Orchideák Keselyüsben

Több mint egy hete voltam Keselyűsben, amikor a felfedeztem a pókbangókat, de a kosborok
akkor még nem nagyon nyíltak. Ma egy lyukasórámban kiugrottam megnézni a fénykorukban
lévő vitézkosborokat

A tavalyi helyek mindegyikén láttam az idén is 

Nagyjából a tavalyi állománysűrűséggel és egyedszámmal

Tarka kosbor is akad

Szép ahogy pompáznak a többi tavaszi virág közt

A pókbangók is jól vannak, de most még jobban elvesznek a fűtengerben. Nagyon kell
vigyázni a taposással, én magam sem álltam neki egyedszámot számolni, meg egyéb
 marhaságot csinálni, csak úgy távolról odaköszöntem nekik.
 Mégiscsak 100.000 Ft tövenként az eszmei értéke.

A tengelici réteken

Nyári ludak húznak el a tengelici gémtelep mocsarából

Szürke gémek

Kis kócsag. Olyan érzésünk volt, mintha egy reptéren járnánk. Csak állunk a domboldalban és nézzük a fel és leszálló madarak tucatjait. Jó messze voltunk, a madarak szemlátomást ügyet se vetettek ránk. Nem régóta ismert ez a gémtelep, én először Kalotás Zsolttól halottam róla. Azt hiszem, ezt is ő derítette fel.

Micsoda domboldalról tekintheti az ember a mocsarat! Agárkosborok garmadája, és ez még csak a kezdet.

A nagy részük már elvirágzott

Én ennyi kanalasgémet ilyen kis helyen még nem láttam

A rekettyés közepén, mindenféle fantasztikus madárrikácsolás és egyéb zajok kíséretében

A mai nap sem múlik el pókbangó nélkül.

Ez egy olyan virág, amit még nem ismerek

Fényben az osztrák zsálya

Ernyős sárma

Réti kakukkszegfű

Itt élnek a madarak

Az élőhely másik nézete. A következőket sikerült Zsolttól illetve szekszárdi madarászoktól megtudnom: Tengelic hatalmas határában rengeteg védett rész van, főként a Mezőföldi Tájvédelmi Körzet területén belül. Néhány évvel ezelőtt, főként a Kabszeg-tótól egy csomó gém ide költözött. Innen kétfelé járnak táplálkozni, egyrészt a Gemencbe, másrészt a rétszilasi tavakhoz, simán lerepülve napi 60-80 km-t. Hogy miért költöztek ide, és hagyták el a hatalmas Kabszeg-tavat, az rejtély.  

Vannak itt lepkék is. Ez pl. bogáncslepke

Visszafelé Alsótengelicnél megakad a szemem egy listás ostorfán. Centim nincs, de hatalmas a törzse, majd később megmérem.

Hőgyész: A Steinbrunnen környékén

Lapostestű acsák

A Steinbrunnen környéke

A Steinbrunnen régen fontos helye volt a hőgyészi sváb gazdáknak.  Innen vették a vizet a környék szőlőihez is, de összejártak ide "ejtőzni" is.. Aztán a svábok nagy részét kitelepítették, a szőlők is megfogyatkoztak, a kút pedig az enyészetté vált. Ebbe a jóérzésű hőgyésziek nem törődtek bele. Feltárták a kutat, felkutatták történetét, aztán nemrégiben helyreállították. De nem csak ezt, hanem a környéken sok minden mást is. Nagyon becsülöm a hőgyészieket, tényleg egy olyan falu, amin jó érzés végigmenni.  Vannak is polgári hagyományai Hőgyésznek, a Mercy és Apponyi grófoknak uradalmi központja volt, mezőváros sok zsidóval, svábbal.  Ma már nincsenek zsidók, sváb se sok,  a mezővárosi rang is rég a múlté, de a legjobb értelemben vett  civil kurázsi még úgy látszik él.

Árnyak

Ma már itt kevés a szőlő, de a  földeket gondosan művelik

Nemrég állították helyre ezt a Stasskapelle-t is.

