Ma Sárköznek egyetlen egy folyója van, ez a Duna. A középkorban azonban nem ez volt a helyzet, hanem öt jelentősebb folyója is volt: A Sárvíz, a Báta, és három jelentősebb Duna-ág.(Kis-Duna, Keselyűsi-Duna, Nagy-Duna) Nézzük meg mi maradt ezekből.
|
Marsigli 17.sz.végi-18.sz.elején készült térképe. |
|
Mikoviny 1742-es térképe a Sárköz nagy folyóival, ami a Báta és a Kis-Duna
közt egy másik ágat is ábrázol |
|
Böhm 1772-es térképe a Sárköz nagy folyóival. Ez már nagyon pontos
térkép. Érdekes, hogy a Kis-Duna már nem volt kapcsolatban a Nagy-
Dunával az északi végén. (Térképek forrása a hungaricana.hu) |
A Sárvíz
A Sárvíz történetéről és a ma fellelhető állapotokról már évekkel ezelőtt készítettem egy kis összeállítást a
CsaTolna honlapjára. Blogomban is
írtam már róla. Szekszárdtól északra tehát még fennmaradt egy-két holt medre. Szekszárdtól délre azonban ma szinte nincs nyoma.A Szekszárdi-Séd patak medre haladhat az egykori Sárvíz medrének helyének, délebre a Szekszárd-Bátai főcsatorna, majd pedig a Lajvér-patak.
A Gemenc történetéről szóló részben azt írtam róla, hogy a középkorban egészen Fehérvárig hajózható volt. (Más források csak Szekszárdig említik, de ez nyilván időszakonként változhatott.) Igen jelentős volt tehát a szerepe, és a legjelentősebb sárközi települések (Báta, Szék,(Cikádor), Ete, Szekszárd) a partján feküdtek. A Sárvizet semmiképp se úgy képzeljük el,mint egy nyílegyenes folyót, mindig is rengeteg ágra szakadt, és a mellette futó Bátával pókhálószerű szövevény, fokok, erek és oldalágak tucatjai kötötték össze, ahogy azt Mikovinyi térképén is láthatjuk.
A Báta
A Báta a Dunából kiszakadó oldalág volt. Közös a neve a Sárköz déli részén található településsel, amit gyakran hívtak Bátafőnek is, mert itt érte el a Báta folyó -akárcsak a Sárvíz- a Dunát. A római Alisca, és a középkori györkei vár is annak köszönheti létét, hogy a Báta is hajózható volt. Alisca és Györke vidékéről
már készítettem blogbejegyzést.A Bátában északon ma is sok a víz, kiöblösödő részei tószerűen fennmaradtak. A Báta elnevezést Bátaszék környékén felváltotta a Pösze.
|
A Báta Őcsény közelében |
|
A Báta Őcsénytől délre már elveszti minden szépségét. Medre egyesül a
Szekszárdi-Séddel és unalmas csatornaként kígyózik dél felé, hogy aztán
Bátaszék alatt visszatérve középkori mederhelyéhez, Bátánál elérje a mára
már holttá vált Dunát. |
A Lankóci-Kis-Duna
A Kis-Dunánál
nemrég jártam. Őcsény határában most száraz a medre, de délebbre összeszedi magát, Decsnél már van benne kis víz, és a gemenci töltést a elérve a lankóci gátőrháznál már szinte folyócska benyomását kelti. Visszafolyó-Dunának is nevezték, mert nagyobb víz idején Duna felől vissza fölfelé nyomult benne a víz, annyira kis esésű volt.
|
A Lankóci-Kis-Duna Decs határában. |
|
A Lankóci-Kis-Duna a Gemenci töltés előtt a 2010-es csapadékos évben. |
A Keselyűsi (Ásás)-Duna
Itt foglalkoztam vele
A nagy Duna
A nagy Dunával most nem foglalkozok. Nyilván a történelmi nagy Duna a Tolnai-Holtág, Sió, Decsi-Kis és Nagy-Holt-Duna, Grébeci- , Rezéti-, Csertai- Káposztás-,Vén-Duna vonalon kereshető.
