A keselyűk földjén (Krk-sziget 1.)

Régen Magyarországon is élt keselyű (talán gyakori célpontom, Keselyűsnek is névadója), és  néha egy-egy példány elkóborol errefelé is, de olyan látványért, amibe mi beleszaladtunk, el kell hagyni a Kárpát-medencét. Ezt tettük mi is, amikor az őszi szünetben a szezonon kívüli Adriára látogattunk, ennek is az egyik legközelebbi pontjára, a Krk-szigetre. Előzetesen csak annyit, hogy bár - óriási szerencsénk volt az idővel is-, sokkal jobb ilyenkor menni, mint főszezonban. Ezt egyre többen belátják, úgyhogy nincs teljes néptelenség, de nincs tömeg, nincsenek dugók, nincs zaj. Van viszont mindenütt parkolóhely, csemegézhet az ember a legjobb szálláshelyek közt, és túrázhat olyan helyeken is, ahol a nyári hőségben nem lehet megmaradni sem. És mint látni fogjuk a későbbiekben,  a fürdőzésről sem kell teljesen lemondani. 

Első túrahelyünk a Krk-sziget déli végén lévő kopár hegyek világa volt. Ennek közelében egy fokozottan védett, és gyakorlatilag megközelíthetetlen tengerparti sziklán fészkel egy kisebb keselyűállomány, de a szomszéd Cres-szígeten és a teljesen kopár Prvić-szigeten nagyobb számban is előfordulnak.   Legalább tucatnyi fakó keselyű keringett felettünk, kb. 1-2 percen át fotózhattam őket, és néhány képből vágtam össze a fenti gifet.  

De haladjunk sorjában. Kiindulóhelyünk a sziget déli végén lévő, a Budapestről induló egynapos adriai fürdőutakról is elhíresült Baška falu volt, annak is a temetője. Kilátás a temetői kereszt mellől. 

Temetői részlet a másik irányba.

A 13. századi Szt. János- temetőkápolna tornya az öböllel szemben lévő, teljesen kopár Prvić-szigettel.

Baška várának csekélyke romjai, háttérben a tengeröböl a hatalmas strandjával. Vasárnap délután volt,  a helyi csapat éppen labdarugómérkőzést játszott. Még innen a hegyről is hallható volt, hogy          nyilvánvalóan fanatikus szurkolás kísérte a helyi, negyedik ligában játszó NK Vihor Baška csapatát, ami síppal, dobbal (talán még nádi hegedűvel is), valamint petárdákkal történt.   

Találtam egy honlapot, ami kb. 30 Krk-szigeti középkori templomromot sorolt fel. Egy-kettővel mi is találkoztunk. A Szentlélek-kápolna romjai a baška temető mellett.

A turistaút az egykori, kőkerítésekkel körbevett kis földek, kertek közt vezet. Ezeket a régi kerteket évtizedekkel ezelőtt sorsukra hagyták, azok azóta semmirekellő kis fenyvesekkel beerdősültek.    

A Szt. János-kápolna tornya a tájban.

Midenfelékerítések, teraszok nyomai. 

Kerítések, terasztámfalak beerdősülve.

Ilyen környezetből, egy kis nyiladékból láttuk meg a keselyűket, amiket a bejegyzés elejére tettem. A pontos fajnév: fakó keselyű (Gyps fulvus)

A legnagyobb példány a csenevészek közt.

Furcsa gomba a piros kosárgomba.

Kiértünk a kopár az erdőből a kopár sziklák közé. Furcsa mintázatokat rajzolnak ki az egykori kerítések. 

A Strazica 372m-es csúcsáról körbetikintve.

Ez talán egy kőkarám volt valaha. A háttérben Zengg város házai. 

Kisüt a nap, meleg lesz, hamar lekerül a könnyű kis kabát. 

Kerítések a Hlam 462 -es csúcsán is.

Megint feltűnnek a keselyűk, de most jóval kevesebb, mint az imént. 

Egy alacsonyabban keringő példány.

Ennél jobb kép nem sikerül. Szárnycsapások nélkül siklanak.

Tipikus kerítések. 

Újra erdőben sétáltunk tovább.

Majd újra kiértünk a kopár részekre. 

A prvići sziklák, előttünk az erdős rész.

Kősivatag. Utak erre már nem nagyon vannak, nagyobb köveken a turistaútak jele. 

Mindenütt régi kerítések.

A kietlen tájon táblák is segítik a tájékozódást, egyet látunk is a képen.

Az erdő és a kopár határa is egy kőkerítés. 

A Prvić -szigeten sem érdemes dendromán találkozót tartani. Az ornitológusok annál nagyobb élvezetüket lelhetik itt,  számos ritka madárfaj, köztük a fakó keselyű is él. 

Lassan visszatérünk Baška faluba.  A temetői Szt. János templom és a Prvić-sziget. Ez a kopár, barátságtalan sziget a legnagyobb lakatlan sziget az Adrián. Nem volt mindig lakatlan, a középkorban egy kisebb település feküdt rajta, majd a déli végén lévő világítótoronynak volt személyzete, de azt is automatára váltották már évtizedekkel ezelőtt. Azóta néha keresi fel csak egy-két méhész kora tavasszal, amikor állítólag virágba borul helyenként, nyaranta több búvár, és a leginvazívabb fajból számos példány: ez a fürdőző turista. 

Baška falu a magasból.

Véget ért a meccs. A völgybe ismét csend költözik. Csak a távozó szurkolók járművei hallatszanak. Motorok, autók, és egy-két motorcsónak is. 

.

Alkonyi fények a prvići sziklákon.

Hullámok interferenciája az öbölben.

Évekkel ezelőtt Rab-szigetén támadt először az a benyomásom, hogy itt már nem folyik szervezett juhászat, egyszerűen csak elvadult birkák és kecskék legelésznek mindenfelé. Gondolom, ezek tartják fenn a keselyűállományt is.