyar nyelvű honlapja szerint olyan, mint a mi Szalajka-völgyünk csak nagyobb.

Ez már a  Roski-vizesés rendszere, ez a kisebb.

Néhol szinte egészen kicsi.

Halban gazdag.

Szép és tiszta.

Plitvice és a "túlturizmus"

Plitvice méltán híres látnivalója Horvátországnak. Rövid statisztika. Itt van 16 tó, 21 vízesés, 1400 növényfaj (ebből 55 kosborfaj), 162 madárfaj, 7 halfaj, 80 szitakötőfaj, 12 hüllő, 272 pillangó, 50 emlős és 1,8 millió turista, akiknek a 3/4 része a nyári hónapokban jön. Ezt a már szinte kezelhetetlen turistaáradatot nevezzük a overtourism nem túl jól sikerült fordítása alapján túlturizmusnak. A képeimen inkább a 16 tó és a 21 vízesés fog inkább szerepelni, elvétve egy két állat és persze néhány növény. Az 1,8 millió turista bemutatását kerülöm. A képekhez ritkán  írok most valami odatartozót, mert azok magukért beszélnek, inkább a túlturizmusról írok egy-két gondolatot.

Horvátországban kiemelkedő az idegenforgalom, hiszen a törpeállamnak számító Málta után itt a legnagyobb az egy főre jutó vendégéjszakák száma, ami 2017-ben 20,5 volt. Ez a magyar számadat csaknem hétszerese. Horvátország egészére elmondható tehát, hogy nyáron a túlturizmus jeleit mutatja, amit meg tud az erősíteni, aki pl. Luckonál órákat áll egy szombati vagy vasárnapi napon az autópályakapunál, hogy az évről -évre pofátlanul megemelt autópályadíjakat lerója.

A háború előtti 1980-as  években kb. félmillió látogatója volt Plitvicének. Ekkoriban az Aggteleki-barlangokat kb. 250 ezer turista kereste fel évente.  A háború után 1996-ban nyílt meg újra, 230 ezres éves látogatottsággal. Mi 1997-ben jártunk először itt. Majd 2008-ban a lányainkkal, majd 2011-ben a tantestülettel. Ez utóbbi két évben készültek a képek.

A fenti grafikonon látható, hogy a 2010-es évektől megugró turistaáradat nyaranta kezelhetetlen lett, ezért az idén interneten keresztüli regisztrációhoz kötött a látogatás, amit napi 10 ezer főben maximalizáltak.

Miközben Plitvice látogatottsága az 1980-as évekhez képest csaknem megnégyszereződött, addig Aggtelek látogatottsága megfeleződött.

Az Aggtelek- Plitvice 1:2 aránypár  mára az 1:14-re módosult. Érdemes lenne ezen elgondolkodni egy kissé.

Persze ma már Magyarországon is vannak a túlturizmusnak jelei. Liszt Ferenc repülőtér forgalma 2013-ról 2018-ra 8,5-ről 15 millió utasra nőtt.

Budapest mellett a nyári Balaton tud egyes területeken nyomasztó lenni.

A túlturizmus jele persze az árak megugrása is. Ma Plitvicén már több, mint 12 ezer Ft-ba kerül egy belépőjegy. A balatoni árak is magukért beszélnek, de hol vannak azok a horvát tengerparthoz képest?

Mifelénk persze csak  a Szálkai-tó partján vannak hétvégén sokan, esetleg Domboriba és a városi strandon...

... de évente csak egyszer elviselhetetlen a túlturizmus zsúfoltsága:

A szüreti napokon.

Viszont ilyenkor is nyugodtan kimehetek a Gurovicai-erdőbe (8perc ide) vagy a Gemencbe (10-15 perc), szinte senkivel nem fogok találkozni, a Geresdi-dombságban (15-30 perc) pedig már szinte nyomasztó lesz a magány.

Igaz, vízesést sem látok.

És a posványos holtágak sem ilyen türkizkékek.

De ha jókor vagyok jó helyen, növényritkaság itt is akad.

A Nagy-vízesés (78m) képénél abba is hagyom a túlturizmus "ekézését", és jöjjenek a képek.