2016. szeptember 29., csütörtök

Mostanában mifelénk: A Szekszárdi-dombságban

Szép csendes, napfényes koraősz, dögunalomba fulladó képsorozatok. Kilátás a bati-kereszti kilátóból a Völgység felé.

Távoli füst

Tanya a Sióparton

Ezek a hernyók a "ronda szőrös" kategóriába tartoznak
Visszatértek a szürke gémek a Sárosra
Szeptemberi végi Sáros

Szokásos őszi bagatell

2016. szeptember 17., szombat

Őszi füzértekercs-túra a Szenes-legelőn

Györkönyben akadt dolgom, ahol Hidasi Márk kalauzolt, például a Pincehegyen. Bizonyos szempontból Palkonya, Villánykövesd, Hajós - a balatoni és hegyaljaikat már említeni se érdemes- messze elbújhat az itteni pincefalu mögött, de erről bővebben majd a másik blogomban. Ez a kép a diófa okán került most ide. Az itteni svábok is tudták, hogy a borhoz milyen jó megy a dió, így az egész pincefalu lényegében egy diófaligetben áll. Ez a itt a legnagyobb, de csak 280cm-es.

Erről a zsálya képéről már sejthető, hogy ennek a túrának is az előző mintájára történt a névadása, lásd a mákos tésztát és Esterházyt.

Itt kellett volna füzértekercsnek lennie. A múlt heti utam során a Szekszárdi-dombságba szenzáció lett volna füzértekercsek találni, mert ott eddig senki nem talált. Itt viszont állítólag van.

Itt azért nehezebb látványos képet csinálni, mint a Dolomitokban.

A kései szegfű lett túrám sztárja. Védett, 5000 Ft-os

Őszi kikerics is akad

Egy kis láprét valami légivadász-fajtával

A legelőt most az aranyfürt színezi sárgára

Gazok

Tipikus

Keleti kéneslepke

Pannon csigák

Imádkozó sáska

Elmentem Bikács felé egy másik rétre is, de ott se volt semmi. Illetve őzlábgomba.De azt ne fényképeztem, hanem megettem.

2016. szeptember 11., vasárnap

Füzértekercstúra Kakasdon

Esterházy írta egyszer, hogy ő mindig szerette a menzán azokat az ételeket, amiket arról neveztek el, amiben feltűnően hiányt szenvedtek, mint például a mákos tésztát.Ennek a logikának alapján neveztem el én is ezt a túrámat.  


A Kakasd melletti, birkák által karbantartott domboldalak felé indultam. Az odavezető dzsuvásban nagy diófa. Most, hogy a közönséges diók is bebocsájtást kaptak 300 cm-től a Pósfai-listára, érdemesnek gondoltam  rámérni erre, de cserbenhagyott a szemmértékem.

Arra gondoltam, ha nem találok füzértekercset errefelé, akkor is érdemes lesz errefelé bóklászni, mert itt mindig van valami érdekes. Ekkor a semmiből a fejem felett 10m-re elhúzott egy rétisas. Mire fényképezőgépemet hadra fogható állapotba hozom, már messze jár.

Végül felkapaszkodom a dombtetőre, ami a Szekszárdi-dombság legszebb kilátópontja. Sokkal szebb hely ez, mint a bati-kerereszti kilátó, de meg kell érte szenvedni. (Most nyilvánítottam kb. harmadszorra a Szekszárdi-dombság legszebb részének ezt a turistautak által gondosan elkerült vidéket.)

A másik irányba tekintve.

A szemközti domboldalon a kakasdi borókás.

A Mecsek és a Széptölgyesi-tavak

Szerintem logikusan gondoltam, hogyha valahol találhatok őszi füzértekercset a Szekszárdi-dombságban, akkor ezek a domboldalak lehetnek csak. De nem találtam. Itt már korábban ráakadtam héricsere, eper gyöngyikére, nagyezerjófűre..

Őszi kikericcsel vigasztalódtam.

Van itt fehér változat is

A réteket itt erősávok tagolják, amik általában sokkal áthatolhatatlanabbak, mint ez, ahol még járnak a birkák.

Izzik a galagonya ruhája

Atalanta lepke

Hatalmas dzsuván átvergődve érem el a borókást. Itt is átnézem a domboldalakat, de semmi. Először bánom meg, hogy rövid nadrágban jövök, pedig a 32 fokban jó ötletnek tűnt.

Továbbhaladva a dzsuvában váratlanul egy listás (410cm)-es eperfába botlom. Jó öreg lehet, kettényílt már, ahogy az ezeknél szokás, és potyognak már az ágai is. 

Aztán löszszurdikok által szabdalt iszonyatban az is eszembe jut, hogy már többször megfogadtam, hogy ide nem szabad rövidnadrágban jönni, bár lehet, hogy egy lovagi nehézpáncélzat lenne csak a kielégítő viselet. (Abban meg haladni nem lehetne)

Ebbe a löszkútba se célszerű beleesni.

Aztán kiugrom az utóbbi időkben dögunalmassá vált Széptölgyesi-tavakhoz.

Tőle sem jöttem lázba

2016. szeptember 4., vasárnap

Mostanában mifelénk

Mostanában mi délutánonként kijárunk Szálkára úszni egyet. A víz még mindig kellemes és ritka élmény szarvasbőgésben az erdő szélén úszni úgy, hogy rendszeresen jégmadarak cikáznak és bakcsók röppennek fel.

A parton légivadászok

Persze lefényképezni csak a hattyúkat sikerül

Őszi szex

Nyugi

Kis séta a tavak körül

Ugrás a Gemencbe. A Borrév-tónál már régebben mértem ezt a szilt, de nem emlékeztem a méretére. Hát felejthető is...

Nyár végén néha nagy csapatokban összegyűlnek a madarak. Borrév tavon most csak egy nagy kócsag és sok tőkés réce

Szitakötő a Borrév-fok partján

A Borrév-fokban áll a víz

Sárosi kárókatona szürke gémmel

Azok a bizonyos hullamerev sárosi szürkegémek

Holt-siói változat

Hátfői változat

 Fecskefarkú lepkék harca egy virágért a töltésen

A győztes

Szemes lepke a töltésen

Gyönygházlepke

Gyöngyházlepkék

A gévagomba megpillantása általában örvendetes dolog, de aggodalomra ad okot, ha ez éppen a Kutyás-tölgyön van