A Marica-fok

A Marica-fok a Pörbölyi-erdőben, közel a Dunához található. A területre Mórocz Attila, természetvédelmi őr hívta fel a figyelmemet, mint nagy nyárfás helyre. Nem  kellett csalódnom.

Szombat kora reggel, szemerkélő esőben kerestem fel a vidéket. Három listás fát találtam a fok szerencsére még mindig száraz medre mentén. Egy hármas törzsű 704 cm-est, egy szép sudár egytörzsű 654 cm-est, és egy mindenképpen figyelemreméltó, kettős törzsű csaknem tízméterest. Ezt a meredek partoldalban álló fát először 1004 cm-esnek mértem. Ezzel az ország legnagyobb fái közé került volna, úgyhogy  még szigorúbban állapítom meg kerületét. Végül több méricskélés eredményeképpen a legkisebb értéknek 984 cm-et kaptam. Ezt fogadtam el végső értéknek. Ezzel is ott a helye a legnagyobb nyárfáink közt.

A Marica-fok medre

Időrendeben nézve az első találatom ez hármas 704cm-es nyárfa volt.
(46 11' 21"; 18 55'10")

Hatalmas csomoros törzs, nem láttam még hozzáfoghatót. A 984 cm-es, pár méterre az előzőtől.(46 11' 20"; 18 55'09 ")

Magasba törő, sudár termet. Sok száraz ág, jelentős odvasodás

Szinte eltörpülök a törzs mellett ezen az önkioldóval készült felvételen

A Marica-fok déli végén áll ez a szép egytörzsű nyár

A kerülete 654 cm. 46 11' 01"; 18 55'15"

A gerjeni kastélypark

A paksi eredetű Mádi Kovács család feltehetően a 19.sz. század közepén  építette Gerjen határában, a Duna mellett a György-major nevezetű részen a kastélyát. A kastély ma19.század végi képet mutat, és "természetesen" romos és életveszélyes. A család leghíresebb tagja Mádi Kovács György táborszernagy, honvédkerületi parancsnok 1897-es nyugdíjazásakor is ebbe a családi kastélyba vonult vissza, feltehetően ő lett a kastély utolsó átalakítója. Itt is halt meg 1901-ben. Ma a kastélynak lehet valamiféle tulajdonosa, mivel a környéket sűrűn teleragasztották "Magánterület, belépni tilos!" táblákkal. A helyi gerjeni újság egy nem túl régi száma pedig arról tudósít, hogy miután  minden létező dolgot kiloptak a kastélyból, a szarufák lefűrészelése után a kastély életveszélyes állapotba került. A tilalmi táblákat tiszteletben tartva, de korántsem életem féltve, végül is az elkerített részbe nem léptem be. A kastélybelsőről így fényképem nincs. Kénytelen voltam beérni Molnár Zoltán szekszárdi fotóművész fotójával. Természetesen a park is teljesen gondozatlan és elvadult. 

A kastély

A kastélypark legméretesebb fája ez a vadgesztenye

A fa éppen odaérne a lista aljára, 422 cm kerületű.
Koordinátái: 46.46827,18.916700

Van itt minden, ami egy kastélyparkba kell, csak minden kissé elvadult

A park másik éke ez kb. 350-es császárfa

A park két  vérbükkel is rendelkezik, ez a szebbik

Nincsen kastélypark platán nélkül

A szomszédos Duna part is tartogat szép fákat, főként füzeket

A Holt-Sárvíz partján

A tavaszias idő mostanában megengedi, hogy munka után "csak úgy" kiugorjon az ember városkájának határába "fázni". Világrengető nagy fákra persze nem kell számítani, de az ébredő természet talán szolgáltat egy-két szépséget, amit alkony felé is érdemes megörökíteni.Elsőként a Holt-Sárvíz partjára látogattam ki.  A területet már korábban bemutattam itt.

A Holt-Sárvíz Szekszárd határában

A legnagyobb fa egy fehér nyár volt, 570 cm-es kerülettel

Egy másik 550-es fehér nyár

Ilyen ez a vidék, a szántőföldek szűk területre szorították vissza a lápos részeket.

Néhány öreg fűz is akad errefelé

A Holt-Sárvíz egyes részein kifejezetten a kommunális szennyvíz bűzét éreztem. Ez nem zavarta a hattyúpárt, és a vadkacsák seregét.