Végül lepkézés, rovarászás lett belőle. Vörös szemeslepke

A nagy fogás, farkasalma lepke. Régóta vártam már egy ilyen találkozásra.

Fazekas Imre nagyszerű művében (Tolna megye nappali lepkéi, Szekszárd 1992) így ír a fajról: "A populációk rendszerint szigetszerűek, az élőhelyek többsége lassan teljesen megsemmisül. Igazi trópusi szépségű pillangók, végleg eltűnhet a megyéből. " Szerencsére nem így történt.

Közönséges acsa 

A bogyiszlói orchideás erdőben

Az idei év se múljon el úgy, hogy ne nézzem meg a bogyiszlói orchideást, gondoltam, és így
is tettem ma délután.

Újszerű helyen, irgalmatlan dzsuvában léptem az erdő területére. Arra gondoltam itt ember nem járt évtizedek óta, de aztán érdekes nyomokat találtam. ( Soproni Ászok) 

Érdemes volt ide is betérni, mert itt volt egyedül madársisak

Aztán kiértem a hagyományos betérési helyemhez, az egykori tóhoz.

Nadálytő halványabb színváltozat

Élőhelyfotó

A vitéz kosbor állománysűrűsége helyenként elég jó az idén is

Jöjjön egy kis "lírázás" a fotók terén. Szerencsére a nap is kisütött egy rövid időre.

Fényben 

Ahol ez megjelenik, nincs már kosbor. És elég nagy területet elhódított már. Az aranyvessző.

Ők is valami normálisan bejárható utat kerestek, mert kosborozni jöttek. Van is egy, de tudni kell, hol kell rácsatlakozni. 

Kosborozás a Sötét-völgyben

Bíboros kosbor

A minap idéztem, hogy Dr. Kiss Gábor és Kovács László Tolna megye természetvédelmi területeit bemutató egyébként remek kis füzetkéje szerint a Sötét-völgyi erdő az "orchideák paradicsoma". Itt külön is megemlítették, hogy sok a a bíboros kosbor. Én tavaly nem találtam, de Tóth István Zsolt adatai közt is szerepelt egy nagyon kisszámú populáció a Sötét-völgy egy eldugott szegletében, Ma kimentünk erre a helyre, de nem találtunk semmit. Csalódottan bandukoltunk tovább, amikor mintegy 500m-re az előző helytől ráakadtunk először csak egy csodálatos tőre.

Részletek

Lakója

Aztán a közelben még öt példányt láttunk, az első ilyen koszlott.

Aztán van ép, de nem nagy példány

Egy sok fehér szint tartalmazó példány

Játék a mélységekkel

A maximális állománysűrűség

Bundás bogár

C- betűs lepke

Nehéz szagú gólyaorr

Sárga árvacsalán

Gyeprészlet

A medvehagyma virágzás ideje van,  sokféle rovar nyüzsög a virágon

Csuszka. A fekete dió termését valahogy beszorította a kéreg közé, és valahogy a diót  is feltörte, aztán ebből falatozott fejjel lefelé.

Nagy fakopáncs

Mostanában a Mecsekből jönnek mindenféle látványos képek, amint a   medvehagyma tengerként borít mindent. A Sötét-völgynek sem kell helyenként szégyenkeznie

Salamonpecsét

Aztán nagy meglepetésemre hazafelé tartva a tavaly rengetegszer végigjárt turistaúttól 5 m-re is találtunk két tövet. Szinte biztos, hogy itt tavaly nem volt egyetlen egy se.

Ez a másik. Az egész utunk még két óráig sem tartott, mégis mennyi érdekességet láttunk. Nem kell lebecsülni szerény dombságunkat, mint azt már többször igyekeztem bemutatni.  Az viszont bosszantó volt, hogy a hétvégi nagy forgalomban bunkó terepjárósok egész a Haramia-forrásig hajtottak járgányaikkal, keresztül- kasul az erdőn, ordibálva, üvöltözve bazdmegezve.