 |
| Egy olyan útvonalon indultam el, ahol még nem jártam. Nem sikerült jó időt kifognom. |
 |
| Az amatőr fotós végső témakimerülésének biztos jele ha szamárkórókat kezd el fotózni |
 |
| Ezt csak fokozza, ha már pongyolapitypangot fotóz |
 |
| Bátaapáti a magasból már szép látvány |
 |
| A lefelé vezető szurdik mentén álló szép molyhos tölgyek már némi dendromán élményt is felidéztek |
 |
| Egy másik |
 |
| Ezen a szurdikon már igen nehéz végigmenni |
 |
| Az első jég, az első hó. |
 |
| Nemrég Grábócon egy helyi vállalkozó jóvoltából új impozáns kilátó épült. |
 |
| A Kéktúra falun áthaladó szakasza is módosult egy kicsit, hogy ezt a szép kilátópontot érintse. A Kéktúrából kiágazó kék háromszög jelet kell követni, de nehéz eltéveszteni, mert egyrészt a torony jól látszik, másrészt a felvezető utat táblácskák jelzik. |
 |
| A kilátó a nevét onnan kapta, hogy nem messze az erdőben egy szép Mária-szobor van. |
 |
| A nádasdi stílusú alkotást a Schroth család állíttatta a 19.sz. vége felé |
 |
| Aki kissé lusta, az a temetőig hajthat autóval. A régi sváb temetőt itt már benőtte a vadon. |
 |
| Szép kereszt a vadon egy tisztásán |
 |
| A közelgő esős hidegfront előtt gyorsan kiugrottam a mázai Vadvíz-árokba. Két dolgot vártam itt: 1. Nagy bükkök 2. Egy izgalmas szurdik |
 |
| Nagy bükköknek csak csonkjait láttam,de ezek sem voltak méretesek |
 |
| Rengeteg csuszkát láttam |
 |
| Első találkozásom a Vadvíz-árokkal |
 |
| Itt minden kő fekete, szenes |
 |
| Egy régi elfalazott tárna ezek után már nem volt annyira meglepő. Itt már a 19.század elején bányásztak 1966-ig. |
 |
| Nagy erők dönthették ki ezeket. |
 |
| Az utolsó értékelhető virágszépségek: Harangvirágok, |
 |
| Tipikus |
 |
| Nem egy szurdokvölgy. Az avar helyenként fél méter vastagon takarj a patakot. Végül is nem bizonyult ez a patakvölgy sem nagy kalandnak, nem kell módosítanom a Keleti-Mecsek Top 10-ét. |
 |
| Valami kilátásféle, miután felkapaszkodtam a völgyből |
 |
| Hitvány kis erdőcskék, tarvágásokkal |
 |
| Még ez volt a legszebb fa utam során |
 |
| Zsidócseresznye |
 |
| Ismét a Vadvíz |
 |
| Hazafelé beugrottam még a Széptölgyesi-tavakhoz. Semmi érdekes nem volt |
 |
| A Duna-erdőben |
 |
| A Sió |
 |
| Alkony 1. |
 |
| Alkonyi percek egy kis szivárvánnyal |
 |
| Alkony 2. |
 |
| A keselyűsi tölgy |
 |
| Sárosi pillanatok 1. |
 |
| Sárosi pillanatok 2 |
 |
| Sárosi pillanatok 3. |
 |
| Pillantás a mecseknádasdi Kálváriáról a Templom-hegyre |
 |
| Ugyanez a schloßbergi kilátóból |
 |
| A Templom-hegynek több fantasztikus szurdoka van. Az Altgrund (Réka-völgy) felé is mutat egyet a térkép. A hétvégén ezt is felderítettem |
 |
| Ez messze nem olyan grandiózus, mint az északkeleti oldal szurdokai. Itt egy kb. 2m-es lépcső |
 |
| Hamar véget ér a sziklás rész |
 |
| Az elkeskenyedő felső vég |
 |
| Fiatal bükkös |
 |
| Patak |
 |
| A nádasdi Kálvária nappal... |
 |
| ...és éjjel |
 |
| A "Hova menjek, ha Bonyhád felé van egy szabad órám?" dilemma hatására jutottam el a Brányoki-erdőbe, ahol persze már többször jártam, és le is írtam róla olyan mondatokat, hogy a "Brányoki-erdő nem túl érdekes." És ez így is van. |
 |
| Hol van már a nyári kabócazengés? |
 |
| Itt a fák nem nőhetnek sokáig, mert gyorsan tarra vágják őket, az erdő egy része most is ebben az állapotban van. |
 |
| Két szép szorosan összenőtt cseresznye |
 |
| Céltalan bóklászásaim eredményeként a tározó partjára az akácos szélén értem. Az egykori legelő kútja. |
 |
| Az akácosban is többször jártam. Először és utoljára 2010 januárjában mértem itt. Sok minden történt azóta. Például a Pósfai-lista is szépen kibővült akácokra. Akkoriban 16 fát mértem itt 300 cm-es kerület felett, amiből még jó pár ma is áll. |
 |
| Időről-időre megjelennek itt fűrészes emberek és vágnak ezt-azt. |
 |
| Arra már nem is emlékszem, hogy melyik volt a legnagyobb. Az se biztos, hogy meg van még. |
 |
| Az akácosok nem hoznak létre álomerdőt, ez tény. Sok a gaz, kevés a biodiverzitás. |
 |
| Tipikus |
 |
| Ez is. |
 |
| A végére egy szelfi. |