Egy nyúlpár a földeken

A Lankóc körüli erdőkben

A gemenci Lankóc semmikép se tévesztendő össze a Dráva melletti védett Lankóci-erdővel. A gemenci Lankóc eredetileg, ha jól tudom,  egy középkori település volt Decs magasságában, a mai Gemenci-erdő szélén. A terület neve dűlőnévként fennmaradt, sőt a 20.század elején cigányok is lakták, akik aztán továbbhúzódtak Gyöngyösoldalba, majd Decsre.(1). Ma a múzeumként működő szivattyúház és egy gátőrház, valamint a Gemenci-erdőt határoló védgát egy élesebb kanyarja őrzi meg ezt a régi nevet.

 A lankóci szivattyúház felirata.(Tavaly áprilisi fénykép)

A területen három olyan fa is áll, amiket Pósfai György derített fel, köztük két szép tölgy és a Gemenc legnagyobb fűzfája. A területen tavaly már jártam,(2) de akkor a magas vízállás miatt a fákat nem tudtam megközelíteni. A mostani árvíz előtti állapot arra sarkalt, hogy ezt a hiányt pótoljam.

Szép rét közepén áll a Gemenc legnagyobb kerületű fűzfája.

A fűz eléggé romos állapotban van. Sőt egy nagy odvának beszakadása óta olyan, mintha nem is egy fa lenne, hanem kettő. György 2003-ban 832cm-esnek mérte. Én most 835-nek.

Régóta ismert ez a tölgy is, péterhidinek nevezik. György 2003-ban 560-nak mérte, 2009 tavaszán 562-nek.  Most én 563-t mértem. Elképzelhető, hogy már nem nő. Elég rossz bőrben van.

A védgát belső oldalán sok helyütt egy időszakos vízfolyás húzódik. Ez a Visszafolyó-Duna maradványa. Figyeljünk a kép apró részleteire is! A jobb alsó sarokban a gemenci piros fazekak egy mutánsa, a piros vödör hever. (Aki számára a "gemenci piros fazék" nem mond semmit, az nézze meg György február végi gemenci képeit itt.

Tavaly akadt György erre a nagyszerű területre, ahol egy magasan szétágazó hármas tölgy áll.
Megvan még az a kidőlt fa is, amit György az átkeléshez használt. Lásd: (4)

Két cm-es gyarapodással 598cm-t mértem, eléggé körültekintően, alaposan.

Tavalyi utamon itt magasan állt a víz.

Bíztam abban, hogy egy-két új fa is akad majd. "Bemelegítésnek" ez a listáról lecsúszó 593 cm-es nyár akadt utamba. (Ezt 2012 nyarán már kidőlve találtuk)

A Lankóci-kanyar előtt akadtam erre a szép füzesre. Előtérben a terület egy listás, 720 cm-es fája.

Koordinátái: 46 16'25";18 50'55"

Végezetül Szomfova felé tartva egy 643 cm-es nyárfát is találtam.
(46 17'15";18 51'47")

A terület műholdképe

A Vajas-toroknál

A Vajas torkolata a szomszédos Karasz-erdővel  a Duna-Dráva Nemzeti Park Gemenci Tájegységének Dunán inneni területének része. Kerékpárral közelíthető meg a Duna töltésen. A  Szt.László-hídtól mintegy 5 km-re található, délre.
A Vajas-torok már az Árpád-kori oklevelekben is szerepel. A Vajast ma csatornaként említik, de már az Árpád-korban körülfolyta Kalocsát. Valószínűleg a valami ős Duna-meder lehet a folyó Bács-Kiskun megyei oldalán.

A területen állítólag egy tanösvény fut végig, de a Gemenc Zrt. ismertetőtábláján kívül ennek semmi nyomát nem láttuk. Sőt, szombat délutáni szorgos munkával favágók vágták tarra a vadlesre emlékeztető kilátó előtti erdőt. Így a Gemenc gondozott tanösvényei után kicsit kiábrándító volt az itteni látvány, különösen a telepített nemesnyár erdőkkel.

