Tölgyekről és nemzeti parkokról

A nap képe valahol a Gyűrűsaljból. Két figyelőjele is van a vadkanevészetnek: én és egy fekete gólya.

Két okból gondoltam ma egy hosszabb utat tenni a Hosszú-ág és a Pörbölyi-erdő
környékére. Egyrészt hitelesíteni ezt a szép fehér nyarat, másrészt megnézni, hogy miként
van a Gemenc legnagyobb tölgye, a szuláki (cimer-foki). A  nyár mérésből most sem
lett semmi. Jön fel a Duna. Most még csak 510 körül van, de egy-két nap múlva 700 fölé várják.

A Duna a Kádár-szigetnél. 1.

A Duna a Kádár-szigetnél 2.

Az Felső-Címer fok már megtelt.

Egy dendromán ember lelkét időnként átjárja az a vágy, hogy egy ilyen fát lásson. Lenyűgöző fa, már 650-es kerület körül jár. 

Jól van, persze ilyen matuzsálemnél egy kis száradás akad már, sok letört ág hever már a lábánál, de még mindkét fele életerősen tör a magasba.

Az északi oldala csupa moha. Odvasodik is, alattomosan.

Aztán betekertem az erdőbe, Gyűrűsalj felé az Alsó-Címer-fokot is érintettem.

 

Új fát nem találtam, de két vaddisznó táplálkozására felfigyeltem.

Mint beharangozó képemnél már említettem, egy pillanatra a háttérben egy fekete gólya is feltűnt.

Meg malacok is előkerültek.

Egy  etetőhelyen  egy egész család falatozgatott.

Az út hangulatához ez is hozzátartozik. Sár és ültetvény. Elgondolkodtam azon, hogy a múltkor egy bükki egy hektáros tarvágás hogy végigvonult az egész magyar sajtón. Mintha a nemzeti parkokban ez nem lenne természetes, nálunk. Tarvágás és ültetvény. Mintha nem lenne egy csomó olyan szó, ami nálunk nem ugyanazt jelenti, mint "másutt", "odaát". Ilyen szó például a "nemzeti park". Nálunk ebbe a szóba bőven belefér a tarvágás+ültetvény. Mi (és pl. egy rakás rétisas meg fekete gólya) együtt tudunk ezzel élni. De azért kíváncsi voltam, hogy például "odaát" Ausztriában is belefér-e abba a szóba, hogy "nemzeti park" egy kis intenzív erdőgazdálkodás.

Felkerestem a www.globalforestwatch.org oldalt. Ez az oldal mintegy félmilliárd műholdkép alapján figyeli, hogy hol, miként változnak az erdők. Ezen a térképen élénk színekkel jelölik azt, hogy a Gemencben 2000 óta mely területeken volt intenzív erdőgazdálkodás. Jól látszik, hogy az elmúlt 18-19 évben a Gemencben alig van olyan nagyobb terület, amit megkímélődött. Az is kivehető, hogy a Veránka-sziget déli része és a Kádár-sziget tényleg erdőrezervátum.
Ausztriának is van egy hasonló adottságú nemzeti parkja, a Donau-Auen, egy 93 km2-es ártéri erdő a Duna északi partján, Bécstől a szlovák határig.

Ez így néz ki a www.globalforestwatch.org oldalán. Tényleg kicsit mást jelent "odaát" a "nemzeti park" kifejezés, mint nálunk. A déli oldal nincs védettség alatt, de a védett északin tényleg alig van erdőgazdálkodási nyom.

A nemzeti parknak ma nem lett túl jó napja nálam,  ugyanis végigjártam a  Nyéki-Holt-Duna tanösvényt is. Az ez mellett álló régi nagy fűz megroppanása természetes.

A tanösvény "turisztikai attrakcióinak" az megroppanása már kevésbé az. A "madárfigyelő torony" az elmúlt években annyira ingatag lett, hogy le kellett zárni. Amúgy se nagyon érdemes felmenni a "toronyba." Teljesen benőtte az erdő, semmit sem látni. A padok, az asztalok hasonlóan ramaty állapotban, a tanösvény útvonalát lassan benövi a gaz, kidőlt fák hevernek rajta keresztül- kasul. A gemenci turisztikai fejlesztésekben a Gemenc Zrt. vitathatatlanul jobban áll, mint a nemzeti park, igaz erre a forrásai is megvannak.

Pedig a Nyéki-Holt-Duna szép.

Nagy kócsagok a partján.

Tündérfátyol, vízililiom a vizén.

Május végi erdő.

Ennek a cincérnek a képével búcsúzom.Szél Győző meghatározása szerint takácscincér.

Egy megbízható fél óra Keselyűsben

Írhattam volna "Unalmas fél órát" is címnek, de a pozitív hozzáállás nagyon fontos dolog.

