2019. június 27., csütörtök

A P...lázi tölgy és társai. Az Ormánságban és a Dráva mentén

"Akkor ez férfias kaland volt". Így kommentálta egyik lányom a tegnapi túránkat, amikor Pósfai Györggyel röviden felvázoltuk a nap fontosabb történéseit vacsorázás közben.Lukács Robival kiegészülve hárman lehettünk a férfias kaland részei.

Utunk során számos természeti elemmel kellett megküzdenünk. Első a sár, és a mocsárrá változott vidék. A földutakra nem tudtunk behajtani, gyalogolni kellett, gumicsizmában. Pósfai György beszámolója itt.

Második a tikkasztó hőség. Itt egy frissen kaszált réten megyünk déltájban. Egy kisebb allergiás, szénanáthás  rohamot is kaptam a P...lázi tölgy felé tartva.

Szúnyogok. Természetes lett volna árnyékba menekülni, de ott irgalmatlan mennyiségű szúnyog volt. Gyuri lábán nehéz elkülöníteni, hogy mik a csípések, és mik a  gazok által kiváltott allergiás reakciók okozta vörösödések.

A dzsuva. A május-júniusi esők hatalmasra növesztették a gaztengert az eleve elhanyagolt vidéken. (Szél Győző: ligeti seprence)

A gazok persze nem csak ártatlan simogatók.

Reggeli szitakötő. 1.

Reggeli szitakötő 2. (Szél Győző: kisasszony-szitakötő nősténye és hímje.

Bikák a sumonyi vetésben.

Sumony határában egykor egy szép fás legelő feküdt, de ennek jelentős részét már felszántották.

Magányos óriás a vetésben.

A törzs.
 
A dendromán hét csapás közül a hangyákat, darazsakat még nem is említettem. (Szél Győző : rezes virágbogár és az agresszív tölgyfahangya küzdelme.)

A Körcsönye-csatorna, balján sűrűben listás kőris.

Kákicson is , mint szinte minden ormánsági faluban,  fás legelő van a határban.

Pusztuló óriások.

A legelő nagy részét itt is beszántották.

Már szinte sehol nem legeltetnek.
 
Utunk során Torma Zoli fatalálataiból válogattunk, és más, híres fákat mértünk újra. Ezek közül kétségtelenül a sellyei vasútállomás melletti császárfa volt a legkönnyebben megközelíthető. 

A híres P..lázi-tölgy pedig a legnehezebben. Ezek szerencsére nem keselyűk, hanem hollók.

Egyikük közelebbről.

A hazánkban  rendkívül ritka vörös kánya is felettünk körözött.

Sok-sok szenvedés után elértük a P...lázi tölgyet. Azért valahol le kell írnom, hogy a teljes neve Picsalázi tölgy.  A Baranya megye földrajzi nevei szerint, a sellyei vásárba igyekvőknek volt itt megállóhelye, a folklórja pedig ez: "valamikor a vásárok alkalmával bort mértek, ill. pajzánkodtak a fánál."  Rég nem jár már errefelé senki, Sellyén se túl híresek már a vásárok. Mi most nem bort ittunk, hanem több liter vizet. A pajzánkodásról meg annyit, hogy én a p...-ba kívántam már a fát, amikor egy  meghágott vadvédelmi kerítés tetején, a hőguta közelében, allergiás prüszkölések közepette egy kiálló drót odaszúrt, amivel a férfiak a pajzánkodást elkövetik.

Függőleges panorámával próbáltam  ez az impozáns 600-as fát befogni.

Alig látszik ki a sűrűből.

A p...lázi kaland után ez a szocigrafikus mélységű panoráma kívánkozik. A tikkasztó hőségben,  visszaérve kiinduló helyünkre, a sósvertikei  (beszélő név!) egykori áfészboltot szerencsére nyitva találtuk. Sőt behűtött víz, kóla és kőbányai is volt a boltban. A kocsma már évekkel ezelőtt bezárt.  A falu egy árnyas parkjában gondoltuk elfogyasztani italainkat, de a szúnyogok rohama visszazavart minket a bolthoz.  Ekkor a boltos hölgy megszánt minket, és hogy ne kelljen a falusi alkeszek  stílusában a falat támasztanunk, kinyitotta a bolt melletti "raktárhelyiséget", amit egy nejlonozott szék, és két tuskó tett lakályossá.  Gyuri szerint életében most ívott meg először egy húzásra egy félliteres kólát, (nyilván ő volt a sofőr)  Robival mi is nagyon tudtuk most becsülni a hideg kőbányait. A sósvertikeiek kedvenc itala a kőbányai lehet, mert a bal oldali zsákokban gyűlnek a laposra taposott dobozok.