A Vajas-torok műholdképe

 Tömegesen virított mindenfelé a ligeti csillagvirág

 A Vajas-fok

Füzek egy vizenyős rét partján

A legnagyobb fával a Karasz-erdőben találkoztam. A lebontott erdészház körül néhány tölgy állt, a legnagyobb a szokásos gemenci méretet tartományba esett, 465 cm volt.

Tengelici fák

Úgy illik, hogy március 15-én az ember olyan helyre menjen, amit az ünnep megkíván. A tengelici Csapó-kúria parkja erre ideális helyszín, hiszen itt megemlékezhetünk a reformkor nagy alakjáról, Csapó Dánielről, és a család másik hírességéről, Csapó Vilmosról, bár ő inkább a közeli Dunaszentgyörgyön élt. Korábban már jártam itt, akkor augusztusi nagy "dzsumbuj" takart el sok mindent. A park két nagy tölgyét újramértem, nem mutattak sok  gyarapodást, 484 és 495 cm-et mutatott a mérőszalag most. A közeli Gindly-Benyovszky kúria parkjában is újramértem a nagy nyárfát. Már tavaly 600 cm volt, most 603-nak mértem, elérte tehát a listás méretet. A fényképezőgépem akkumulátorának lemerülése miatt a képek mobillal készültek, ennek megfelelő a minőségük is.

A 485 cm-es tölgy a Csapó-kúria parkjában

A 495 cm-es, magasan kettéváló törzsű tölgynek egy vérbükk a szomszédja

A Gindly-Benyovszky kúria egykori parkjának szép szál fekete nyárfája a  Hotel  Orchidea gondozott parkjának dísze.

603 cm, koordinátái: N46 33'16" EO18 43'42"

Püspökszentlászló

Püspökszentlászló kétségtelenül  a Mecsek leglátványosabb települése. Március idusa előtt két napot töltöttünk -immár sokadszor- a múltidéző Bazsarózsa turistaházban. Régebbi képek megtekinthetők itt illetve itt.
A régebbi képeken is látható, hogy volt már itt március 15-én hó, de ekkora hóra, mint ami az idén fogadott minket, évtizedek óta nem volt példa.
A falu környékén tett kisebb túránk fás szempontból nem volt jelentős, egy 397 cm-es, nem túl szép bükkön kívül nem volt semmi más érdekes.Beszámolómban főleg az arborétumra fogok koncentrálni, bár itt sem találtam listás fát. Az arborétum létét tulajdonképpen Hettyei Sámuel pécsi püspöknek köszönheti, aki 1898-ban a kastélyt rendbe hozatva annak környékén tervszerű fatelepítésbe kezdett. A parkban főként az elmúlt több mint száz év alatt óriásivá nőtt fenyők a lenyűgözőek. Érdekes, hogy a fenyőket nagyjából nemezettségek szerinti csoportba ültették. A kastélyhoz legközelebb lucokat találunk, majd egy jegenyefenyőkből - főként a kaukázusi fajtából- álló szoros csoport következik. A legmagasabbra a duglászfenyők nőttek. Az arborétum kis dombján pedig feketefenyőkből  áll egy liget. Ez mellett sok más örökzöldet is találunk, simafenyőt, vörösfenyőt, páfrányfenyőt, óriás tuját, hamisciprust, sőt még egy japán szugifenyő párt is sikerült meghatároznom. A fenyők mellett a platánok formálják leginkább a park képét, szép a hárs fasora is. Tulipánfák, vadgesztenyék, tölgyek, szilek, juharok, barkóca berkenyék, liliomfák és egyéb kisebb fák és cserjék teszik teljessé az itteni gyűjteményt. A park leginkább listagyanús fája egy luc volt, 295 cm-es kerülettel.

A park a kápolna előtti kereszttel

A kápolna körüli platánok

A lucfenyők csoportja a tóval

Az arborétum lakói, háttérben e legvaskosabb luccal

 A park legmagasabb fái a duglászfenyők

A jegenyefenyők csoportja

Fenyők közt

Tavaszra vár a vadgesztenye is

 Hó alól bujt elő a hunyor is 

A kankalin is rögtön kibújt, ahogy egy hómentes folt kialakult

A kisújbányai temető kellemetlen meglepetése: A méretes hárs egyik fele kivágva, a kereszt ledőlve. Egy régebbi kép a keresztről itt látható.

A Zengő a cigány-hegyi kilátóból

Téli erdő 1.

Téli erdő 2.