A fajszi Dunaparton

Pénteken még mindig egy kicsit magasabb volt az átlagosnál a víz. Kalocsán volt dolgom, és maradt még időm szétnézni a fajszi Dunaparton, ahol korábban Szél Győző járt, talált is fákat, de nem tudom pontosan hol. Én viszont más fákra akadtam.

Elég jó vízi világ van errefelé is.

Itt még örvendeztem azon, hogy piros fazékra akadtam, de hamarosan rá kellett jönnöm, hogy itt inkább ez a szeméthegy csúcsa.

Kosfej.

Biztató terep.

Öböl

Partján 708 cm-es nyárfa.

Pont a tövénél van a hódvár. (Egy itteni halászember erősített meg a gyanúban, mondta, ha estig várok láthatom is őket. Hát nem volt annyi időm.) Jól látszik, hogy a listaméretekből is levett jócskán a hódcsalád, mert kénytelen voltam a hódhoronyban mérni.

Elég jó kis pusztítást végeztek a környéken.

Újabb nyár, 780-as kerülettel.

Mikulás a füzesben.

A füzes maga.

A falu felé a Mikulásnál kevésbé vidám dolgok is hevernek mindenfelé.

És akkor még nem is beszéltünk az ártéri pet palackokról. Gyakorlatilag - mint már többször beszéltem róla- az ártér egy összefüggő szemétfolyam. végeztem is egy kis becslést, hogy a magyar szakaszon mennyi  pet palack lehet eldobva. 1,0-1,5 milliót kaptam.

A Donát-patak völgye

Az elmúlt hétvégén, májusi melegben, a nagyobbik lányommal a Hőgyész melletti Donát-patak völgyében tettünk sétát. A környék mecseki kirándulóhelyein - egy kolléganőm elmesélései szerint - már nyomasztó volt a tömeg.

Itt csak a horgásztavak mellett volt egy-két ember, a dombok közt már egy árva lélek sem. Turistaút sem vezet erre.

Ehhez a vadászleshez akartam kijönni, mert több mint egy évvel ezelőtt egy januári reggelen fantasztikus kilátás volt innen. Kíváncsi voltam, most is ilyen magával ragadó lesz-e a táj, misztikus ködök nélkül.

Most ilyen a kilátás innen. Talán, ha minden üde zöld, akkor még szebb. 

Ködök nélkül is szép, bár különlegesnek nem nevezhető.

Nagyon sok a vadászles erre.

Az első horgásztó a magasból.

A két tavat elválasztó nádas.

Kicsit szétnéztünk a domboldalba. Megérte, rengeteg tavaszi héricset láttunk.

Ellenfényben.

Játék a mélységélességgel. Persze az egyszerű bridge géptől ne várjunk csodát.

Most se.

Barázdabillegető, hol máshol, mint vadlesen.

Gémeskút.

C-betűs lepke.

A Malom-hegyi kilátó a szemben lévő hegyen, ahol már szintén jártam, és szinte alig látni már onnan valamit.

Góga

Gógát egyszer régebben a Gemenc legunalmasabb részének neveztem. Tegnapi utam megerősített ebben. Pedig az indítás a Kutyatanyai-rév környékén elég izgalmas.

A Kutyatanyai-rév persze annak idején még dunai rév volt, de hol van már az a régi Duna?

A Sió is jó nagy most, mert a Dunán is egy kisebb árhullám megy most le, majdnem elérve az elsőfokú árvízvédelmi szintet.

Eseménytelen kilométerek után egy bika került elő. A bikák agancs nélkül leginkább egy tapírra emlékeztetnek.

Aztán újabb kilométerek múlva egy jókora rúdlit veszek észre. Itt vannak még bikák, amiknek meg van még az agancsa.

Próbálom becserkészni őket, de észrevesznek.

Úgyhogy komótosan elvonulnak.

Itt már szenved a kis bridge gép.

Következzék egy rövid dendromán rész. Elég tekintélyes méretű, 442 cm-es kerületű szép nagy koronájú kőrisre akadok.

Korábban egy nagy nyárfát ismertem Gógában, amit még Szombathelyi Gergely talált. 2013-ban 680 körül volt, de már rossz állapotban. Most már totál halott.

Góga tele van 400-as tölgyekkel.

Itt is egy.

Nagyon magas a fiatalos, telepített erdők aránya errefelé.

A Sió és a feltöltődött részek.

Vizenyős rétek.

Tavasz  1.

Tavasz 2.

Csuszka

A Keskenyi-fok, a Góga leglátványosabb része felé tartok, de a magas víz utamat állja.

A járműpark a gógai házak, a régi "Fónagy-féle Köztársaság vagy Fónagy-féle birodalom " mellett.