A mostani időjárásra amúgy az a jellemző, hogy roppan változatos. Itt szerencsére csak távolról nézek egy nagy zuhét, és nem elszenvedem azt.

Itt meg jól látszik az, hogyha kék is az ég, azért néhány fenyegető felhő azért csak van mindig.

Következzenek akkor a megbízható keselyűsi percek, aminek főszereplői természetesen a szürke gémek. Itt társuk is akad, ...

...egy kis kócsag.

A Sároson messze a távolban megjelent egy rétisas, villámgyorsan lecsapott, és máris távozott is zsákmányával.
Ő erre a 30 másodpercre tisztelt meg jelenlétével, azt is csak diszkrét távolságból.

Olyan kiszámíthatatlan az időjárás, hogy ma reggelre vékony hólepel fogadott a Holt-Sió mellett.
(Csak vicceltem, ennyire azért nincs pocsék idő, de estenként még mindig előfordul, hogy bekapcsol a termosztát. Természetesen nyárfavirágzás van.)

Most mindenfelé a közönséges, de azért meglehetősen szép mocsári nőszirom nyílik.

Végezetül szürke gémmel búcsúzunk...

...akit megtekinthetünk vadászat közben is.

Taplós és Góga közt, avagy egy "alkotói válság" újabb bizonyítéka

A Suvatás, a Tolnai-Holt-Duna Gemencbe benyúló része.
Ma réti iszalag túrára szántam el magam, és ennek legbiztosabb területe a Taplósi-rétek.

A Sió-töltésen kerékpárral mentem a Suvatásig. Mivel régebben többször jártam már itt, ezért se térkép, se GPS nem volt nálam, mondván úgyis odatalálok. De rossz úton fordultam be és eltévedtem. Ilyen régen nem fordult elő velem.

Azt nem is részletezem, hogy kéthetes eső után mennyire volt jó ötlet kerékpárral tekerni egy ártéri erdőben.
Öt törzsű, alacsonyan elágazó nyár 640-es kerülettel.

A Gógai-gyepet nem legeltetik, a nyáj inkább az értékesebb Taplósi-gyepre jár, ahova viszont én ma nem értem ki.

A nyáj lakhelye ez a kis akácos, csupa holt fával.

Végre visszataláltam a töltésre.

Egy kis színes a végére.

Keselyűsben jó éve volt a vitézkosboroknak.

Ennyit akkor a vitézkosborokról idénről.

Völgységi temetőkben, avagy fát még mindig könnyebb találni, mint kosbort

Molnár V. Attila írja kosboros könyvében, hogy a falusi temetők a maguk alig gondozottságával, elsőrendű orchideás lelőhelyek. Én ugyan még nem láttam völgységi temetőben orchideát (de pl. Kishután  igen), de ez talán arra vezethető vissza, hogy májusban nem jártam még bennük, vagy nem azt figyeltem. Mindegy, adtam 1% esélyt egy temetőnek, ami tíznél már ugye 10%, ennyiért érdemes már elindulni. Amúgy is Bonyhádon volt dolgom, kis kerülővel nyolc temetőt terveztem hazafelé. A nyakamba zúdult eső miatt ebből 4 össze is jött. Indulásnak Bonyhádvarasd.

Persze semmi.

Itt a varasdiak Kálváriája volt egykor, ma már csak egy kereszt áll a helyén.

A temetőkben most zsályás-boglárkás együttes az uralkodó.

A mucsi  régi temetőben bíztam leginkább, mert ez nagy területen terül el, és nem túl gondozott.

A temető vége már beerdősült.

Itt is csak a zsályás-boglárkás gyep.

Templomkapu.

Mucsi régen nagyon jelentős település volt, amit a hatalmas plébánia is mutat. A kitelepítésig 2300 német lakosa volt, ma 430 van,  és talán ha tízen vallják magukat németnek. A falu honlapja szerint a nagy  népmozgások idején összesen 45.000 ember fordult meg a faluban,  de csak nagyon kevesen tudtak itt gyökeret verni.

Fachwerk

Mucsi jelentőségét mutatja, hogy két temetője is van.

Kosbort persze itt sem találtam, legfeljebb csak régről ismert sírokat nézhettem meg ismét.

Fát viszont találtam. A temető alatt az egykori iskola udvarán hatalmas, 350-es ostorfa. Na ez a fa sem az, amitől minden dendromán izgalomba jön, de úgy látszik fát még mindig könnyebb találni, mint kosbort.

Nem tudom, hogy csinálják a závodiak, de itt még a régi temetőben is példaszerű rendben állnak az öreg sírkövek, és a fű is nyírva.  Persze aki Závodot ismeri, az ezen nem csodálkozik. Innen kezdve viszont az özönvízszerű esőé lett a főszerep.