Elérkeztünk végre a fő kérdésünkhöz:
Melyik Duna-ág volt középkorban a fő meder és melyik a megyehatár?
Az első kérdéssel kapcsolatban a következő megállapításokat tettem korábbi bejegyzéseimben:
A középkorban a fő Duna-ág a maitól jóval nyugatabbra húzódott. Ezt egy korábbi bejegyzésemben a mai
Lankóci-Kis-Dunával azonosítottam.
Ennek alátámasztására a következő érvek hozhatók:
1.
Lázár-deák térképe . Lázár-deák térképe a Sárköz környékét alapvetően helyesen ábrázolja. A Sárvíz, az egyes települések elhelyezkedése helyes, megfelel a mainak, és a történelmileg igazoltnak. Információi az adott helyről valószínűleg helyesek voltak. Ez alapján feltételezhetjük, hogy tudatosan rajzolta nyugatabbra, - azaz Bajától jelentősen nyugatra- a legszélesebb Duna-ágat, míg Baja szomszédságában csak a vélhetően a Vajassal azonosítható oldalág húzódik.
2. Ennél jelentősebb érvnek tekinthető Sümegi József 1990-es évekre tehető kutatási eredménye, amit az alábbi képen teszünk közre. A jeles történész hosszú évek levéltári kutatása alapján készítette el a középkori Sárköz térképét, amit főleg a fellelhető középkori okleveles adatok alapján állított össze. Ennek a térképnek a számunkra legérdekesebb része az, hogy a fő Duna-ágat a Sárköz közepén ábrázolja. A vonalvezetésből megállapítható, hogy ez nagyjából a mai Báta és a Lankóci-Kis-Duna közt folyt. Őcsény ettől a fő Dunától nyugatra fekszik, meglepő módon azonban Decs keletre. Az még meglepőbb, hogy Etét teljesen rossz helyre teszi. Asszonyfalvát is a Dunától keletre ábrázolja. Asszonyfalva kérdéskörére még visszatérünk. Ezzel a térképpel teljesen egybevág Vass Zoltán -egyébként korábbi- eredményeket feldolgozó térképe.
3. K.Németh András, Andrásfalvy és mások szerint is a középkorban a mai Szomfova (Asszonyfalva) már Bodrog megyéhez tartozott. Szomfova helyét régészeti megfigyelések bizonyítják, ez ott van, ahol ma is található. Így egy Duna-ág a mai Szomfovától nyugatra kellet hogy húzódjon, hogy ez a település a Duna Bodrog megyei felére eshessen, hiszen tudjuk, hogy Bodrog és Tolna megyét a Duna választotta el. Ez a középkori Duna szerintem a mai Lankóci-Kis-Duna, vagy valamiféle Sümegi-féle elődje kellett, hogy legyen.
|
Sümegi középkori Sárköz térképe (Forrás WMM Évkönyve XXI) |
Vass Zoltán középkori Sárköz térképe is a Duna medret a mainál jóval nyugatabbra ábrázolja (Forrás: Bogyiszló története)
Ellenérvként a következők említhetők:
1. A mai Dunához közelálló Duna-ágat hozza fő mederként Pataki József alapvető monográfiája (A Sárköz gazdaság- és településföldrajza. Pécs, 1936). A Kis-Dunát is a maihoz közel álló helyen ábrázolja. Pataki azonban a nem a Duna-ágak lokalizálására helyezte a fő hangsúlyt, ezért Duna-ábrázolását nem tekintem sorsdöntőnek.Műve is bizonyos szempontból számos kérdésben elavult, hiszen az eltelt több mint 70 év alatt számos régészeti, történeti, levéltári eredmény is született.