Kinéztünk a bogdásai tölgyhöz is.

781 cm-es kerülettel, erőtől duzzad hazánk legnagyobb tölgye.
Teljesen méltatlan környezetben van, Robi szinte elvész a fát körbevevő dzsuvában. Önkormányzat, Duna-Dráva Nemzeti Park?

Pár méterre tőle illegális szemétlerakó nyomai. Ha már úgyis Ausztriát akarjuk utolérni, akkor idemásolom a sógorok legnagyobb tölgyének környezetéről készült panorámát okulásul. Íme.
 
A bogdásai temető hársfája még nem éri el a listás méretet.

A sűrűben újramérjük a híres tótújfalui tölgyet is. Kéreghullás miatt már csak alig van 7m felett.

Impozáns fa.

A potonyi tölgy 550 cm körüli kerülettel szép fa, környezete is gondozott. Ide tett ismertető táblát is a DDNP.


A hőség elől a Drávában kerestünk menekvést. (Lukács Robi felvétele, )

Barcson egy zárt intézetben áll egy másik 700-as tölgy, ezt teljesen befutotta már a borostyán.

Végül a bélavári erdei fenyőre vetettünk néhány pillantást.

Búcsúzóul egy szép virág a vízvári erdőből. (Szél Győző: hegyi kék csillag )

2019. június 16., vasárnap

A Keszthelyi-hegységben

Jó sorsom ezúttal a Keszthelyi-hegységbe vitt.

A Keszthelyi-hegységről felszínes ismereteim alapján az a kép alakult ki bennem, hogy páratlanul gazdag kosborokban. És tényleg. Egy erdei úton megálltam, és 3 percen belül kosborokba botlottam. Ezeket tornyos sisakkosbornak azonosítottam, de nem ezekért a kétségtelenül szép virágokért jöttem.

Hanem ezekért. A hazai orchideák kétségtelenül szép és változatos virágok (néha meg  szinte tökéletesen egyformák, lásd pl. mocsári és pompás kosbor, vagy mecseki és Norden nőszőfű)  de közülük is kiemelkednek  a sallangvirágok, amiket egyszerűen abszurdnak tartok. A Keszthelyi-hegységben az adriai él, és kb. 1 perccel a tornyos sisakkosborok után meg is találtam 8 tövet.

Csak csodáltam, hogy miként tud ez ekkora mézajkakat növeszteni.

Teljesen valószerűtlen növénynek tartom, fel is vettem már tavaly a "bakancslistámra " őket.

Ha nem "romantikázza" el az ember a fotót, akkor ilyenek ezek.

Érdemes azért közelről megnézni őket.

Egy 10mx10m-es területen 8 tő volt.

Nem kellett még 20m-t sem arrább mennem, újabb 3 tövet találtam.

  Ilyen sok kosbort, ilyen kevés erőfeszítéssel még soha nem találtam.

Búcsúzóul még egy adriai sallangvirág...

... és még egy tornyos sisakkosbor trió.

Ez valami vajvirág féle.

Ez meg valami közönséges gaz, de nevét nem tudom.

Ez meg közönséges kigyószisz, még közönségesebb káposzta lepkével.

Két hely van az országban, ahol nívós keresztek tucatjait találhatja az ember, ez a vidék az egyik.

Ez a szép tölgyes már Rezi vára előtt van.

A vár maga.

A Tátika-hegy. Távolról jól látszik, hogy a hegy másként "bolyhosodik", mint a többi erdő. Ez egy védett ősbükkös.

Tátika vára szenvedő zoommal, ennek a képnek a párdarbja.

A legmagasabb falmaradvány.

Zalaszántó a magasból.

A tanúhegyek.

Búcsúzóul még egy szép panoráma.