A Sötét-völgyi-erdő Tolna megye legnagyobb helyi védettség alatt álló területe a maga 503 hektárjával. Nyilván rekreációs szerepe és Szekszárd közelsége miatt kaphatott elég korán, már 1975-ben védelmet. Főleg nyáron üdítőleg hat a löszös szőlődombok után egy kis séta a hűvös erdeiben, és mi is gyakran felkeressük kutyástól-gyerekestől minden évszakban. Rekreációs szerepének megfelelően gazdag turisztikai szolgáltatásokat kínál: turistautak, tanösvény, erdei játszótér, kilátó, gyermektábor, esőbeálló, szalonnázó hely, kiépített források, mesterséges horgászvíz, pihenőház, ez mind rendelkezésre áll itt.
A természetet mélyebben kedvelők közül főként a botanikusok élvezhetik a terepet szubmediterrán jellegű flórája miatt, de a madarászok is találnak maguknak itt vagy 60 fészkelő madárfajt. A fásoknak viszont nem kínálja a rendkívüliség élményét. Cseres-tölgyes-bükkös erdeiben inkább csak átlagos fákat látni, és itt egy ilyen gyertyánt már érdemes lefényképezni:
Nagy fát tehát nem sokat találtam. Egy régi térkép a gyermektábor előtti réten egy védett fát mutatott. A környéken tényleg megtaláltam egy nagyobb méretű fának- vélhetően egy tölgynek- a maradványait:
.jpg)
Egy még álló tölgyre is figyelmes lettem az eldugott vadászház felé vezető úton:
A tölgyet közelebbről megvizsgálva kiderült, hogy a kb.4,5 m-es kerületű fában nem sok élet lehet már, és hamarosan a fenti társának a sorsára juthat. Mindenesetre karcsú, nyílegyenesen az égbe törő, szép fa lehetett élete teljében:
Végezetül következzen egy-két régebben és más évszakban készült kép a terület bemutatására.
A Sötét-völgyi tó feletti domboldalban lévő kilátóból szép a kilátás a 6-os út Sötét-völgyi bejáratánál létesített horgásztóra és annak környékére:
A kilátóból érdekes a szemközti domboldal látványa is:
A Sötét-völgyi erdőt változatossá kiterjedt rétjei teszik:
A gyermektábor elött is egy nyaranta dús füvű rétet találunk:
A Haramia-forrás előtti rét is minden évszakban szép látvány, most is az volt:
Végül egy kép a Sötét-völgyi erdő mélyén a Haramia-forrásról, amelynek vize mindenkor üdítően hat a megfáradt vándor számára:
Nemrég áthelyezték a TV átjátszó adó körül álló kereszteket a Szekszárd feletti Bartina-hegyen. Talán nem túl éles a kritikám, ha azt mondom, hogy az új hely megtalálása sem sikerült optimálisra.
A szekszárdiak szurdikoknak nevezik a löszmélyutakat. A város határában a szőlők közt számos ilyen található, nem egy közülük már lebetonozott. 
A Czéh-kereszt. 19.sz. végi, nádasdi kőfaragók által készített alkotás. 1947-ben a Czéh család renováltatta.
A 18.sz.-i szekszárdi kálvária keresztjei
A stációk a hársfákkal. Ma már csak két nagy hársfa áll a 19.sz. közepén ültetett fák közül a szekszárdi kálvárián. A legnagyobb 335 cm-es.
Minimalista téli csendélet a hársfára
A Remete-kápolna szépségét is hársak emelik ki. Csak újabban ültettek a lépcsősor mellé szerintem oda nem illő tujákat. A hársak mélyen szimbolikus jelentőségéről pl. itt olvashatunk.
A török időkben elpusztult Bat falu lett a névadója a Bati-keresztnek. 1887-ben állították, ez is nádasdi kőfaragók alkotása.
A Szarvas-szurdik vezet ki a szőlők közül az erdőbe. A Szarvas-szurdik után a múltheti utam nyomvonalán haladtam tovább, csak most 20 cm-es szűzhóban. 
