A szálkai hárs és az akácos

Végre úgy mentem Szálkára, hogy centit is vittem. Így meg tudtam mérni azt a hárst, amit már régóta kinéztem. Erőteljes, szép fa, 470 cm-es kerülettel.

A faluban az egykori erdészet nemrégiben lebontott épülete mellett áll, a Kossuth Lajos
utca 61-es számú telken. Az itt álló épület korában a Batthányi -uradalom épülete volt.

Jakabnapi aggófű. Azt olvastam róla, hogy Németországban a lovak elsőszámú
közellenségévé vált ez az ott  nem is oly régóta megjelent növény. A magyar lovak
vajon már ismerik és nem legelik? Májkárosító mérgeket tartalmaz.

Utam fő célja az akácos állapotának ellenőrzése volt.

Az ellenőrzés nem tartott sokáig, mert a borús, esőreálló idő, de még inkább az embermagasságú
csalán a terv átgondolására késztetett.

Majd inkább februárban járom be a területet, addigra talán  a hó is lenyomja egy kicsit a  a gazt,
és akkora úgyis kitiltják az erdőjárókat a Gemencből a "mindenki agancstolvaj"
elv értelmében.

.

Először 2010 telén jártam itt, akkor sem volt könnyű terep.

Tavaly szilveszterkor rémülten fedeztem fel, hogy favágók tevékenykednek a területen, gondoltam megnézem, mire jutottak.

Barátcinke a sűrűben

Szerencsére a nagy fákat nem vágták ki, csak az ágaikat aprították.

Úgyhogy maradt bőven 300 feletti akác errefelé

A legnagyobbat nem találtam, igaz nem volt nálam GPS.

Azért nem jöttem hiába.

Mindenestre most még nehezebb terep lett, mint eddig

A terület közelében megy el a kéktúra

Búcsúzóul

Szeptember végén a Szekszárdi-dombságban

Kilátás a Geresdi-dombság irányába a Szálka melletti templom-hegyről

Kora őszi színek

Boglárkalepke a sűrű fűtengerben

Meleg őszi hangulat

Bodobácsok sütkéreznek a gyenge napféynban

Kilátás a szálkai Oberwald felé

A nap vége

A Borrév-tó környékén

A Szilágyi-fok kora őszi díszletekben

A  Borrév-fokban most sok  avíz.

Királyi vad a sűrűben háremével

A tó környéki mocsaras vidék

Tőkés réce

A Borrév-tónak két foka van, ez a kisebbik

Tőkés récék

A Borrév-tó környéke

Füzek a tó partján

A Borrév-tó nagyobbik foka

A Sió

Gemenci utonállók

A Sáros partján

Ma reggel  elhatároztam -a tegnapi professzionális természetfotósokkal folytatott beszélgetésem hatására is-, hogy csakis kizárólag a nálam lévő Sony DSLR kamarával fogok fotózni 100-300-as objekívvel, mert az nem lehet, hogy annyira béna legyek, hogy egy kis Sonyval jobb képeket csinálok.  Ma minden képet RAW-ban készítettem, a gyári konvertáló alapszintű kezelését már tudom. Persze a finomságokon még sok múlhat. Terepnek a szokásos Sárost választottam, de most gumicsizmában hosszan bejártam a partját. Azt hamar elhatároztam, hogy olyan Isten nincs, hogy én egy lesben gubbasszak órák hosszat és várjak, inkább  a "cserkeléses" technikát választom. Lelkem legmélyén ugyanis még mindig dendromán vagyok, és ismert okokból a fák nem jönnek a lencse elé. Le is gyalogoltam vagy 8-10 km-t ma is.

A gyors gép előnyei

Nem mert sokáig szembe jönni velem

A nagy gép óriási előnye, hogy gyorsan fókuszál. Ilyen képre nem nagyon esélyes egy kis gép. De adós marad a gép-  az én kezemben-  a tűéles képpel.

Sebesség. A bokorból hirtelen felugrott egy szarvastehén.csak úgy hirtelen odalőttem. Ez lett belőle, a fara kiélesedett. Kár hogy nem a feje.

A Sáros

Tipikus

A Sárosban most bőven van víz, a Duna földuzzasztotta. A kis fokokon hegyi patakokat megszégyenítő sebességgel áramlik a víz a tóba.

Rét

A reggeli napfényben rengetek acsa és szitakötő kavargott

Karakteres fa

Nyiladék

Már régóta szerettem volna jégmadarat fotózni. Most összejött, de valahogy nem lett ez a kép se jó.
A kis Sonym ezt szebben hozta volna.

Ezt a képet viszont még így se

Ezzel a képpel most már elégedett vagyok