A szálkai jégen

Bonyhádról hazafelé tartva rövid megálló a Szálkai-tározónál.

Magányos szárcsa bandukol a jégen.

Egy nagyobb lék körül gyülekeznek most a madarak.Mivel sokan vannak és sokat izegnek-mozognak,  ezért ez a rész most nem fagy be. A Balatonon ezeket a lékeket nevezik lihegőnek. Gondolom addig maradnak itt, amíg innen tudnak táplálékot szerezni. Az a sok kis fekete pont a jégen üres kagylóhéjak sokasága. (Ezt egy korábbi felhagyott lék partján tudtam megnézni.) Ezt ehetik a szárcsák, a kárókatonák halakért is lebukhatnak. De vajon mit esznek ilyenkor a tőkés récék?

A lihegő teljes nagyságában.

Egy másik magányos szárcsa.

Érdekes mintázatot hozott létre a jégre esett hó.

A nagy felületű jég hőtágulása miatt két helyen is feltüremkedések alakultak ki. Nem is tudom, mi ezeknek a nevük.A Balatonon ezeket túrolásnak hívják.(Köszönöm Pósfai György tájékoztatását.)

A kék cinkék ilyenkor a nád levelei közt telelő nyüveket és a nád magját csipegetik

Egy szakadár szárcsacsapat.

 

A másik nagy felgyűrődés távolról.

A második gyűrődés közelről. Ez mellett is volt egy korábbi lék, az ezen képződött vékonyabb jég jól kivehető. Mindenfelé szétszórt kagylóhéjak sokasága.

Jég 1.

Jég 2.

Szekszárd: Temetői tiszafák

Az alsóvárosi temetőbe baglyokat keresve tértem be, de más meglepetések vártak.

Az első kellemes meglepetés, hogy a helyenként parkszerű temető nyüzsög az élettől.

Rengeteg énekesmadár, ez itt éppen meggyvágó.

Nagy csapatban tengelicek.

A meglepetés a szovjet katonai síremlékművet határoló tiszafa fasor. A kép előterében egy 210cm-es kerületű fa.

Ez meg úgy 225 cm, hogy a különálló ágat nem is mértem bele. Azzal együtt- a tiszafák iránt megengedőbb a lista- már 250 körül lenne.

Ez a legnagyobb távolról. Mi itt a nagy meglepetés? Hát a koruk. Ezeket ugyanis kb.70 éve ültették, és máris  listára érettek, mégpedig a tiszafa állítólag a leglassabban növő fa, és életkoruknál csak úgy röpködnek az évezredek.. Bartha Dénes cikke szerint vastagságának gyarapodása az évi 1mm-t sem éri el.Ha ezt továbbgondolom, akkor most nem 200cm feletti kerülettel kellene rendelkezniük, hanem kb. ennek tizedével. Persze Bartha Dénes ismertetője is írja, hogy néha sarjak és törzsek összenőnek, és ez akadályozza a pontos kormeghatározást, vagy pontosabban a fa tényleges koránál jóval vastagabb lesz. Ez listavezető fáinknál is érdekes dilemmát eredményez, pl. a marcalin elgondolkodhatnánk,hogy ez egy fának minősül-e még egyáltalán? De nézzük csak tovább az érdekességeket!

A tiszafák életkorára vonatkozóan ez a fa döbbentet le először. Ez a gemenci vadászház előtt álló nagyobbik tiszafa, György éppen 263 cm-es kerületét méri le. A vadászház 1927-28-ban épült. Ez a fa tehát kb. 90 éves lehet, a fenti növekedési szabály szerint vagy 30cm-es lehetne. Nagyon egybe van, de lehet, hogy ez is 8-10 szoros összenövése? Én először arra gondoltam, hogy jóval korábbiak, mint a vadászház. Egy régi térképet találtam is, ahol itt már a 19.sz.-ban épületet jelölnek. De aztán egy 1930-as évekből származó fotón láttam a csöppnyi tiszafákat. Ezen az 1955-ös képen sem nevezhetők még óriásinak.

Pontos időetalonnak számítanak a szekszárdi megyeháza udvarán álló tiszafák Ezekről tudjuk, hogy  1836-ban ültették őket, amikor Esterházy Károlyt beiktatták főispánná. Azt is feljegyezték, hogy a család szentgáli erdejéből - a ma már sajnálatosan  pusztulófélben lévő tiszafás erdőből- hozatták a három, már erőteljesebb állapotban lévő példányt. Ezek tehát kb. 200-220 évesek lehetnek. A fenti szabály alapján lehetnének kb. 60-70cm -es kerületűek. Erre mindegyik 200cm feletti. Ezek is összenövések mind? Minden tiszafa összenövés? Ki érti ezt?

A Dunánál

11 nappal ezelőtt voltam kint a Dunánál rekorddöngető nagy hideg idején. Azóta nem volt egyetlen egyszer sem fagypont fölött a hőmérséklet. Logikusnak tűnt, hogy akkor most sokkal több jég kell hogy legyen. De a Duna nem az én logikám alapján működik.

Az első öböl

A Duna a vonuló madarak számára is fontos irányjelző, szinte mindig nagy csapatokba látom a vonuló madarakat a folyó környezetében.

Jég a folyón

Jég a parton

Feltorlódott jég az öbölben.

A második öböl.

Lassan alkonyodik.

Harmadik öböl

Hiába van egy ismerősöm kerti tavában 40cm vastag jég, itt az öbölben csak beszakadt alattam,szerencsére csak bokáig érő vízben, úgyhogy sietősen indultam visszafelé a hídhoz, a legszebb alkonyi perceket meg sem várva.

Rövid téli séta Bárányfokon

Kemény az idei tél. Novemberben még bimbózó hunyorokat fényképezve nem gondoltam volna, hogy ilyen lesz.

A Borrév-fok.

A természetesség a mesterségessel találkozik.

Zöld küllő.

A kemény tél kevés pozitív hozadéka, hogy nem kell gumicsizma ahhoz, hogy a Borrév-tó ingoványában gyalogoljak.

Ugyanaz a másik oldalról.

Gondoltam, kicsit sétálok a Borrév-tó jegén, de aztán  jégre lépve a roppanó hangok után elhagyott a bátorságom. Időm se maradt.

Bezzeg mások össze-vissza totyogtak a Szilágyi-fok jegén.

A Szilágyi-fok.

Mostanában mifelénk: Hat téli bagatell a Szekszárdi-dombságból

A Várhegy (Schloßberg) Kakasd előtt, a Sötétvölgyi-tó felett.

A Sötét-völgy a kilátóból.

A tó a kilátóból

Jég a tavon

Az Erzsébet-rét öreg tölgyei

Az Erzsébet-rét behavazva

Zajlás, bagoly

Ma ismét kiugrottam a Dunához zajlást nézni. Nagyon hideg volt megint, szürke idő, és egy kis hó is esett.

Haladjunk azonban szép sorjában! Kaptam egy fülest, hogy egy városi tiszafán 11 fülesbagoly él. Én a sűrű lombkoronában csak hármat vettem észre, ezek közül egy fotózható is volt.

A wikipédia ezt írja róluk.: "Október végén, novemberben kisebb-nagyobb csoportokba verődve, 8–10, de néha akár 80–100 példány is együtt tölti a napot. Nyugodtan pihennek tűlevelűeken, gyakran városok, falvak belterületén álló lucfenyőkön. Ha nem zavarják őket, évről évre felkeresik a helyeket. "

Aztán mentem ki zajlást nézni.

Feltorlódott jégtáblák.

Jég

Egy óra múlva ismét a suliban voltam.