Őszi gemenci bagatellek

Egy környékbeli erdésznek nincs igazi dendromán lelke. Bármikor, ha én elgyalogolok a keselyűsi tölgy mellett, mindig valami "szent sugárzásszerűséget" érzek, mindig valamiféle áhítattal és tisztelettel  nézek erre a hatalmas tölgyre. Néha odamegyek, megtapogatom, felnézek a hatalmas koronájába. Az az erdész, aki a minap az oldalába rikító jelzősprével  felírta a kódot, valószínűleg nem érzett hasonlókat. Csak remélni tudom, hogy a G 78-as jel nem a kivágás jele. Ha meg valami határjelféle, azt annyi más szomszédos fára felsprézhette volna. 
Frissités: Dombi Imre természetvédelmi őrtől sikerült megtudnom, hogy a G78 a magfa nyilvántartási száma a tölgynek. Szerencsére tehát utódjaival sokfelé találkozhatunk még. 
Legalább egy dologban tévedtem, az erdészek is olvassák  blogom,  Fodermayer Vilmos erdészetvezető az alábbiak közlésére kért meg.

A Bárány-foki kobolya.

A kellemes őszi napfényben szitakötők rajzanak.

Új telepítés.

Régi telpítés.

A Borrév-tó.

Csendes most a tó.

A Szilágyi-fok.

Sűrű levél-leves.

Leeresztették az egyik Széptölgyesi-tavat.

Egyből megjelennek ilyenkor a réti sasok. Négy darabot láttam.

Megérkeztek a Gemencbe az itt telelő kárókatonák első csapatai, de még nincsenek sokan.

Csendes a Sáros is.

A Sáros partján.

Figyelmes szemlélő itt a képen egy kisvasutat is felfedezhet. A Gemenc Zrt. minden jel szerint feladta a Keselyűs-Bárányfok szakaszt. Kíváncsi lennék, hogy a szekszárdi polgármesteri hivatalban dédelgetik-e  még ennek a városig történő meghosszabbításának  a tervét?

Nagy kócsag, furcsa nyaktartással.