2. Andrásfalvy Duna-mentéről szóló monográfiájában is megismétli lényegében Pataki térképét. Az ő adatai 18.századi térképeken alapultak, amik jóval későbbi állapotokról tudósítanak.Ezt visszaveti a középkorra is, a Kis-Dunát ugyan a mainál jelentősebbnek mondja, de nem fő ágnak.
A kérdés eldöntését magam is megpróbáltam, elsősorban régi térképek tanulmányozása révén. Az interneten vagy Mátrai Ildikó tanulmányában fellelhető régi térképek közül jó pár átnézése (Lazarius, Zsámboky, Mercator, Doetecum, Zündt, stb...) igen siralmas eredményt hozott. Ezek kis léptékű Magyarország térképek, nem a Sárközre koncentrálnak. A XVI-XVII.századi térképészek nem ábrázolnak kettős Duna-ágat, vagy összetett ág rendszert, a Duna és a Sárvíz feltüntetésével megelégednek, amelyek köré több-kevesebb hibával különböző településeket tesznek. A gyakran neves térképészek közül senki nem járt a Sárköz környékén, másodlagos forrásközlések sorának tekinthetők csak ezek a térképek. Hans Siebmacher metszetei az 1599-es Tolnai-csatáról sem tekinthetők jobbnak ebből a szempontból.
Az első térképész aki járt is a vidéken az Luigi Ferdinando Marsigli (1658 — 1730) volt, aki a 17.század végi-18.század elei állapotokat rögzített térképein. Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy a 18. század elején már biztosan a mai Duna közelében húzódott a főág. Ezzel összhangban van Mikovinyi térképe is, aztán a már sokat idézett Böhm-féle térképek sora is.Ezek azonban mind 18.századi állapotok, háromszáz évvel korábban egészen mások lehettek a viszonyok.
Az eredményeket összesítve a következő álláspontot alakítottam ki:
A Duna folyamatosan változó medre átgondolásra késztethet minket abból a szempontból, hogy kezelhetjük-e egységesnek azt a nagyjából 5-600 évet, amit középkornak nevezünk. Nyilvánvaló, hogy ennyi idő alatt a főmeder maga is változhatott. Nem véletlenül Werbőczy Hármaskönyve is foglalkozott azokkal az esetekkel, amikor birtokhatárok a folyómeder változásai miatt változtak, hiszen ezek évszázadokon keresztül megszokottak lehettek.(Werbőczy leszögezte, hogy ha egy folyó mederváltozása nem változtatja meg a birtokhatárokat.) A legtöbb adatunk a középkor végének időszakából van. Sümegi József, Lárár-deák és a Asszonyfalvára vonatkozó adatok alapján feltételezhetjük tehát azt, hogy ekkor a főmeder a Báta és a Lankóci -Kis-Duna vidékén húzódhatott. A török megszállás évszázada alatt azonban - a sorsukra hagyott gondozotlan fokok és egyéb vízműveknek köszönhetően is- az elvadult tájban a Duna fő medre áthelyeződött kelet felé.
Asszonyfalva kérdése:
Andrásfalvy, K.Németh, Pataki és mások is elfogadják a régi Pesthy-féle összeírásra adott azon válaszát a decsieknek, miszerint Asszonyfalva a mai Szomfovával azonos. Mátrai Ildikó azonban nemrégiben egy tanulmányt közölt, amiben a két település azonosságát elveti. A kérdéskört már
itt érintettem. Újra áttekintve a kérdéskört megállapíthatjuk, hogy Mátrai a forrásait nem idézi erről. A korábbi történészek okleveles adatokat csak Asszonyfalváról hoznak. Szomfova, vagy Somfova sem a középkori, sem a hódoltság kori ismert összeírásokban nem szerepel. Mátrai viszont a Kalocsai Érseki Levéltárban is folytatott forrásgyűjtést, amit a korábbi történészek általában nem tettek meg. Nyelvészeti szempontból az Asszonyfalva névből a Szomfova eredeztetése továbbra is problémás, de nem zárható ki teljesen. Így a kérdéskört továbbra is lezáratlanul kell hagynunk.